Ön-azonosság

Nagyon sokan hiszik magukat másnak, mint amik valójában. Régi, gyerekkori sérelmek kísérhetnek felnőtt korig, sőt egész a halálig. Ki is vagyok valójában? Miért is vagyok itt? Mi is a feladatom? Mi dolgom azokkal az emberekkel akikkel együtt élek?
Mindenki felteheti magának ezeket a kérdéseket. Általában olyan válaszok közül választ az emberek többsége, ami neki kényelmes, kedvező. Ez a komfort zóna. Amiből nem akarunk kimozdulni, mert az nekünk olyan jó.
Egy viszont tény. Azok az emberek, akikkel most vagyunk, élünk, nem véletlenül kerültek mellénk. Az elmúlt 1 hónapot, 1 évet, 1 évtizedet, több évtizedet (mindenki válassza az élethelyzetének megfelelő intervallumot) nem véletlenül ezekkel az emberekkel éltük át. Jelenlegi helyzetünk nem lehet a véletlen műve. Nem szabad kijelenteni azt, hogy egészen más vagy, ezért az eddigi életed tévedés! Tudom, hogy vannak olyan irányzatok, amik ezt sugallják, de én óvva intek ettől mindenkit.
A legfontosabb, hogy elfogadd jelenlegi helyzetedet. Jelenlegi helyzeteddel pedig el kell fogadd az eddig történteket. Eseményeket, személyeket, akik az életedbe kerültek. Ha elfogadod, és így tudod önmagadat szeretni és tisztelni, akkor tovább léphetsz.
Keresd meg célodat, - kapcsolódva előző bejegyzésemhez. Fókuszálj arra, és olvass tovább.... Tegnapi bejegyzésem aktuális lesz.

Célok mint alapkövek - sőt azokon is túl

Bárhonnan is indulsz, bármi is a célod, nagyon fontos, hogy határozottan lásd, megéld a mindennapokban azt, amit valóban szeretnél elérni. Úgy, mint ha már elérted volna. Érezd magad bele a helyzetbe.

Rengeteg ember él egyik napról a másikra, célok nélkül, csekkek bűvöletében. És mit kapnak épp ezért újra és újra? Hát persze. Csekkeket. Újabb befizetésre váró kis cetliket. Az ő napi rituáléjuk, meditációjuk mindig a csekkek körül forog.

Céljuk? Szinte semmi, csak a túlélés.

Hát épp ez az, ami hiányzik ezeknek az embereknek az életéből. A cél. Hiszen ha csak az a céljuk, hogy túléljék az aznapot, nem is kapnak majd mást. Csak még egy napot, amit túl kell élni, és még egyet.... és még egyet...

Igen, tudom, hogy nehéz beleélni magát valakinek a jóba, aki épp kilátástalan helyzetben van. Azt várja, hogy változzanak a körülményei. De nem fognak. Először magának az embernek kell változnia. Aki ezt nem érti meg, az mindig egy helyben toporog majd.

Először is tehát legyenek céljaid. Határozottak, leírva, kinyomtatva. Legyen ami körül forog az életed. Mindent annak érdekében teszel, arra gondolsz, amikor kissé le vagy hangolva, s felvidít majd.

Ahhoz, hogy találj magadnak célt, egészen biztosan változnod kell. Egy aranyszabály: "Ha azt akarod, hogy megváltozzon a környezeted, először Neked kell változni." Ehhez viszont szükség van egy nagyon fontos emberi magatartásra, aminek hiánya mindenben meggátol. Ez pedig az alázatosság. Alázatosnak kell lennünk önmagunkkal szemben, társainkkal szemben, környezetünkkel szemben. Az EGO "magas lóról ugatása" gátja minden fejlődésnek.

Fontos a hamis én-azonosság kiseprése is. Ki is vagyok, mi is a dolgom valójában? Ha tisztában leszel Önmagaddal, s látod mások segítő szándékát, megtalál majd az az apró, vagy talán nagy cél is, ami segít körülményeid változtatásában...

Változtass! Csekkjeid rakosgatása helyett (vagy az előtt, de mindig, mikor a kezedbe veszek) mondj hálát, hogy itt lehetsz, egészséges vagy, van egy társad (feleséged, gyereked, szüleid, kutyád, plüsmacid - kinek mi adatik...). Hozd magad pozitív rezgésbe a hála és a köszönet érzésével, s fizesd be hálával, hisz elhasználtad, javadra fordítottad a mögöttes szolgáltatást.

Hidd el, nem a pénz az, ami boldogít. Ha boldogtalannak érzed magad, az nem a pénz hiánya van.

Boldogtalanságod hozza magával a pénzhiányt!!!!

Fordíts életeden, légy boldog, s rájösz majd, a boldogságnak csak nagyon pici szelete a pénz. Észreveszed majd, mennyi dolog hiányzik még, ami miatt nem vagy boldog.

