Karácsony első és második napja

Nos Karácsony második napja nálunk mindig egy barát-család társaságában telik, akik nem mellékelesen unokatestvéri minőségben, s egyben gyermekünk kersztszüleiként is funkcionálnak. De a lényeg itt épp a barátság. A fiúk esetében gyermekkorig visszamenőleg tart a sülve-főve együtt jóban-rosszban, mi lányok "csak" 14-15 évesen csatlakoztunk a fiúkhoz ;-)

Nos azóta tart ez a barátság, ami tényleg visszavonhatatlan, megmagyarázhatatlan kötelék közöttünk. Azóta persze születtek gyerekek is, folyamatosan változtak a közös témák, megélhető bulik, történetek.

A lényeg, hogy idén Karácsonykor is az első nap volt az igazi karácsonyi hangulatú összejövetel. Olyan jól sikerült, hogy másnap megismételtük! ;-)

Látszik, hogy vannak olyan emberek, akiknek az élete annyira összefonódott, hogy történjen bármi, mindig is együtt maradnak, a sikereket, kudarcokat, újdonságokat mindig együtt éljük át igazán. Köszönettel tartozom Nekik az összes elmúlt Karácsonyért, hétköznapokért, s remélem még több évtizeden át fogjuk tudni ezeket az akalmakat együtt tartani.

Szent-este

A Szent-este nálunk mindig a szűk családé. Papa, mamák, testvérek, unokák. Vegetáriánus vacsora ellenére nem szűkölködtünk finomságokban. Sokszor aggódnak a hozzánk betérők, hogy hús nélkül nem fognak jó lakni. Nos hát ezt most is megcáfoltuk, de rendesen. Mindenki degeszre ette magát, alig bírtunk felállni az asztaltól :-)

A Jézuska és szeretetünk mindenkinek meghozta a hőn áhított ajándékot, volt meglepetés is szépszámmal. Olyan jó látni a másik arcán az örömöt, felhőtlen boldogságot!

Sajnos Párom öccse javíthatatlan, okoz elég feszültséget a szülőknek, de mi ezzel nem törődve Őt is meghívtuk, s megadtunk családjának minden szeretetet, amit csak lehetett. Ez egy hosszú és fájdalmas történet Kedvesem szülei és fiatalabb fiúk között, de ez nem témája bejegyzésemnek. Itt most inkább az a fontos, hogy mindenkinek adjuk meg a lehtőséget arra, hogy Szent-estén a teljes család együtt legyen.

Sajnos a rendszer vacakol, nem enged képet feltenni, de higyjétek el, hogy nagyon szép volt ;-)

Előkészületek

Számomra a Karácsony a szeretet ünnepe. Tekintsünk most el a vallási filozofálgatástól. Idén Karácsonykor is nálunk lesz a nagy "buli", amire már jó előre fel kell készülni. Szeretem a ház illatait ilyenkor. Amúgy is nap mint nap üzemben lévő sütőm ilyenkor különlegesebb dolgokat is készít. A kenyér mellett megsül a mézeskalács, a zserbó stb... Íme néhány figyelmesség, amit ügyfeleinknek gyártottam. Mindig jobbnak tartok saját készítésű ajándékot adni, mint boltban vett "akármit", ami lehet, hogy egy fiók mélyén végzi. Ezt legalább megeszik :-)

Bőszen olvasgatom Limara és Moha blogját, onnan a recept, és bár nincs olyan jó kézügyességem, de megpróbáltam...

Ezúttal is köszönet Nekik, hogy ellátnak mindenféle hasznos tanáccsal, leírással...

Íme az eredmény a teljesség igénye nélkül...

Velem is előfordul

Hát igen. Velem is előfordul, hogy csalódok. Biztosan ez is kell ahhoz, hogy teljessé váljon személyiségem. Szó szerint kiteszed a lelked, és segítesz, kell a segítséged és szívesen is fogadják, mind anyagilag mint egyéb tevékenységben. Aztán hirtelen nem vagy elég jó, mert nem tudsz teljesíteni bizonyos kritériumokat, amik a Te életedben nem is helyénvalóak. Hisz családod van, saját megszokott életed, s csak annyit vállalsz, amennyi ebbe belefér. No ilyenkor jött az elutasítás. Lassan egy éve. De ma ismét felszínre jött egy dolog miatt. Szeretném elmondani az illetőnek a helyzetről kialakult képemet, de a Kedvesem bölcsen azt mondta, ne tegyem, mert akkor az Ő meglátásuk szerint még én lennék a "bunkó". Hát nehéz, mit mondjak. De ez egy olyan hely, ahová leírom. Mert ha nem adom ki magamból, az belső feszültséget okoz, az pedig nem tesz jót. Végzem tovább a kötelességemet, s élek úgy, ahogy nekünk jó. Mert megyzőződésem, hogy amit eddig tettem az jó, s amit ezután fogok tenni is helyénvaló. Valahol jóváíródik még akkor is, ha mások nem ismerik el.

Itt és most elengedem a helyzettel kapcsolatos összes csalódottságomat, haragomat, tehetetlenségemet.

Gyönyörű!

Csak ülök itt a nappaliban, és ezt látom a terasz ajtón túl! Csodaszép! Remélem megmarad karácsonyig.

{A képen sajnos visszatükröződik a telefonom, semmi "földön kívüli" nincs rajta :-)}

Megéri

Vannak dolgok az életben, amiért kűzdesz egy ideig, de mindig félreállít valaki vagy valami, beleszólnak, máshogy kell csinálnod, pedig te tudod, hogy úgy a jó. Velem is ilyesmi történt a napokban. Ma pedig jött a beigazolás! Persze, hogy én csináltam jól, és persze, hogy nekem lett igazam. Az ilyen esetek erőt adnak, mert rávilágítanak, hogy érdemes úgy csinálnom a dolgokat, ahogy csinálom, és elismerést kaptam több felől. Nem mindennek van meg azonnal a gyümölcse. Van, hogy küzdeni kell, kellemetlenségek jönnek szembe, tanítanak a szituációk, s a végén mégis Te kerülsz ki győztesen. Ilyenkor még nagyobb a siker érzése!

Tehát kűzdj csak nyugodtan!

Angyalok

Lehet, hogy Te is angyal vagy. Valakinek a védő angyala. Hisz Te magad is utat mutatsz másoknak, még akkor is, ha nem tudatosan teszed. Viselkedéseddel, életeddel példát állítasz a többi ember elé. Útmutatónak lenni nagyon szép dolog. Mindenki életében eljön az az idő, amikor Neki utat mutatnak, és amikor Ő maga az útmutató. Iránymutatóid mindig ott állnak az útad szélén, csak meg kell látnod Őket. Nekem is mindig mutatják az utat... :-)

Lépjünk hát rá!

Elégedettség :-)

Elégedett vagyok!

Köszönöm!

Érzés... enyém - tied

Érzelmeink hatalmas erővel rendelkeznek. Akkor is, ha nem a saját érzelmeinket éljük meg. Édesanyám szokta mesélni a különböző délutáni show-műsorok történeteit, ahol általában emberek szerencsétlen sorsába kaphatunk betekintést. Fiatalabb embertársaim is sokszor beleesnek abba a hibába, ha hallanak valamit, "együttérzően" létrehozzák a témával kapcsolatos saját érzelmi ketrecüket. Igen, mert ez egy ketrec. S miután a történetnek számukra nincs kivezető, jó megoldása, marad fejükben, lelkünkben, érzelmeink között a "sajnálkozás, kilátástalanság, megoldhatatlanság". Ezzel nem azt mondom, hogy nem kell empátiát tanusítanunk embertársainkkal szemben. De nagyon fontos, hogy csak a saját érzelmeinket éljük meg igazán!!!

Negatív érzelmeink arra figyelmeztetnek, hogy az adott területen valamilyen hiányban szenvedünk. Fogalmazzuk meg a hiányt, s koncentráljunk annak pótlására. Érezzük a hiányzó elem meglétét, tudjuk magunkénak a megoldást, lássuk a kiutat.

