Irigység

Irigyek mindig lesznek, amíg emberek élnek a Földön.

Milyen furcsa számomra már csak leírni is ezt a szót. Teljesen idegenül hangzik :-)

Az irigység az egyik legrosszabb negatív érzelem. S mint minden negatív érzelem ez is hiányérzetből ered. 

Aki irigy, annak az fáj, hogy neki nincs valami, ami másnak megadatott (aminek persze oka van, de erre az irigy ember nem jön rá).

Irigynek lenni annyit jelent, mint vágyni a másik ember körülményeire. Ez a vágy azonban nem tiszta, pozitív érzés. Düh társul hozzá, sokszor elkeseredettség, tehetetlenség, ami aztán pont az ellenkezőjét hozza magával. Vagyis még nagyobb hiányt és dühöt.

Az emberi konfliktusok nagy része irigységből ered. 

Meg kell tanulnod, attól, hogy más körülményeit irigyled, Neked csak rosszabb lesz. Viszont örülni más sikereinek jó állapotba hozza a tudatodat. Egy más sikerein való örömből kialakult vágy már pozitív, s hozza magával azokat a körülményeket, ami közelebb hoz vágyad tárgyához, annak a lehetőségéhez.

Mit kell tegyél, ha felfedezed Magadban az irigységet? Tudatosítanod kell, hogy most ez az érzelem uralta el elmédet, majd tudatosan engedd el, és örülj a másik ember sikerének.

Mit tegyél, ha Rád irigyek? Semmit! Mosolyogj és örülj annak, hogy Te rendelkezel azzal a körülménnyel, amire más irigy. S kívánd azt neki szeretettel, találja meg Ő is a saját körülményeit, amitől boldog lesz.

Nekem így, Neked úgy

Megélem azt, ami tényleg az enyém. Minden porcikámmal érzem, minden érzékszervemmel fogom, és élvezem.

Napsütésben autót vezetni? Csodálatos.
Napsütésben sétálni? Csodálatos.
Kapni egy telefonhívást egy rég nem hallott embertől? Csodálatos.
Beszívni a friss hajnali levegőt? Csodálatos.
Hallani a madarak csicsergését? Csodálatos.

Én így élem meg. És más hogy éli meg?
"Szemembe süt ez a vacak nap."
"Gyalog kell mennem."
"Mit zaklat már, mikor olyan régen nem keresett?"
"Miért nem aludhattam tovább?"
"Mért zajolnak ezek a madarak ilyen korán?"

A Te döntésed, hogy éled meg!

Figyelem

Igen, figyelek a belső hangra. Várom a lépésket, amiket meg kell tennem.

Jelek

Mindig várjuk, hogy történjen valami, ami vágyaink megvalósulásának irányába visz. Jönnek is velünk szemben az úton a lehetőségek, de mi sokszor elmegyünk mellette. Ilyen az ember. Büszkeségből, félelemből vagy egyszerűen a dolog egyértelműségének, egyszerűségének oka folytán nem veszi észre.

A napokban én is egy bizonyos irányba nézegettem, ahol lehetőségét látnám életem további fejlődésének. S miután hangsúlyt és energiát fordítottam rá, fel is bukkant egy lehetőség, ami továbbvihet az általam elképzelt ösvényen.

Természetesen első reakciómban elmosolyodtam a dolgon. Ugyan már! Aztán belegondolam az emberek gyarlóságába, az észre nem vett és kihagyott lehetőségek ezreibe, amit nap mint nap elutasítunk. Így aztán úgy döntöttem, mit veszíthetek? Megnézem magamnak a felkínált lehetőséget. Igaz, hogy még néhány kisebbfajta csodának történnie kell ahhoz, hogy időben beleférjen, valahogy módot kell találnom a kötelességem teljesítéséhez, mert ugye két helyen egy időben még én sem lehetek.

Kíváncsian várom ;-)

Elfekvőben...

Találtam még néhány megírt, de meg nem osztott, piszkozatban elmentett bejegyzésemet... szép lassan megosztogatom ezeket is. Biztosan oka van annak, hogy nem akkor osztottam meg, amikor megírtam.

Felismerés II.

Tegnap egy nagyon kedves fiatal lánnyal találkoztam, akinek az életét meghatározza egy törés.

Ebben segítek neki, feldolgozni, elengedni.

Ő kérdezte meg tőlem, hogy én "látok" dolgokat? Vagy honnan tudom amit tudok?

Ezen még soha nem gondolkoztam, természetesnek vettem, hogy "jön az információ", nem kerestem az okot és a hogyant.

Aztán ma, amikor jógázni mentem, valami miatt nem a biciklit vettem elő, hanem autóba ültem. Az okát nem tudtam, eső nem közelgett, de mindig engedek a "belső hang"-nak, nem keresem a miérteket, csak megteszem.

Egy piros lámpánál álltam, mikor elment az autó mellett egy szürke pólós hátizsákos fiatalember. (Köszönöm Neki, hogy segített, hogy közreműködött a felismerésemben.) Ott, abban a pillanatban, átfutott fejemen az Ő sorsa, és az érzelmei. Mindent tudtam róla. Nem történés, hanem érzés szinten. 

Azt hiszem, ezért kellett az autóba ülnöm, hogy őt láthassam. 

Belém vágott a felismerés, hogy amikor én embereket látok, akkor sorokat és érzéseket "érzek". 

Emlékszem, kislány koromban imádtam nézni az embereket. Csak úgy. Főiskolás koromban sokat ültem a templompark padjain, és csak néztem az embereket. Ma már értem miért. 

Köszönöm a tudást, igyekszem maximálisan jól használni az érdeketekben!

Felismerés

Sokat gondolkodom mostanában saját magamról, terveimről, céljaimról. Abban a nagyszerű élményben lehet részem, hogy egy elég erősen visszahúzó erő hiányzik most az életemből. Nélküle szárnyalok. Ha jelen van az életemben, akkor is élvezetes sebességgel tudok haladni, de így most tényleg semmi nem állíthat meg.

Tavaly szeptemberben volt egy bejegyzésem, Érzés címen. Igen, én akkor valóban hittem azt, hogy amit érzek, az valóra fog válni. 

Érdekes módon az idén februárban írt bejegyzésem címének szintén az Érzés-t adtam. Most visszanézve én is rácsodálkozom a dolgokra.

Látjátok, milyen fontos, hogy valóban úgy ÉREZZÜK, mintha már meglenne, amire vágyunk?

Hát örömmel jelentem, a mai nappal hivatalosan is sajátunkká vált a vágyott cél.

3 hónapja már, hogy elindultak a tényleges lépések, de papíron csak mára rendeződött a dolog.

Az élet türelemre, kitartásra és alázatra tanított.

Köszönöm! Hálás vagyok érte!

És csak most veszem észre, hogy nem is arról írtam, amiről akartam :-)

Semmi sem véletlen, ennek itt biztosan helye van.

Úgyhogy kezdem a következő bejegyzést is :-))))))