Karácsony első és második napja

Nos Karácsony második napja nálunk mindig egy barát-család társaságában telik, akik nem mellékelesen unokatestvéri minőségben, s egyben gyermekünk kersztszüleiként is funkcionálnak. De a lényeg itt épp a barátság. A fiúk esetében gyermekkorig visszamenőleg tart a sülve-főve együtt jóban-rosszban, mi lányok "csak" 14-15 évesen csatlakoztunk a fiúkhoz ;-)

Nos azóta tart ez a barátság, ami tényleg visszavonhatatlan, megmagyarázhatatlan kötelék közöttünk. Azóta persze születtek gyerekek is, folyamatosan változtak a közös témák, megélhető bulik, történetek.

A lényeg, hogy idén Karácsonykor is az első nap volt az igazi karácsonyi hangulatú összejövetel. Olyan jól sikerült, hogy másnap megismételtük! ;-)

Látszik, hogy vannak olyan emberek, akiknek az élete annyira összefonódott, hogy történjen bármi, mindig is együtt maradnak, a sikereket, kudarcokat, újdonságokat mindig együtt éljük át igazán. Köszönettel tartozom Nekik az összes elmúlt Karácsonyért, hétköznapokért, s remélem még több évtizeden át fogjuk tudni ezeket az akalmakat együtt tartani.

Szent-este

A Szent-este nálunk mindig a szűk családé. Papa, mamák, testvérek, unokák. Vegetáriánus vacsora ellenére nem szűkölködtünk finomságokban. Sokszor aggódnak a hozzánk betérők, hogy hús nélkül nem fognak jó lakni. Nos hát ezt most is megcáfoltuk, de rendesen. Mindenki degeszre ette magát, alig bírtunk felállni az asztaltól :-)

A Jézuska és szeretetünk mindenkinek meghozta a hőn áhított ajándékot, volt meglepetés is szépszámmal. Olyan jó látni a másik arcán az örömöt, felhőtlen boldogságot!

Sajnos Párom öccse javíthatatlan, okoz elég feszültséget a szülőknek, de mi ezzel nem törődve Őt is meghívtuk, s megadtunk családjának minden szeretetet, amit csak lehetett. Ez egy hosszú és fájdalmas történet Kedvesem szülei és fiatalabb fiúk között, de ez nem témája bejegyzésemnek. Itt most inkább az a fontos, hogy mindenkinek adjuk meg a lehtőséget arra, hogy Szent-estén a teljes család együtt legyen.

Sajnos a rendszer vacakol, nem enged képet feltenni, de higyjétek el, hogy nagyon szép volt ;-)

Előkészületek

Számomra a Karácsony a szeretet ünnepe. Tekintsünk most el a vallási filozofálgatástól. Idén Karácsonykor is nálunk lesz a nagy "buli", amire már jó előre fel kell készülni. Szeretem a ház illatait ilyenkor. Amúgy is nap mint nap üzemben lévő sütőm ilyenkor különlegesebb dolgokat is készít. A kenyér mellett megsül a mézeskalács, a zserbó stb... Íme néhány figyelmesség, amit ügyfeleinknek gyártottam. Mindig jobbnak tartok saját készítésű ajándékot adni, mint boltban vett "akármit", ami lehet, hogy egy fiók mélyén végzi. Ezt legalább megeszik :-)

Bőszen olvasgatom Limara és Moha blogját, onnan a recept, és bár nincs olyan jó kézügyességem, de megpróbáltam...

Ezúttal is köszönet Nekik, hogy ellátnak mindenféle hasznos tanáccsal, leírással...

Íme az eredmény a teljesség igénye nélkül...

Velem is előfordul

Hát igen. Velem is előfordul, hogy csalódok. Biztosan ez is kell ahhoz, hogy teljessé váljon személyiségem. Szó szerint kiteszed a lelked, és segítesz, kell a segítséged és szívesen is fogadják, mind anyagilag mint egyéb tevékenységben. Aztán hirtelen nem vagy elég jó, mert nem tudsz teljesíteni bizonyos kritériumokat, amik a Te életedben nem is helyénvalóak. Hisz családod van, saját megszokott életed, s csak annyit vállalsz, amennyi ebbe belefér. No ilyenkor jött az elutasítás. Lassan egy éve. De ma ismét felszínre jött egy dolog miatt. Szeretném elmondani az illetőnek a helyzetről kialakult képemet, de a Kedvesem bölcsen azt mondta, ne tegyem, mert akkor az Ő meglátásuk szerint még én lennék a "bunkó". Hát nehéz, mit mondjak. De ez egy olyan hely, ahová leírom. Mert ha nem adom ki magamból, az belső feszültséget okoz, az pedig nem tesz jót. Végzem tovább a kötelességemet, s élek úgy, ahogy nekünk jó. Mert megyzőződésem, hogy amit eddig tettem az jó, s amit ezután fogok tenni is helyénvaló. Valahol jóváíródik még akkor is, ha mások nem ismerik el.

Itt és most elengedem a helyzettel kapcsolatos összes csalódottságomat, haragomat, tehetetlenségemet.