És még egy fontos kérdés: Te hányszor éled meg saját show-műsorodat??? Kellemetlen történeteink állandó ismételgetése, barátaink szánakozásának kívánása. Hát akarod újra és újra átélni a szívszorító, könnyeztető, fájó történeteket? Mert ilyenkor ezt tesszük. Azt hisszük, jó nekünk a életünk problémazsákját kiborítva fürkészni hallgatónk arcán az érzelmeket. Úgy gondoljuk, megszabadulunk tőlük, pedig pont fordítva, energiát adunk ismét ennek a negatív érzésnek. Hiszen már kifejezés is van rá! Feltépni a régi sebeket... Mi történik ilyenkor? Ismét vérzik a test, védőköpenye megszakad, szabad az út az idegen behatolók felé. Hát lelkünkkel is ez történik ilyenkor. Ismét sebezhetővé válik, pedig az a seb már beheggedt!

Pozitív érzelmeink teljes megélése a legfontosabb! Ez mindig elégedettséget közvetít, s ez vonzza magával más területen is az elégedettség eléréséhez szükséges körülményeket. Hányszor intézzük el a gyerek által hozott jó jegyet egy röpke mosollyal, egy "Ügyes vagy, Fiam!" kifejezéssel. Idézzük csak fel, mennyi energiát fektetünk abba, ha rossz jegyet hoz! Legalább annyi energiát fektessünk jó érzelmeinkbe, mint amennyit a rosszba! Amikor legközelebb valakinek panaszkodni akarsz, vagy csak együttérzését akarod kivívni, állj meg egy pillanatra,

s végy elő egy számodra kellemes történetet. Mondd el azt! Éld újra azt!

Tanuljunk tehát negatív érzelmeinkből, keressük meg a hiányt, amit pótolni kell, pozitív érzelmeinket pedig éljük meg szenvedéllyel, lelkesedéssel, akár hangosan is :-)

Maradjunk saját érzelmeink körében, dolgozzunk azokal!

Advent

Szeretem a Karácsonyt. Szeretem a karácsonyi előkészületeket. Nálam ez az Advent-tel kezdődik. Nem vagyok ugyan igazi keresztény, a kereszténység több eleme nem felel meg az én világnézetemnek, de szokásai nagyon szépek. Meglátásom szerint Jézus egy nagyon tiszta ember volt, aki hírdette az embereknek a megfelelő életvitelt, szeretetet, jóságot. A Karácsony a kedvencem. Az első adventi gyertya meggyújtásával kezdetét veszi a várakozás, Krisztus születését várja a keresztény ember. Sajnos ezt ma már van aki nem is tudja, csak rohangál megvenni a szeretetet kilószámra, karácsonyi ajándék formájában.

Nos nálunk ez nem így működik. Nem a vásárlás a lényeg.

Ma elkezdődött a Karácsonyhoz kötődő számtalan tevékenységünk egyike. Elsőként elkészítettük az adventi koszorút, ami 4 gyertyája a karácsonyi előtti 4 hetet jelképezi. Soha nem veszem készen. Mindig magunknak gyártjuk. Most a appalink felújításának jegyében fekete-fehér lett a hangsúlyos, kiegészítve néhány leddel. A fotón még nincs meggyújtva a gyertya, ezt majd a meghitt vacsora közben tesszük meg.

A másik nagyon kedves tevékenység a karácsonyi sütemények készítése. Már ilyenkor meg lehet sütni a mézest, ami illatával belengi az egész házat, s idézi a Karácsony hangulatát. Cukrász ugyan nem vagyok, de igyekeztünk Fiammal a lehető legügyesebben elkészíteni a fotón látható szépségeket. Komoly segítségem volt Ő a konyhában. Meggyúrta, kiszaggatta a tésztákat, én pedig csak pakolgattam a sütőbe... Hát ilyen lett! És persze nagyon finom!!! :-D

Ecet

Hát mit mondjak, a hétvége egyik mumusa a takarítás, és azon belül is a fürdőszoba :-D
Hölgy társaim, kérlek támogassatok igenlésetekkel ;-)

Nos a minap egy idősebb hölggyel beszéltem, aki felhívta figyelmemet az ecetre. Régóta mindenféle fertőtlenítővel próbáltam a fürdőszoba minden zegét-zugát takarítani. Erre jött Ő, és javasolta, fogjak egy szivacsot, tegyek rá egyszerű mosogatószert, akár a legolcsóbbat is - zsíroldónak - majd dörgöljem át a kádat, s utána pedig ecettel simítsam át.

Hát mit ne mondjak meglepődtem! Eddig a Flóraszeptet ötnöttem a kádba deciliter számra, hagytam hatni, majd köhögések közepette súroltam vele át, hogy lejöjjön a zsíros szappan a felületről.

Most minden erőlködés nélkül sima mosogatószerrel áttöröltem, majd utána az ecet, és mindenhol fehérség, csillogás!!! Még a perem alatt is ;-)

Tehát kedves Hölgytársaim! Fenébe a drága szerekkel, amik akár 600 fújással is bírnak, és szennyezik a környezetet, jöjjön a természetes ecet, ami környezetkímélő, olcsó, és még a makacs vízkövet is leszedi!!!!!!

Hogy mennyire meg vagyunk vezetve a média által! :-(

Barátok - és akik csak azzá akartak válni

Tinikorúak tették nekem fel a kérdést: Hogyan lehet még az ember 20 év után is szerelmes, és hogyan lehet a bohó fiatal éveket belecsenni a 30-as 40-es ... 80-as évekbe?

Magam is elcsodálkoztam a válaszon, ami spontán jött ki belőlem, és sok mindent megvilágított.

Az első gondolatom az volt, hogy tudjuk, ki az, akit az Isten is nekünk teremtett párnak, a napnál is világosabban látszik. Ezzel az emberrel nem kérdés a szerelem megmaradása akár évtizedek után is. Erről rengeteget tudnék beszélni, de az egy másik téma.

A másik, ami nagyon fontos, hogy azok az igazi Barátok, akik hangulattól, pénzügyi helyzettől függetlenül, bogarainkkal együtt szeretnek minket évtizedek után is. Egészen közel kerültem egy társasághoz évekkel ezelőtt, akik lehetséges igazi barátnak tűntek nekem. Ma már tudom, hogy csak bizonyos dolgokhoz kellettem, de ettől függetlenül a közös tevékenységek, a tudás, amit kaptam tőlük, összeköt. Mégsem igazi barátok, mert nem kellek nekik úgy ahogy vagyok, csak feltételekkel. És érdekből. Persze van mit köszönnöm nekik, amiért szintén hálás is vagyok, de egyben csalódott is.

Ezzel szemben vannak olyanok, akik tinikorom óta ismernek minden hülyeségemmel együtt. Elnézik az összes szélsőséges "marhaságomat", s támaszt nyújtanak olyankor, amikor más nem.

És hogy jön ehhez a fiatalság megartása? Hát nagyon egyszerűen: Ők azok, akikkel vissza tudok emlékezni azokra a dolgokra, amik örömmel töltenek el, s Ők azok, akikkel nap mint nap átélem a teljességet, a boldogságot.

A szerelem ezzel együtt a legfontosabb dolog, ami teljessé teszi az életemet. És hálával tartozom azért, hogy van egy férfi, aki mellett NŐNEK és fontosnak érezhetem magamat!!!