Boldogságod, elégedettséged, hálád, köszöneted és alázatod hozza majd azokat az anyagi lehetőségeket, amik segítségével nemcsak túlélni tudsz majd, de megélni is.

Szóljon ez a néhány sor egy fiatalembernek, és családjának.... és add Istenem, hogy változzanak!

Táplálkozás

Aki most úgy gondolja, átcsaptam gasztro-bloggernek, azt ki kell ábrándítsam, téved ;-)

Bár jómagam is olvasgatok gasztro-blogokat. Inkább mint szakácskönyvet. Hogy miért? Mert ezekben a blogokban nemcsak recepteket kapok, hanem írójának személyisége, életérzése is érződik a képernyőn keresztül. Több embert is ismerek ilyen módon, pedig soha nem is találkoztunk :-)

Bocs a kitérőért.

Hogy miért írok a táplálkozásról? A táplálkozást mint feltöltődést értem most. Hetek óta esett az eső, a természet megmutatta, mire képes. Embereket hozott össze a gáton, akik addig talán rossz szomszédok voltak. A természet ismét legyőzte az EGO-t. Ez passzol előző bejegyzésemhez.

Na de visszatérve. Végre mosásomat kiteregethettem a szabadba. Miközben álltam a napon és a tiszta illatos ruhákat rakosgattam, hirtelen elfogott a hála érzése. Köszönetet mondtam a napsütésért, a gyönyörű zöld kertért. A hetek óta sötét és esős idő után végre feltöltődhettem a nap sugaraival, melegével.

Táplálkoznunk kell, lelkileg feltöltődni akkor, amikor lehetséges. A fény az élet egyik alapja. Nap nélkül nem lenne élet a bolygónkon. Ilyenkor még jobban esik arcunkat felé fordítani.

Mindennapi életünkben rengeteg olyan dolog van, ami a naphoz hasonlóan feltölthet bennünket, de sokan nem veszik észre. A társad mosolya, gyermeked huncut pillantása. A katica a szélvédőn, amit óvatosan leveszel és a fűbe raksz. Az a pajkos bárányfelhő, ami egyik pillanatban szívre, a másikban pedig falevélre hasonlít. A bokor, ami mellett ha elmész, megsimogat. A kenyér, aminek roppanós héja betölti a szádat. A hab a kávén, amit élvezettel szürcsölsz.... És még sorolhatnám. Mindennapjaink tele vannak apró örömmel, s a sok apró öröm feltölt. Megtanít irányba fordulni. Abba az irányba, aminek végén célod áll. Határozottan, tisztán, ellentmondást nem tűrőn. Csak akkor juthatsz oda, ha ráhangolódsz. Annak pedig egyik alapja a feltöltődés pozitív érzésekkel.

Kedvesem azt mondja, Ő napelemes, ilyenkor töltődik :-)

Jó töltődést kívánok mindenkinek ezen a napos hétvégén!

A lelket nem lehet táplálni pizzával és hamburgerrel. A léleknek más kell. Szeretet, megértés, köszönet, hála. Ha lelkünket ilyen pozitív érzésekkel töltjük fel nap mind nap, jó úton haladunk.

EGO

Segítenék, de nem hagyják. Éreztél már ilyet? Meg se hallgatnak, csak hajtják a magukét. Bizonyos körülmények pedig nem engedik, hogy határozottabb, erőszakosabb legyél, s felfedd előttük saját valóságukat.

Ezek az emberek teljesen az EGO-juk csapdájában vannak, s valóságszerűen élik meg azt az élményt, amit az EGO teremtett számukra. Az emberi agynak mindegy, hogy valós élményt él meg, vagy kitaláltat. Épp ezen alapszik a vonzás törvénye. Elképzelsz körülményeket, valósként éled meg, és azt vonzod be az életedbe. Azok az emberek, akik teljesen meg vannak győződve igazukról, még ha az nem is valós, nagyobb veszélyben vannak. Hiszen egy általuk kitalált negatív valóságot hajtanak, azon forognak, annak adnak óriási energiát, és ezzel vonzzák magukhoz az adott körülményeket. Rossz látni, ahogy egyre szörnyűbb valóságot teremtenek maguknak.

Ilyenkor Te se válj az EGO-d rabjává, s ne hagyd, az irányítson, hogy TE érvényesülhess, rájuk erőszakolhasd véleményedet. Ekkor a legtöbb, amit tethetsz, hogy elképzeled őket olyannak, amilyennek ők lenni szeretnének.

Jelen korunk pofon az EGO-nak. Észere kellene már vennie végre mindenkinek, s aki észreveszi tudja hogyan kell megélni a jelent, s megteremteni a jövőt.

"Amikor cselekedsz a most pillanatában, és ez a cselekvés nem az öröm érzéséből fakad, és nem az öröm érzése kíséri, akkor biztosíthatunk arról, hogy ez a cselekvés nem hoz majd örömteli eredményt az életedbe." - Abraham-Hicks