Egy kedves régi ismerősöm ráébresztett egy nagy igazságra ma. Saját szavait idézem: "Nem győztem félni, hogy valami baj lesz, mert túl boldog vagyok, s most bejött :-(" Sajnos meghalt a Édesapja. Nem mondom, hogy ezt Ő vonzotta magához, hiszen tudjuk, ez sokkal összetettebb. Inkább a rossz érzést fájlalom, ami ehhez az elégedettséghez társul.
Itt van az idei első hó. Tudom, sokan vannak, akinek nem jelent semmit, ám én vállalom, szentimentális alkat vagyok ;-)Igenis, nekem sokat jelent. Az idei első hóban, miután megfuttatuk a kutyákat, csináltunk egy igazán jó vega slambucot ;-)
Nagyon jól sikerült, ennél rosszabb soha ne legyen!
Sajnos nagyfiúnk épp egy megfázással kűzd (ami nem véletlen) ezért ő a szobából kísérte figyelemmel az ebéd elkészültét. Mi felnőttek, és a kutyák, nagyon élveztük minden mozzanatát a főzésnek! Aztán persze kapott belőle kicsi és nagy, ahogy az illik!
Ennek a bokrunknak a bogyóira járnak a madarak télen. Szívesen látjuk őket. Mikor ezeket a sorokat írom, sűrű pelyhekben hull a hók mindjárt készítek egy képet a teraszajtón keresztül...
És végül kontrasztként kép a cserépkályhánkban lévő tűzről...