Matematika

Manapság túl sokat kérünk a gyerekektől. Kisfiúnk 6 osztályos gimnáziumba felvételizik. Ezért elég keményen elővettük a matematikát és a magyar nyelvtant - és irodalmat, hogy kellően felkészítsük a megmérettetésre. Nem sokat tanultunk vele eddig, mert jó fejű gyerek, megoldja a felkészülést önállóan is. Legalábbis annyira, hogy az egy 4-5 érdemjegyre elegendő legyen. Gondoltuk, most támogassuk meg egy kicsit plusz gyakorlással. Természetesen a tananyaghoz képest nehezebb feladatokkal, szakköri példákkal dolgozunk. Számomra meglepő, milyen bonyolultnak tűnő feladatok egészen egyszerűen megoldhatóak egy kis logika bevetésével. Elég régen tanultam már matekot ahhoz, hogy ezek rutinszerűen menjenek, hiába a két diploma :-)
Tehát mostanság nemcsak a gyerek agya dolgozik, de a szülőké is frissül. Nem mondom, hogy egyszerűen le lehet ültetni a csemetét a plusz tanulásra, de némi rábeszélésre enged. (Sajnos 1-1 konfliktus is megesik ezért, de muszáj...)
Egyszóval a hétvége felét bizony tanulással töltöttük. Vasárnap este már pizsamásan odajött hozzánk, és megköszönte!!! hogy tanultunk vele, hogy fontosnak tartjuk a felkészítését.
No ez volt, ami kicsit megdöbbentett. Egyben arra is ráébresztett, milyen fontos, hogy tegyünk valamit közösen. Még ha munka is az. Látszik, hogy érzi a dolog súlyát, s jól esik neki az együttlét, még akkor is, ha az nem a legszórakoztatóbb. Magam számára pedig az volt a tanulság - mindamellett, hogy a gyerekkel többet kell foglalkozni - , hogy nem elég kijárni az iskolákat, mert a nem használt tudás bizony elvész. Igen, kimondhatom hogy jól esett a plusz munka még akkor is, ha ezért más dolgokat nem tudtam elvégezni. Még a végén értelmet nyer a közmondás: Jó pap is holtig tanul :-)

Érzéseink

Érzéseink mindent elárulnak. De leginkább azt, hogy vágyainkra, vagy annak hiányára gondolunk. Hiszen ha arra gondolunk, amit el akarunk érni, azt az állapotot éljük meg, amire vágyunk, akkor jó kedvünk van. Gondolatainkban megteremtjük azokat a körülményeket, amik boldoggá tesznek minket. Ezzel pedig vonzzuk magunkhoz azokat a helyzeteket, amik elősegítik vágyaink beteljesülését. Ez természetesen a másik irányba is működik. Ha vágyaink hiányára koncentrálunk, vagyis szomorúak, vagyunk jelenlegi helyzetünk elégedetlenné tesz, akkor a hiányra figyelünk. És aminek figyelmet szentelünk, az megnő. Ezért fontos, hogy érzéseink vágyaink elérésére irányuljanak. Pozitív, teremtő gondolatokkal legyünk vágyaink felé. Legyen az egy autó, felvételi valahova, vacsora barátokkal, szerelem, utazás stb. Irányítsuk gondolatainkat tudatosan vágyaink irányába, s ezzel közelebb kerülünk hozzá :-)

Hála és köszönet!

Régóta próbálkoztam már Gaura Nitai - nak ruhát varrni, eredménytelenül. Sajnos nincs meg hozzá a képességem és türelmem. Persze minden csak akaraterő és türelem kérdése, de ez esetben (is) türelmetlen voltam. És nem bánom. Szakértő kezekben két csodaszép ruha született, amit ezúton is köszönök Erzsikének és munkatársainak. Nem kis odafigyelés, sőt odaadás kell ahhoz, hogy valaki ilyen csodaszépet csináljon. Tulajdonosai örülnek neki, én pedig hálával és csodálattal nézem Őket...

Érintés

Bőrünk külső világunkkal köt össze. Kapcsolódási felületet képvisel mindenhez. Idegenek között a másik bőrének érintése nem kívánatos. Az első alkalom, amikor érinthetünk egy idegent, az a bemutatkozással járó kézfogás. Család, barátok körében pedig az ölelés az, ami melegséggel, szeretettel tölt el bennünket, mikor találkozunk. Minél jobban ismerünk és szeretünk valakit, annál nagyobb felületen szeretnénk hozzásimulni, érintkezni Vele. Bőrünk elárulja szerelmünket, félelmünket, izgalmunkat, riadtságunkat. Kipirul, elsápad, izzad, libabőrös lesz. Nemcsak összeköt a külvilággal, de is véd tőle. Bámulatos, hisz folyamatosan sérüléseket szenved, behegged, megújul. Ilyennek kell lennünk nekünk is! Vegyünk példát bőrünkről. Puha, meleg, lágy, ugyanakkor erős, védelmező.

Gyermekkori emlékek

Utoljára gyermekkoromban voltam Balatonfüreden. Csodálatos város volt már akkor is. Hatalmasat fejlődött. Viszont ősszel még soha nem láttam. Bámulatos a természet sokoldalúsága. A híres Tagora sétány hatalmas fái az ősz minden színében pompáztak. A gyerekként óriásnak látszó fák ma is elkápráztattak. Utoljára szüleimmel jártam itt. Ma már sajnos édesapám nem él. Megrohantak az emlékek...

Nő lévén elég nehezen tájékozódtam. Dolgomat az is megnehezítette, hogy teljesen átépült a belváros. Azért a fő tájékozódási pontok, a szívkórház, a kikötő szerencsére maradtak a helyükön :-)
Most Kedvesemmel ruccantunk le néhány napra. Jókat sétáltunk az őszi tájon, pihentünk, fürödtünk a szálló wellness részlegében.
Kell, hogy az ember feltöltődjön. Szüksége van rá mindenkinek. Az emberek sajnálják rá a pénzt, hiszen mindenki panaszkodik, hogy milyen nehéz világot élünk. Pedig vannak lehetőségek, hogy olcsón tölthessük el néhány napot. Mi ezeket igyekszünk kihasználni. Még akkor is, ha meg kell érte hallgatni egy rövidke előadást ;-)
Egyszóval újult erővel fogtunk munkához. Javaslom mindenkinek!

Önmagunk szeretete

Bármilyen furcsán is hangzik, legfontosabb alaptétel, hogy szeressük magunkat! Önmagunk szeretete és elfogadása nélkül nem tudunk előre lépni. Sokaknak nagy erőpróba odaállni a tükör elé, és hangosan azt mondani: Szeretem magam! Kezdj hát ezzel! Állj a tükör elé, és mond ki hangosan. Először furcsán hangzik majd, de később természetessé válik. Ha nem tudjuk önmagunkat elfogadni és szeretni, nem küzdünk majd eléggé semmiért, hiszen ezzel a testtel kell azt végezni, s ha az "eszközt" nem szeretjük, amivel a tetteket végrehajtjuk, nem használjuk majd szívesen. Használjuk tehát szeretettel testünket a céljaink elérése érdekében. Adjuk meg neki, ami jár, ha szükséges kényeztessük, mert megérdemeljük. Ha megbékéltünk a legkézenfekvőbb dologgal az életben, amivel szembesülnünk kell, minden könnyebben megy majd.

Fények

Van abban valami, hogy több vallás fordul a Nap, a fény, a tűz felé, amiket Istenként tisztelnek. Magam is olyan vagyok, ha fény van, a kedvem is jobb. Szeretem magamat fénnyel körülvenni. Valahogy megnyugtat, kiutat mutat, felderít. Arról nem is beszélve, hogy mit jelent maga a tűz. A tűz nemcsak a testet melegíti, a lelket is. Tanácsos a lakás több pontján rejtett világítást készíteni. Gyertyát, mécsest gyújtani.

Gondoljunk csak bele az áldozatokba. Ott is a tűz a közvetítő elem, amivel az áldozat tárgyát Istennek ajánlják. Minden kulturának része a tűz. Modern világunkban pedig rengeteg lehetőség van arra, hogy a tűz melege és fénye beköltözzön otthonunkba. Az ősz és a tél pedig különösen alkalmas arra, hogy éljünk a lehetőségekkel. Felmelegít, jókedvre derít ha ülsz a kandallónál, vagy egy gyertya mellett vacsorázol a Családdal, Barátokkal. Lépjünk hát, és vegyük magunkat körbe fénnyel, tűzzel, amikor csak lehet.

Megérkeztek...

... és természetesen szépek.