Gyönyörű!

Csak ülök itt a nappaliban, és ezt látom a terasz ajtón túl! Csodaszép! Remélem megmarad karácsonyig.

{A képen sajnos visszatükröződik a telefonom, semmi "földön kívüli" nincs rajta :-)}

Megéri

Vannak dolgok az életben, amiért kűzdesz egy ideig, de mindig félreállít valaki vagy valami, beleszólnak, máshogy kell csinálnod, pedig te tudod, hogy úgy a jó. Velem is ilyesmi történt a napokban. Ma pedig jött a beigazolás! Persze, hogy én csináltam jól, és persze, hogy nekem lett igazam. Az ilyen esetek erőt adnak, mert rávilágítanak, hogy érdemes úgy csinálnom a dolgokat, ahogy csinálom, és elismerést kaptam több felől. Nem mindennek van meg azonnal a gyümölcse. Van, hogy küzdeni kell, kellemetlenségek jönnek szembe, tanítanak a szituációk, s a végén mégis Te kerülsz ki győztesen. Ilyenkor még nagyobb a siker érzése!

Tehát kűzdj csak nyugodtan!

Angyalok

Lehet, hogy Te is angyal vagy. Valakinek a védő angyala. Hisz Te magad is utat mutatsz másoknak, még akkor is, ha nem tudatosan teszed. Viselkedéseddel, életeddel példát állítasz a többi ember elé. Útmutatónak lenni nagyon szép dolog. Mindenki életében eljön az az idő, amikor Neki utat mutatnak, és amikor Ő maga az útmutató. Iránymutatóid mindig ott állnak az útad szélén, csak meg kell látnod Őket. Nekem is mindig mutatják az utat... :-)

Lépjünk hát rá!

Elégedettség :-)

Elégedett vagyok!

Köszönöm!

Érzés... enyém - tied

Érzelmeink hatalmas erővel rendelkeznek. Akkor is, ha nem a saját érzelmeinket éljük meg. Édesanyám szokta mesélni a különböző délutáni show-műsorok történeteit, ahol általában emberek szerencsétlen sorsába kaphatunk betekintést. Fiatalabb embertársaim is sokszor beleesnek abba a hibába, ha hallanak valamit, "együttérzően" létrehozzák a témával kapcsolatos saját érzelmi ketrecüket. Igen, mert ez egy ketrec. S miután a történetnek számukra nincs kivezető, jó megoldása, marad fejükben, lelkünkben, érzelmeink között a "sajnálkozás, kilátástalanság, megoldhatatlanság". Ezzel nem azt mondom, hogy nem kell empátiát tanusítanunk embertársainkkal szemben. De nagyon fontos, hogy csak a saját érzelmeinket éljük meg igazán!!!

Negatív érzelmeink arra figyelmeztetnek, hogy az adott területen valamilyen hiányban szenvedünk. Fogalmazzuk meg a hiányt, s koncentráljunk annak pótlására. Érezzük a hiányzó elem meglétét, tudjuk magunkénak a megoldást, lássuk a kiutat.

És még egy fontos kérdés: Te hányszor éled meg saját show-műsorodat??? Kellemetlen történeteink állandó ismételgetése, barátaink szánakozásának kívánása. Hát akarod újra és újra átélni a szívszorító, könnyeztető, fájó történeteket? Mert ilyenkor ezt tesszük. Azt hisszük, jó nekünk a életünk problémazsákját kiborítva fürkészni hallgatónk arcán az érzelmeket. Úgy gondoljuk, megszabadulunk tőlük, pedig pont fordítva, energiát adunk ismét ennek a negatív érzésnek. Hiszen már kifejezés is van rá! Feltépni a régi sebeket... Mi történik ilyenkor? Ismét vérzik a test, védőköpenye megszakad, szabad az út az idegen behatolók felé. Hát lelkünkkel is ez történik ilyenkor. Ismét sebezhetővé válik, pedig az a seb már beheggedt!

Pozitív érzelmeink teljes megélése a legfontosabb! Ez mindig elégedettséget közvetít, s ez vonzza magával más területen is az elégedettség eléréséhez szükséges körülményeket. Hányszor intézzük el a gyerek által hozott jó jegyet egy röpke mosollyal, egy "Ügyes vagy, Fiam!" kifejezéssel. Idézzük csak fel, mennyi energiát fektetünk abba, ha rossz jegyet hoz! Legalább annyi energiát fektessünk jó érzelmeinkbe, mint amennyit a rosszba! Amikor legközelebb valakinek panaszkodni akarsz, vagy csak együttérzését akarod kivívni, állj meg egy pillanatra,

s végy elő egy számodra kellemes történetet. Mondd el azt! Éld újra azt!

Tanuljunk tehát negatív érzelmeinkből, keressük meg a hiányt, amit pótolni kell, pozitív érzelmeinket pedig éljük meg szenvedéllyel, lelkesedéssel, akár hangosan is :-)

Maradjunk saját érzelmeink körében, dolgozzunk azokal!