2010. február 24., szerda

Új ciklus



Úgy érzem, új ciklus kezdődik életemben. Nem tudom miért, de egyre erősebben érzem, hogy új és jó dolgok jönnek velem szemben. Állandó megerősítést kapok arról, hogy amit teszek jó, jutalmam, -a boldogság- soha nem marad el. Hol itt, hol ott, egy-egy személy, vagy történés formájában felbukkan, amitől jól érzem magam.

Sokszor jön felénk az életben egy-egy új dolog. Az ember sajnos olyan, hogy hajlamos az új dolgoktól félni. Nagyon fontos, hogy az új dolgok elé pozitív várakozással álljunk.

Én még nem tudom, mi az, ami kialakulóban van, de érzem az energiákat. Itt vannak körülöttem, és nagyon kellemes, pozitív kisugárzása van. Kíváncsian várom, mi az, ami felé a mostani történések visznek, kik azok az emberek, akik velem jönnek, és minek az előszele ez a tavaszi felpezsdülés.

Ezzel a tavasszal elengedek minden haragot, csalódást ami még a szívemben-lelkemben van. Annak helyét feltöltöm pozitív gondolatokkal. Most bombáznak engem ezek a pozitív energiák, s minden egyes ilyen pozitív energiával kilövök egy-egy régi csalódást :-)

És Kedves Barátaim! A VONZÁS TÖRVÉNYE csak akkor hat Rátok pozitív előjellel, ha Ti magatok is pozitív rezgést közvetíttetek a világegyetem felé. Hisz a VONZÁS TÖRVÉNYE akkor is hat, ha negatívak vagytok, csak éppen akkor olyan dolgok felé mentek, amit épp nem szerettek...

Kövessetek hát, és rezegjétek velem ezeket a pozitív energiákat, gondolatokat.
Én pedig pozitív várakozással állok azon történések előtt, amiket ugyan még nem látok, de határozottan érzek ;-)


2010. február 21., vasárnap

Az idei első igazi napsütés


Csodálatosan szép napsütéses idő volt ma. Még a ruhákat is kiteregettem a kertbe :-)

Szinte erőt adott, felpörgetett, kiegyensúlyozott. Még egy kisebbfajta nagytakarítást is megtettünk a családdal. Nagyon jó volt együtt tevékenykedni. A tél összes porát kisöpörtük, és beengedtük a tavasz első fényét. Hát valahogy a lelkünkben is ilyen hatást tesz a tavaszi napfény. Bár tudom, hogy lesz még itt borult idő, és hideg, de innentől kezdve már nem érdekel, hiszen tudom, hogy nemsoká tavasz lesz.


Tavasz és nyárimádó barátaim, fel a fejjel, már nem sok van a zord télből!

2010. február 18., csütörtök

Állj meg egy pillanatra...


... és vedd számba már eddig beteljesült vágyaidat! Sokszor esünk abba a hibába, hogy elfelejtjük, mi jó is történt már velünk? Nos, ma amikor azt vártam, hogy Kedvesem hazahozza Fiúnkat, várva őket a cserépkályhánkba tüzet raktam és tápláltam azt. A tűz melege hozta a gondolatokat... Mi az, amire vágytam, és már megvalósult? Férj, Gyermek, Ház, Munka, ami eltartja a Családot. Jó egy pillanatra megállni a rohanó élet közepette és hálával lenni azok iránt a dolgok iránt, amik vágyként gyermekkoromban bennem voltak, s teljesültek. Ezért hát azt tanácsolom, állj meg egy pillanatra Te is, és gondold végig, mi az ami teljesült életedben. Nagyon jó érzés! S ha kevés dolog is van, amire ez igaz, akkor is koncentrálj ezekre, hiszen mindig jobb a pozitív dolgokra koncentrálni, mint a hiányokra.

Bejegyzésem képeként pedig egy kedves kis ismerősöm által rajzolt képet teszek be, akinek van egy álma, s remélem, hogy én is hozzájárulhatok ahhoz, hogy ez teljesüljön! Így legyen!

2010. február 16., kedd

Harmónia


Életünk minden területén nagyon fontos a harmónia. Nagyon szeretem a családomat és a helyet, ahol lakunk. Itt érzem igazán a harmóniát. Csak akkor lehetsz nyugalomban, akkor érezheted úgy, hogy megállapodtál, ha harmóniában érzed Magad családoddal, Otthonodban.

Visszaemlékezve gyermekkoromra, mikor elmentünk nyaralni (SZOT üdülőbe, van aki még emlékszik rá), 2 hét felhőtlen pihenés, eszem-iszom után, mikor beléptünk a 35 négyzetméteres kis panellakásba, Édesapám mindig ezt mondta: "Mindenütt jó, de a legjobb itthon". Nos, ezt érzem én is minden nap, amikor hazajövök. Még akkor is, ha az üres házba érkezek. Persze a legjobb az, ha a kis család is itthon van, vagy ha arra készülődök, hogy Ők is jönnek haza, legyen meleg vacsora, meleg fogadtatás.

Ha ezt nem érzed, nem értél még célba. Ez egy olyan semmi máshoz nem hasonlítható megnyugtató érzés, amit egyértelműen tudsz, ha megvan. Én megtaláltam.