A legfontosabb

Nekem a család. És ezzel akár be is fejezhetném a bejegyzésemet. Mindig vannak célok, amik teljesülnek. Előbb, utóbb, de elérem, megkapom őket. Néha nem pont úgy, ahogy szeretném, de ez is csak rajtam múlik. Legfontosabb a körülöttem lévők és a saját magam egészsége. Illetve a boldogságunk. Az összes többi csak ez után jön, és csak kiegészíti életünket. Ott vagyok, ahol szeretnek, megértenek, támogatnak, veszik javaslataimat és építő jellegű hozzászólásaimat. Megbeszéljük a lehetőségeket, s közösen döntünk. Nos, ez az én megfelelő életterem. És így jól is érzem magam. Minden szinten haladok előre, nőnek a lehetőségeim adódnak a fejlődéshez szükséges körülmények. Saját magam formálom világom, hisz azért születtünk, hogy megvalósítsuk önmagunkat. Ki így, ki úgy. Jó érzés tervezni céljainkat közösen, dolgozni a megvalósításán, s örülni a célunk felé vezető út minden egyes kövének, amire lépünk. Környezetem jó táptalaj elképzeléseim megvalósításához. Szépség, rend, kényelem, jó társaság otthon is.

Fordítsd át pozitívba!

Tegnap délután épp indultunk olasz órára, szemertkélt az eső. Beszállva az autóba világos nadrágom hozzáért az autó küszöbjéhez, minek folytán sáros lett a nadrágom szára. Az első reakcióm az "útálom!" indulatos kifejezés lett volna, de agyam gyorsan megálljt parancsolt a számnak és már csak egy halk "utálom" hagyta el torkomat. Ugyan a szót már nem tudtam megállítani, de a hangerőt és a dühöt vissza tudtam venni. Majd ugyanezzel a lendülettel rögtön tovább is gondoltam: Nem, nem szabad haragudnom erre az időjárásra, hiszen ennek van itt az ideje. Nem szabad bosszankodnom a sáros nadrágra, hiszen... És itt jön a folytatás, immáron nem gondolatban, hanem valóságban. Mondtam Kedvesemnek: Nem bánom, hogy sáros lett a nadrágom, hiszen ennek az időjárásnak van itt természetes helye és ideje. Van mosógép is ami kimossa, mosószerem és vizem is van hozzá. Hálás vagyok értük, s azért is, hogy ki tudom fizetni a költségeit. És hálás vagyok a sáros foltért azért is, mert ez azt jelenti, hogy saját elhatározásunkból és költségünkből tanulunk egy idegen nyelvet, nem azért mert kötelező,és nem azért, mert valaminek elengedhetetlen feltétele. Hálás vagyok a kis foltért azért is, mert azt jelenti, hogy van autónk, amibe beszállhatunk a hideg, nedves időben. És végül pedig hálás vagyok a mosolyért, amit Kedvesem ajkára csaltam, s hálás vagyok azért, hogy ezt felismertem, és nem dühösen mentem az órára, s nem terheltem mást sem csalódottságommal.

Hát ilyen egyszerű. Minél többször gyakorlod, annál egyértelműbb lesz, s a végén már reflex-szerűen lehet a hirtelen bosszantónak látszó dolgokat rögtön kellemes élménnyé átalakítani.

Ajánlom mindenkinek!

Az igazi boldogság

Az igazi boldogság az, amikor annak ellenére, hogy esik az eső, annak ellenére, hogy fúj a szél, annak ellenére, hogy hideg van, annak ellenére, hogy mindenki panaszkodik, jól érzem magam.

Jó hazajönni, jó beszélgetni a családdal, barátokkal. Jó együtt elfogyasztani a vacsorát, meg tudjuk egymást nevettetni. Sokszor jut eszembe Zelk Zoltán Este jó, este jó című verse. Sokat énekeltem annak idején kisfiamnak. De még ma is dúdolgatom.

ZELK ZOLTÁN (1906-1981)
Este jó, este jó

Este jó, este jó
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.

Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.

A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár:
mégse szomorú.

Lassu tánc, lassu tánc
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.

De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.

Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is mint a füst,
mert könnyű vagyok...

Ki emel, ki emel
ringat engemet?
kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet....

Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.

A Család - örömök forrása

Induljunk ki mindig a meglévő, kézenfekvő dolgokból. Itt van mindjárt a család. Milyen jó is, ha élnek szüleink, ha van férj-feleség, kinek mi, gyermekek. A mindennapi teendők és kötelességek közepette gyakran megfeledkezünk arra gondolni, mit is tudunk adni egymásnak, milyen is jó, hogy vannak Ők nekünk. Igen, tudom van, hogy teherként érezzük. Hiszen már megint ezt-meg azt kell főzni, mikor én beérném egy vajas kenyérrel is. Porszívózni és takarítani kell, mert jönnek az anyósék, és szeretnénk rendben fogadni őket. Persze, hogy vannak velejáró nehézségek. A gond csak az, ha mindig csak ezekre emlékszünk. Ha munka után hazamegyek, örülök, hogy olyan emberek vesznek körül, akik úgy szeretnek, ahogy vagyok. Ha kócos vagyok kócosan, ha szomorú vagyok szomorúan, ha bolondos a kedvem, hát bolondosan. El nem maradhat a forró ölelés, ami tudatja velünk, hogy összetartozunk, vágytunk egymás társaságára. Érdeklődés a nap után, milyen volt, kinek könnyebb, kineknehezebb. Iskolai eredmények, nehézségek, segítség. És szinte észre se vesszük, ha közben oldódik a nap folyamán felgyülemlett feszültségünk. vannak apró pillanatok, amik hosszú távra feltölthetnek, ha figyelsz. Persze ha hagyon elsuhanni anélkül, hogy tudatossá válna, úgy is épülésedre szolgál, de jó elővenni ezeket a pillanatokat akkor az emlékezet fiókjaiból, amikor valami épp nem úgy sikerül, ahogy szeretnéd. Az apró gyerekkezek férfiassá válnak, biztonságot adnak. 12,5 éves fiam már nem nagyon fogja meg az utcán a kezünket. Ám ma valami oknál fogva - nagy volt a tömeg - kereste kezemet, s megfogta. meglepődtem, hiszen apa nagyságú meleg tenyérbe símult törékeny kezem, s jóleső biztoságérzet fogott el még akkor is, ha most tulajdonképpen még nekem kellett adnom a biztosságot a gyermekem számára.

A vacsora közbeni beszélgetésekre pedig nagyon figyelni kell. Sajnos manapság már sokszor a tv adja a vacsora közbeni "szórakozást" pedig fontos lenne ilyenkor minden családnak beszélgetnie. Valahogy evés közben jobban megered az ember nyelve, a gyerekeké pedig pláne. Ha jól figyelünk, ilyenkor előbukkannak a légmélyebben elrejtett gondolatok is, s könnyen felszínre tudjuk őket hozni.

Düh

Sajnos ma elragadott a düh. Az egyik legrosszabb érzelem, rezgés, ami létezik. Ráadásul egy olyan ember miatt, aki meg sem érdemli. Így utólag nem tehetek mást, mint visszanézek, és megállapítom, hogy nem volt érdemes. Meg is fogadtam, hogy többet nem hagyom, hogy így eluralkodjon rajtam egy negatív érzelem. Ilyenkor a test is jelez, tiltakozik. Izzadás, szapora szívverés a jele annak, hogy ez nekem nem jó!!! Az az egy dolog nyugtat, hogy ez a kapcsolat nem fontos nekem. Hiszen ha fontos lenne, tudtam volna uralkodni az érzéseimen. Őszintén megvallva, kicsit még jól is esett, de tudom hogy helytelen volt. Nem tudom megváltoztatni a multat, tehát elfogadom magam a dühömmel együtt. Lényem része volt abban a pillanatban, belsőm kifejeződése, amit vállalnom kell. A jövőben viszont mindent megteszek annak érdekében, hogy elkerüljem az ehhez hasonló eseteket. Szerencsére jött egy barát, aki kedvességével kiszakított a helytelen érzelmi állapotból, s már csak mosolygok rajta. Egy viszont biztos. Sem a szituáció, sem az ember nem éri meg azt a negatív rezgést, amit közvetítettem. Irígylem páromat, amikor bámulatos nyugodtsággal tud bizonyos helyzetekben dönteni, viselkedni. Én nőként sajnos néha beleesek az érzelmek és a düh csapdájába. De ezentúl másként lesz! :-)

Új Barátok, új dimenziók

Ha gyermekkoromban valaki azt mondja, egész életemben tanulni fogok, hát nagyon megharagudtam volna rá. Aztán kiderült, hogy tulajdonképpen életünk egésze során tanulunk. Vagy így, vagy úgy. A tudás pedig mindig környezetünkből ered. Vagy látunk valamit, amit nem értünk, s szeretnénk megérteni, ezért kutatunk a dolgok mögött lévő tények után, vagy ismerősünk, barátunk hívja föl figyelmünket valamire, ami szintén felkelti érdeklődésünket.

Természetesen ezek a dolgok nem véletlenül jönnek velünk szembe! Én mindig hálás vagyok az új barátokért, hiszen azért lépnek az életünkbe, hogy előre vigyenek. Eddig teljesen elfedett dimenziókat nyitnak meg, ami formálja, alakítja életedet, sorsodat.

A napokban lendületes, elragadó barátok találtak ránk. Szeretet, törődés, segítőkészség oda-vissza. Érzelmeinknek és hangulatunknak maximálisan megfelelő környezetre találtunk. Az újban való tapogatózásnak mindig megvan a maga varázsa. Ez most egy ilyen helyzet. Új tudásunk alakítja, formálja az eddig kialakult képet a világról, a lehetőségekről. Érdemes több időt szentelni ennek a dolognak.

Pörgés

Vannak napok, amikor a 24 óra roppant kevés.

Ilyenkor megpróbálok mindig hamarabb kelni.

Szeretem a hajnalt. Minden csöndes. Az agyunk ilyenkor friss és tiszta. Ha pedig este elhatározod a hajnali ébredést, nem fog rosszul esni.

A ma reggel is ilyen volt. A szokásos fél hatnál hamarabb keltem. Ilyenkor igazán egyedül lehetsz. A gondolataiddal, az érzéseiddel (és adott esetben a munkáddal).

A csönd, és a sütőből áradó péksütemény illata jól indította a napomat.

Hát ennyi is elég...

Ráhangolódás minden irányban

Ismét nagyon jól megmutatta életünkben magát a vonzás törvénye. Amire rá vagy hangolódva, azt hozza életedbe. Mi utazásokat szoktunk így bevonzani, s ez most is bejött. Ajándék út :-)

No de nem ez a lényeg, hanem a rezgések. Hónapok óta beszélgettünk Kedvesem egy ötletéről, amit ismerettség hiányában eddig nem tudtunk megvalósítani. Az ajándék úttal együtt jött az ismerettség is, amivel már el tud indulni az áltla megálmodott úton.

Ilyenkor kell nagy energiákat ráfordítani, s akkor minden megy az előre eltervezett úton.

Persze ezzel együtt megkaptuk a Nagy Feladatot is, hiszen kamasz fiúnk elméje is a saját útját járja. S bizony mondhatom, egyszerűbb egy utazást bevonzani az életünkbe, mint egy 12,5 éves gyerek gondolatait, tevékenységét irányítani. Pedig ha valaki gyerekként magáévá teszi a gondolat hatalmának módszerét, akkor a későbbiekben sokkal könnyebb dolga lesz az életben, mint társainak.

Nekünk pedig szülőknek az egyik legnagyobb kihívás. Hiszen ha más gyermekével van gond, könnyen adunk tanácsot, higgadtan, nyugodtan, megbeszélve, segítve kell a gyerekkel kommunikálni. De ha a sajátodat látod nem logikusan cselekedni, a kamaszkor problémáival kűzdeni, könnyen elszállnak az indulatok. Mint most sajnos nálam is. Hát van min dolgozni... És van mire ráhangolódni...

Minden megoldható

A rendelkezésünkre álló eszközökkel és szürkeállománnyal minden megoldható, ami a mindennapi életünk során előkerül helyzetként vagy problémaként. Bizonyos esetekben a legkézenfekvőbb megoldást nem akarjuk választani, pedig azt kell. Máskor pedig az előttünk álló fától nem látjuk az erdőt. Sokszor csak az elhatározás, a döntés hiányzik. Igen, itt ez a feladat, és én megcsinálom! Amíg csak siránkozunk, hogy nem szeretem, nem nekem való, nincs kedvem, addig csak folyamatosan távolodunk a feladat megoldásától. Az első lépés tehát az elhatározás. Igen, ezt a feladatot nem véletlenül kaptam, megcsinálom. Ha ezt eldöntötted, egy óriási lépéssel közelebb állsz, hiszen a nem akarás fala leomlott. Ugyan ki látná a megoldást egy kőfal mögül ;-)

Aztán persze sorra kell venni a lehetséges utakat, ahogy megoldható a dolog.

Először is tehát nézz szét, hol van a te falad, amit le kell dönteni. Nem hiszem, hogy sok idő lesz megtalálni. Lehet, hogy több rétegben is falakkal vagy körülvéve. Vedd a legközelebbit. Kezdj azzal!

Jó munkát hozzá!

Feltöltődve

Vannak emberek, akiknek a környezetében megmagyarázhatatlanul jól érzed Magadat. Még akkor is, ha alig ismered. Érzed a kisugárzását, együtt rezegtek. Jó Vele lenni, Vele dolgozni. A befogadás állapotában vagy, s adni is szeretnél Neki valamit. Még különösebb érzés, ha úgy érzed, "Feletted áll", tudásban, emberi érzelmekben, spiritualitásban gazdagabb. Velem is előfordul, hogy ilyenkor megszólalni sem tudok, s amit mondok, az is butaságnak tűnik :-) Életednek apró helyzetei, amik gondolkodásra késztetnek, s megoldásra várnak, hirtelen egyértelművé lesznek, ha egy ilyen emberrel beszélgetsz. Megvilágosodik a megoldás, elérhetővé válik az addig kényes egyensúly.

Legszívesebben csak néznéd, hallgatnád, innád minden szavát.

Nos az én életemben is vannak ilyenek. A hétvégén is szerencsés részese lehettem egy ilyen találkozásnak. Így most az átlagosnál is jobban feltöltődve vágok neki a hétnek. Bár a gazdasági működés, a financiális lét elmaradhatatlan része lett életünknek - a szükséges rossz kategóriába tartozik - együtt kell vele élni, egy termékbemutató összehozhat olyanokkal, akik társasága fontos Neked, sőt még profitálni is tudsz belőle.

Magdi! Köszönöm a beszélgetést!

Napsütés

Szombat dél. Takarításban kissé megfáradva a nappali teraszáról bambulok ki a kertbe. Még minden zöld. Csodálatosan süt a nap. Érdemes kihasználni ezeket az őszi langyos órákat. Közben kiskutyám békésen alszik az ölemben. Végtelen nyugodtság és szeretet érzése jár át. Ilyenkor töltődni kell...
Másnak ugyanígy süt a nap, ugyanilyen kellemes a táj. Mégis bosszankodik, mérgelődik. Tanuld meg, hogy megállj egy pillanatra, néhány percre, esetleg órára és csitulj le egy kicsit. Figyelj magadra, a környezetre, a fákra, a levelekre.
Hidd el, megéri!

Túlzások és apróságok

Ma a "mega", "giga", "terra" világát éljük. A kisfiam kérdekett vele az imént, hogy neki "2 giga pixeles" fotója van. Persze nincs neki, de milyen jól hangzik!

Körbevesznek minket az óriások, miközben elsiklunk a mindennapok apró csodái fölött.

Hisz milyen csodás lehet egy fűszál, ha közelről nézzük. Természet tud csak alkotni ilyen egyszerűen szépet. Ha közelebbről nézed, kész műalkotás. A reggeli harmatcseppek pedig varázslatosan nagyítják erezetét.

Hát ezért tartom én fontosnak az apró dolgokat. Lehet, hogy Te is csak egy kis apró porszem vagy az Univerzum nagy gépezetében, ám minden porszemnek megvan a maga helye. Minden egyes porszem hiányát megérezzük. Egyetlen fűszál is csodákra képes. Reményt ad az életre, a levegő tisztaságára. De ha csapatban van, kitűnő alkalmatosság egy piknikhez, tavaszi futkározáshoz, focihoz. Otthont ad rengeteg kis rovarnak, védelmet és árnyat kis rágcsálóknak. Hát nem csodálatos? Milyen pici, mégis milyen sokoldalú és elragadó.

Én magam ugyan nem vagyok művészetre hajlamos ember, de ez alkalommal egy fűszál ihlette hátteret készítettem. Lássátok:

Ismét a vonzás

Milyen érdekes, hogy pont tegnap írtam a kapcsolatokról, azokról is, akikkel nagyon ritkán találkozok, de sokat jelentenek számomra. Ezek után este kaptam egy telefonhívást, hogy a reiki avatásomat tartó nekem nagyon sokat jelentő hölgy - Krasznai V. Magdolna - érkezik városunkba, s családias körben tart egy kis bemutatót. Hát pont erre céloztam...

Annak idején említette, hogy van egy kis könyve, amiben a Neki fontos emberek, családtagok, barátok, ismerősök vannak feljegyezve. Reggeli kis "rutinja" alkalmával védelmet, reikit kér a kis füzet tartalmára, az abban szereplő emberekre. Nagyon sokszor gondolok arra, hogy én is részese vagyok minden reggel ennek az áldásnak. És persze Tőle tanultam sok mindent, hát nekem is van ilyen füzetem ;-)

Nem gondoltam mostanában olyan budapesti útra, ahol egy programon találkozhatnék Vele, hát mit hoz a Jó Isten? Idehozza nekem!

Ajánlom mindenkinek Magdi blogját! http://kvm17.blogspot.com/

Köszönöm!

Kapcsolatok

Jó tudni, hogy sok olyan ember van, akinek számít amit mondasz, szeretnek a társaságodban lenni, fordulnak Hozzád örömükben, gondjaikban. Rengeteg ilyen ember van az életemben. Vannak, akik állandó részesei mindennapjaimnak, s vannak, akikkel ritkábban találkozok. Ilyenkor alig győzzük szusszal az eszmecserét, a történtek megbeszélését. Vannak kapcsolatok, ami lehet és kell javítani, erőfeszítéseket tenni érte. De létezik egy olyan vékony réteg, ahol a kapcsolat megreked az elmegyünk egymás mellett, köszönéssel, fejbiccentéssel. Ezekkel az emberekkel nem mindig vagyunk egy hullámhosszon. És itt jön számomra egy nagyon fontos dolog. Annak az embernek az élete, nem a Te problémád! Nem kell minden embert egyformán szeretni a földön. Természetesen lesz mindig 1-2, akiktől jobban érzed maga, ha a távolban tudod őket. Ilyenkor igazán meg sem tudod magyarázni, mi az oka, nem is ellenszenv ez, csak egyszerűen nem tudod a rezgését felvenni. Vagy nem akarod, mert annyira idegen Tőled. Senkinek nem dolga tehát a föld összes született emberével barátságban lenni. A tökéletes kapcsolat bizonyos személyekkel lehet, hogy épp a távoltartás. Azzal a személlyel, akkor tökéletes a kapcsoltod, ha távol tartod magadat Tőle.

Ehelyett fókuszálj inkább azokra az emberekre, akik társasága kellemes számodra, értelmét látod a velük való kapcsolatnak. Ja, hogy ez érdek? Hát persze. Hisz minden barátság, még a szerelem is érdekkapcsolat. Csak éppen az a jó, hogy mindkét fél jól érzi magát benne. Ezért igenis nem baj, ha bizonyos emberektől a kellő tiszteletet megadva távol tartod Magad.

TV előtt

Ritka az a TV műsor, ami minden nap képes a készülék elé ültetni. Nos most 5 nap erejéig sikerült ;-)

Tinikorom bálványa, Laár András egy héten keresztül szerepelt az egyik kereskedelmi adó főzős műsorában. Természetesen mind az 5 nap úgy intéztem, hogy megnézhessem. Annak idején, a 80-as években nem hittem, hogy a zenén kívül még lesz más is, ami miatt majd figyelem Őt. Aztán úgy hozta az élet, hogy így felnőtt fejjel egész más miatt követem figyelemmel az életét. Sokat adott nekem 14 évesen is és ma is :-)

Visszatérve a TV-hez, ezeknek a műsoroknak egyetlen értelme, ha egy ilyen ember bekerül, mint Ő, s egy ország fejében fordul meg, ha mást nem másodpercekre a gondolat, hogy gyilkosság nélkül is lehet finomakat enni!

Köszönöm! És persze Isten éltessen András sokáig!

Fókuszpont

Mindenkinek az életében van egy pont, amire irányítja figyelmét, s azzal életének folyását. Nem mindig egyértelműen körvonalazható, de minél határozottabb, annál jobb. Vannak Barátaim, akik bámulatosan egy dologra koncentrálva Istennek szentelik életüket. Rengeteg lemondással, szolgálattal érik el a boldogságot, amit keresnek. Nekik ez az életcéljuk. Aztán megint másoknak - ez persze a másik véglet - céljuk az önmegsemmisítés. Igen, jól olvassátok, az önmegsemmisítés. Hiszen az életmóddal, amit követnek megölik magukat. S ehhez bizony határozott cél kell, hogy véghez is vigyék, hiszen egyébként miért követnének el olyan dolgokat, amivel a testüket megbetegítik, életképtelenné teszik?

Nekem is van célom az életben. Nem is kevés. Alapvetően mind arra irányul, hogy jól érezzem magam ebben az életemben (is). Szeretetben Családommal, Barátaimmal élni, egészségben, szép környezetben, anyagi jólétben. Általános fogalmak ugyan, de apró konkrét lépésekkel könnyen el lehet érni őket. Életemben szerzett tapasztalatokat, tanult dolgokat szeretem az embereknek átadni, velük megbeszélni. Világunk működése nagyon egyszerű. Tégy jó dolgokat, s jó dolgok történnek Veled, tégy rossz dolgokat, s rossz dolgok történnek Veled. (Már Earl is megmondta :-) Ha mégis úgy érzed, igazságtalan dolgok történnek Veled, nézz magadba. S ha szeretnéd, hogy környezeted változzon körülötted, előbb változz Te, s meglátod környezeted is jobb rezgésekkel viszonyul majd Hozzád. Hisz ez a vonzás törvénye.

Buli

Nagyon jó érzés, amikor a Barátok gondolnak Rád. Készülnek egy kis meglepetéssel. Hiszen ez azt jelenti, hogy figyeltek, mikor meséltél nekik, s időt fordítottak arra, hogy elkészítsék ajándékukat. Ez történt most a hétvégén. Régi, előző munkahelyről maradt Barátok jöttek hozzánk, s Kedvesemnek egy jól átgondolt, sok munkát igénylő kis ajándékkal kedveskedtek. Még a szemünkből is folyt a könny..., úgy nevettünk :-)

De a legszebb az egészben, hogy jókedvűen, szeretettel gondoltak Rá, amikor kigondolták, készítették, becsomagolták, elhozták. Aztán persze nem maradhatott el a jó hangulatú főzés, vacsorázás, éjjeli beszégetés! Én is készítettem a társaságnak finom kakaós kalácsokat. Persze legfontosabb hozzávaló a szeretet volt.

És mégis...

Hihetetlen, de mégis működik. Anyagi világban éljük napjainkat. Ezért csak a számunkra látható dolgokról veszünk tudomást. Legalábbis legtöbben. Aztán vannak azért olyanok is szép számmal, akik mögélátnak a dolgoknak, vagy érzékelnek belőle valamit. Merjük már elhinni, hogy minden rezgés és merjük a pozitív rezgéseket vállalni. Hiszen nap mint nap emberek milliói a negatívat élik meg, rezgik folyamatosan, s ezzel vonzzák magukhoz a kellementlenséget mindenféle formában. Felejtsük el a "nem vagyok egészen jól", "voltam már jobban is", "nem mennek túl jól a dolgaim", "nincs pénzem", "szegény vagyok, mint a templom egere" stb. kifejezéseket. Hiszen ezzel csak még többet kapunk vissza ugyanebből. Fordítsd pozitívba ezeket az érzéseket! Köszi, egész jól vagyok! Alakulnak a dolgaim! Lassan rendeződik a pénzügyi helyzetem. Hazudnod nem kell magadnak. Csak érezd hogy megoldódnak a dolgok, itt a mában. Ezzel ezt vonzod magadhoz a jövőben. Ha minden megoldást a holnapban látsz, az soha nem jön el. Hiszen a holnap ismét ma lesz, és Te ismét nem a mában akarod megoldani a gondjaidat, hanem a holnapra bízod azt.
Nem kell tehetség ahhoz, hogy mindenben a jót lásd meg. Gyakorlás kérdése. Én mindig jobban érzem magam, ha inkább a jóra gondolok, mint a rosszra. Attól, hogy keseregsz, semmi nem oldódik meg, csak még többet kapsz a keserűségből. És ne feledd a bölcs mondást: "Minden rosszban van valami jó."

Viselkedj barátságosan, s barátok találnak meg. Gondolj a munkádra szeretettel, s jobbkedvűen végzed majd. Bánj az emberekkel emberségesen, s több ember segít majd Neked is, a legváratlanabb helyzetekben. Hát ennyire egyszerű...

Hagyd, hogy segítsenek!

Vannak emberek, akiknél hiába próbálkozok... Aztán egy idő után úgy gondolom, nem jött még el az Ő idejük. Felesleges erőfeszítéseket tenni értük. Majd ha nem a tévé, és a reklámok vezérlik életüket, talán meghallják az igazi hangot, mit is kell tenniük.

Ilyenkor el kell tudni engedni Őket. Had' éljék csak életüket ahogy akarják. Persze rossz látni, ahogy a semmibe zuhannak... Sajnálom. Ezért hát ha úgy érzed, valaki segítő kezet nyújtana, próbálja felnyitni a szemed, és meghallgatni.

Rezgések

Minden rezgés. Minden energia. Egyik kedves Barátnőm kimérte lakásunkat energetikai szempontból (Köszönet neki érte). Megnéztük azokat a helyeket, ahol alszunk, sok időt töltünk, milyen rezgéssel rendelkeznek. Természetesen a mi házunkat sem kerüli ki minden földsugárzás. Szerencsére léteznek azok az eszközök, amik segítségével ezeket a káros hatásokat semlegesíteni tudjuk.

"Érdekes módon" az oltár a legpozitívabb rezgésű hely a házban. És persze ahová tesszük, viszi magával a pozitív energiákat ;-)

Szintén messzemenően pozitív az összes kép, tárgy, ami kapcsolatban van az univerzum rendezőjével, a Teremtővel.

Számítógépem közvetlen környezetében persze negatív energiák vannak. Évek óta az asztalomat védő üveglap alatt Krisnát, Radharanit, Balaramot, Srila Prabhupada-t, mandalákat ábrázoló képek vannak. Ezek felett pedig erőteljes pozitív áramlás található. Mintegy függöny, úgy védenek a káros sugárzástól, az elektroszmogtól! Köszönet és hála érte :-)

Megosztom Veletek az egyik legpozitívabb képet

Hírek helyett :-)

Hírek olvasása helyett szörfözgettem a neten, és ez a kép nagyon megtetszett. Most ez a háttérképem :-)

A Téged körülvevő világ

Nem értem azokat az embereket, akik panaszkodnak az Őket körülvevő világ miatt. Mindenki olyannak látja a saját környezetét, amilyennek látni akarja. A rezgésszint, amit kibocsájtunk, kitárja előttünk a hasonló rezgések spektrumát, s eltakarja azt, amit az adott szint alatt vagy felett nem akarunk látni. Ha valaminek a hiányára koncentrálsz, még többet kapsz a hiányból. De ha örülsz valami meglétének, akkor a "sikerült, megcsináltam, megvan" élménye talál meg majd. Aztán vannak dolgok, amiket görcsösen el akarunk érni. Próbálkozunk napokig, hónapokig, évekig, de valami miatt nem sikerül. Aztán ha elengedjük a problémát, nem koncentrálunk rá, egyszer csak világossá válik és vagy magától megoldódik, vagy eszedbe jut a megoldás "isteni csoda" módjára. Igen, ez az "isteni csoda" jelző nem véletlen. Hiszen a tudatfeletti súgja a megoldást, a bennünk lakozó felsőlélek. Velem is előfordul az ilyesmi nap mint nap. Ma is sikerült egy elég komoly dolgot megoldani amire sokkal több erőfeszítést tettem hasztalanul, mint ami ténylegesen kellett hozzá. De hát van, hogy csak utólag látja az ember tisztán a történteket. Mindenesetre ilyenkor a legjobb állapot az öröm, és a hála, amiért elvégeztünk egy feladatot.

Ezért hát jól figyelj, hogy milyen környezetre panaszkodsz. S ha nem kell Neked a média és a hírek alkotta pánikhangulat, hát ne bújd naponta többször a portál oldalakat, helyette fordítsd az idődet és az energiádat hasznosabb dolgokra. Magadra. Spirituális tevékenységekre. Barátaidra. Családodra.

Hol élnél szívesen?

Feltesszük néha a kérdést, hol élnénk szívesen? Mi az a hely, ahol leginkább szeretnénk eltölteni mindennapjainkat? Ha egy szüledinél élsz, albérletet szeretnél. Ha albérletben élsz, saját lakást szeretnél. Ha panellakásban élsz, kertesházban szeretnél. Ha kicsi a kerted, nagyobbat szeretnél. Ha mindened megvan az alföldön, tenger mellett vagy hegyekben szeretnél. Mi is ez? Elégedetlenség! Ez persze nem baj, hiszen mindig az visz előre, ha jelenlegi helyzeteddel elégedetlen vagy. Legyen az anyagi, vagy lelki téren. Én is mindkét téren természetesen elégedetlen vagyok ;-)

Várakozás

A várakozás nagyon jó dolog. Tele van pozitív érzésekkel. Reménnyel, örömteli elvárásokkal, és a boldogság érzésével, amit a türelmes várakozás végén kapunk. Legyen az egy életre való pár keresése, egy gyermek vállalása, egy nyaralás, vagy találkozás Istennel. Az, akinek vannak céljai, vannak elvásárai, folyamatosan a várakozás állapotában lehet. Az pedig egyenlő a reménnyel. Aztán ha megvalósul az egyik, villámgyorsan állítsunk elő egy másikat, hogy legyen min dolgozni. Sőt mindig legyen a tarsolyunkban néhány biankó várakozás ;-)

Én is mindig várakozok - vágyakozok valamire. A várakozás biztos eljövetel. A vágyakozás pedig erős hit és remény valaminek az eljövetelére. Mindig van olyan dolog, amire "csak" várakozunk, hiszen biztosak vagyunk benne, hogy bekövetkezik majd. Nekem is vannak ilyenek... Csak türelem kérdése :-)

Van, akiből soha sem elég

Vannak olyan emberek az életemben, akikből gyakrolatilag soha sem elég. Ilyen a Kedvesem. Valahogy nincs az a szituáció, amiben nélkülözni tudnám, vagy ahonnan nem hiányozna, ha épp nincs ott. Többször is nyilvánvalóvá vált már életemben, hogy minket Isten egymásnak teremtett. Ezer pici szál összefüggése, merő "véletlen" találkozásunk. Persze mi tudjuk, hogy nem véletlen. Regényes gyermekkor, csodás találkozás, tudatos életcélok, azok megvalósítása, tudatos gyermekvállalás. Közös, határozott célok, azokért való kemény munka, felelősség és kötelezettségvállalás. Már olyan régen vagyunk együtt, hogy lélegezni sem tudunk egymás nélkül.

Így születésnapja alkalmából nagyon köszönöm Neki az éveket, amiket együtt tölthettünk, és Édesanyám szavaival élve még 3x ennyit kívánok Neki, magunknak. (Persze nem kevés öncélú érzelem van ebben, hiszen az, ahogyan Őt szeretem, nekem is nagyon jó!!!) És mi nők tudjuk, nem fáradtság az, amikor készülünk, meglepetést agyalunk ki, korán kelünk, hogy még a hajnal leple alatt elkészítsük a dugi finomságot, amit a Kedvesnek szánunk. Olvastam, hogy a Gopik mennyire rajonganak Krisnáért. Amikor mi Nők rajongunk férjünkért, gondoskodunk róluk, ennek az érzésnek a hiányát pótoljuk. Szeretném olyan rajongással, odaadással szeretni Páromat, mint a Gopik az Úr Krisnát. Remélem meg tudom neki adni.

Isten éltessen sokáig, Kedvesem!

Az élet tanít

Mire tanít az élet? Tehetjük fel magunknak a kérdést. Mindent, ami velünk történik, így vagy úgy, de mi magunk vonzzuk be saját életünkbe. Legyen ez akár egy véletlen baleset, egy rosszul tett lépés, vagy a lottó ötös. Nos nekem az előzőekben volt részem. A második még kicsit várat magára :-)

Néhány nap kényszerpihenőben részesültem egy rossz lépés miatt. Ezt pedig mindig komolyan kell venni. Az üzenet: lassíts, pihenj egy kicsit, legyél a családoddal! És valóban. Rengeteg gondoskodást, figyelmet kaptam. Köszönet érte Kedvesemnek! Örök hála neki, és az égieknek, hogy Őt küldték nekem.

Az ember sokszor elhiszi magáról, hogy csak úgy tud munkájának végére érni, ha rohan és megszakítja magát. Pedig csak el kellene magunkról hinni az ellenkezőjét. Igen, itt van a sok feladat, és pont elég időm van rá. Végére érek a listámnak úgy is, ha nyugodtan, egyiket a másik után veszem elő, csinálom meg. Ezzel párhuzamosan pedig azt a gondolatot kell magunkévá tenni, hogy nemcsak úgy tudjuk előteremteni a megélhetéshez szükséges anyagiakat, ha széthajtjuk magunkat. Pont elegendő pénzt teremtesz akkor is, ha csak a napi 6-8 órát dolgozod le. Ha pedig már azzal is azonosulni tudsz, hogy napi 4 órai kényelmes munkával el tudod tartani a családodat, akkor olyan munkád, ügyfeleid lesznek, amivel valóban elegendő lesz a 4 óra munka. Mindenki magának teremti meg a munka fajtáját, lehetőségét és hatékonyságát is, a saját gondolataival.

No jól elkalandoztam...

A lényeg most tehát egy kis pihenő :-)

A közösség ereje

Ez bizony egy nagyon széles körben alkalmazható általános igazság. Sokszor ugyan jó egyedül lenni, de a közösség mindig sok pluszt tud adni az egyén erőfeszítésének. Ha olyan emberek gyűlnek össze, akiknek "egy rugóra jár az agyuk", minden elvégzett tevékenység hatványozottan eredményes lehet. Nézzünk pl. egy meditációt. Ha otthon, egyedül próbálkozol vele, elkalandozik az elméd. Nehéz odafigyelni. Ha mindezt egy olyan társaságban végzed, akik beiktatták napirendjükbe, sőt ez határozza meg az életüket, Neked is könnyebb lesz. Vegyünk még hozzá egy jó vacsorát, esetleg hangszereket, csörgőket, dobokat, s mindjárt röpül az idő. Ráhangolódsz a pozitív rezgésre, tisztul az elméd, lazul a tested. Közelebb kerülsz a Teremtőhöz. Érzed, hogy ott van melletted, benned. A hétköznapokban is állandó része életednek, de nem mindig vagy róla tudatos. A meditáció arra való, hogy kizárd a környezetet, s csak a benned lévő Istenre figyelj.

Örülök, hogy minap részese lehettem egy ilyennek...

Köszönöm!

Erőfeszítéseink

Örömmel tölt el látnom, hogy mindenki az erőfeszítéseinek megfelelő helyzetbe kerül. Még ha nehézségek árán is. Ezek a nehézségek pedig tanítanak. Legtöbbször arra, hogy mi magunk hoztuk létre őket gondolatainkkal. Talán azért, mert néha az emberek úgy érzik, hogy az erőfeszítés nélkül megszerzett dolgokat nem érdemlik meg. Jobban érzik magukat, ha megszenvednek érte. Pedig ráhangolódva a dologra, dühtől és haragtól mentesen, örömmel, lelkesedéssel végezve, sokkal hamarabb érjük el.

És persze ne feledjük el, hogy vannak olyanok, akik erőfeszítéseikkel rossz helyzetbe "teszik" magukat. De hát ők erre tettek erőfeszítést, tehát ezt kapják.

Ezért hát mindig mondom, nem mindegy, milyen irányba tesszük erőfeszítéseinket. Mindig csak előre. Előző helyzetedhez képest előre mind anyagi, mind lelki irányba. Visszanézni nem érdemes, ha csak a kellemetlenséget látod. Ha visszanézve pedig jókat látsz, akkor se mélázz rajta sokáig, hiszen vár a jelen, amivel a jövőt építed. Jelenünkben épp a jövő alapjait tesszük le, ezért végezzük hát erőfeszítéseinket úgy, hogy érdemes legyen a jövőben 1-1 pillanatra a mostani jelenre visszatekinteni.

Ne feledd, minden pillanat, amit hasztalanul, rosszul élsz meg, kidobott idő! Hozd hát magad mindig a jelenben a legjobb, legpozitívabb helyzetbe. Ezt az egyetemes igazgságot tanítom mindenkinek, bármit is akar elérni.

Hála

Ez az egyik legjobb dolog, amit érezni lehet. Hálás vagyok, mert olyan emberekkel élek együtt, akiket valóban szeretek. Hálás vagyok, mert olyan helyen élek, ahol nagyon jó élni. Hálás vagyok, mert olyan emberekkel dolgozok együtt, akik sokat jelentenek számomra, és minden kapcsolatból tanulok, erőt merítek.

A reggeli első gondolatom mindig a hála. Miért ébrendjünk hálával? Mert jó hangulatba hoz. A hála az egyik legerősebb pozitív érzés. És miért legyünk hálásak? Ha másért nem, hát a kispárnáért, amit egész éjjel átkaroltál, hogy kényelmesen fekhess. A takaróért, ami lágyan ölelt át, hogy ne fázz. Az ágymatracért, ami egész éjjel tartotta testedet, hogy pihenhess... Hát ennyire egyszerű. De hálás vagyok a férfiért, aki mellettem van egész éjjel, s a gyermekért, akit szerethetek. Hálás vagyok a két lábamért, amikor kimászok az ágyból, mert vannak, és visznek...

Sorolhatnám még tovább, mi minden apró dologért lehetek hálás, rögtön ébredéskor.

Csak ezeket gondold végig minden reggel, s már jól indul a napod.

De leginkább hálás vagyok Istennek, mert mindezeket megadjan nekem. Kívánhatok bármit, csak rá kell hangolódni. Az Univerzum és Isten erőforrásai kifogyhatatlanok.

Induljon hát minden nap a hálával napod, hogy pozitívan láss neki a napnak.

Hozd meg a döntést, és végezd el azonnal

És miért csak most? Nagyon fontos. Csináld most! A halogatások ideje lejárt. Az egyik kerítés a célod felé vezető úton a halogatás. Csináld azonnal! Ha minden adott a feladat elvégzéséhez, ne halogatsd. Hát, eddig halogattam. Most elkezdem leírni :-)

Hiszen mindenhol azt tanuljuk, írjuk le. Ha leírjuk, jobban bekerül a tudatalattiba, ahol elkezd dolgozni a gondolat a megvalósítás érdekében.

Teremtés

Hát ez az! Teremtve lettünk, hogy teremthessünk. Nem, nem Istent kell játsszunk, az nem a mi feladatunk. Arra ott van Ő, aki mindent elrendez.
A mi feladatunk, hogy gondolatainkkal jó irányba rendezzük életünket. És mivel ehhez minden adott, hát nincs más dolgunk, mint jól végezni feladatunkat, jól érezni magunkat, és szeretni, szeretni, szeretni.... :-)