2010. február 14., vasárnap

És még mindig a hó... :-)


Nem éppen a legkedvesebb évszakom a tél. Szépségét csak a fűtött szobából tudom élvezni. Ez évben már másodjára fedi vastag hótakaró a kertet. Igazán szép. Évek óta nem volt ilyenben részünk. Ezért most kissé feladva a hideg elleni ellenérzésemet, és jól felöltözve kihasználva az alkalmat egy kis családi játékra, építettünk hóembert. Az idei télen már a másodikat. Az első 1 hét után elolvadt. Tihamérnak hívták, mint minden télen, mert kisfiunk az első épített hóemberét így nevezte el. S mivel az idén már a második, s lévén informatikus hóember, a Tihamér 2.0 nevet kapta. Füle cd, kabátgombjai processzorok, kezei hálózati kártyák :-)


Ez már kissé a farsangot is mutatja, s ezzel elkezdtük a tél búcsúztatását...


Tihamér 2.0 igen nagyra nőtt, magasabb lett, mint mi, bár a mai divatnak megfelelően karcsú :-)
A képbe épp beszaladt kiskutyánk is a labdájával.


Jó volt a hóban a játék.

2010. február 11., csütörtök

Hasznosság érzése




A hasznosság érzése nagyon jó dolog. Az emberek keresnek, kérik a segítségedet. Ha tudsz segíteni, az mindig olyan jó érzés. Olyan is előfordul, hogy senki nem látja az áltlad befektetett munkát, de Te tudod, hogy amit teszel szükséges, jó és hasznára válik valahol valakinek. Én hasznosnak érzem magam, s ez a jövőmre is jó hatással van.

Nagyon sok idősödő ember a "haszontalanság" érzésével szembesül. Nem jó már semmire, nincs Rá szüksége senkinek. Ilyenkor vesznek magukhoz kiskutyát, kismacskát, hogy legyen kiről gondoskodni.

A hindu kultúrában ez az érzés nem létezik, ha vallásos vagy. Hisz ott, szemben a kereszténységgel, lehet az Urakat szolgálni életkortól, nemtől, bőrszíntől függetlenül. A vallásos személyek Isten különböző megjelenési formáinak murtijait (szobrait) tartják otthonukban, templommá téve ezzel a helyet, ahol élnek, s nap mint nap ételt, italt ajánlanak nekik. Én Gaura-Nitai murtival vagyok itt lefotózva :-)

Különösen szerencsés vagy, ha otthonod templom, s emelett az élet más területein is megtalálod a lehetőséget, hogy hasznossá válhass.

Manapság, amikor családok hullanak szét, és irígység határozza meg az emberek életét, büszke vagyok arra, ami körülöttem van. Büszkeségem hálával vegyes, hisz nem csak rajtam múlott.














2010. február 8., hétfő

Ép testben ép lélek...? Ép lélek ép testben!!!


Szállóigeként használják ezt a kifejezést. Elgondolkodtam rajta. Szerintem pont fordítva van. A lélek "hogyanléte" képződik le testünkön. Ha a lélek harmóniában van, kiegyensúlyozott, akkor testünk élettel teli, immunrendszerünk erős. Ám ha lelki síkon problémákkal kűzdünk, akkor bizony testi tüneteket produkálunk. Ettől függetlenül természetesen foglalkozni kell a testtel, mozogni, sportolni kell. Ám ha betegek vagyunk, érdemes ezoterikus szemmel tekinteni a betegségre. Lelki síkon minek felel meg a probléma? Pl. a torok a kommunikáció szerve. Orr, tüdő, a külvilággal öszeköt. A levegő kapcsán mindenki mindenkivel kapcsolatban van. Tehát a kapcsolatok szerve. A bacik és vírusok bizonyos mennyiségben mindig bennünk vannak. Csak éppen immunrendszerünk "egyensúlyban" tartja őket. Van megfelelő védekező mechanizmus, ami fellép a kórokozókkal szemben. De ha társas kapcsolatainkban problémáink vannak, vagy valakivel nem tudunk valamit megbeszélni, megbántódtunk, csalódottak vagyunk, vagyis a lelkünk nem kiegyensúlyozott, akkor bizony a test immunrendszere gyengül. Ilyenkor pedig védtelenebbek vagyunk a vírusokkal szemben. Azaz jön a megfázás, nátha, torokgyulladás...


A testünk egy figyelmeztető rendszer. Olyan, mint a gép. Ha egy gép elromlik, piros lámpa jelzi a hibát. Mit teszünk? Kiiktatjuk a lámpát, hogy ne villogjon, s ezzel a probléma meg van oldva? Nem! Elkezdjük keresni, melyik alkatrész hibásodott meg. No és mit teszünk, ha fáj a fejünk, vagy a gyomrunk? Beveszünk egy fájdalomcsillapítot, megszakítjuk az ingerület újtát, becsapjuk testünket. Tehát a hibajelzést megszüntetjük, azaz a piros izzót kicsavarjuk, de az igazi okot nem keressük meg.


Ezért javaslom hát, ha tested hibajelzéseket küld, keresd annak okát, és ne csak testi, hanem lelki szinten is.

2010. február 4., csütörtök

Csakazértis! :-)



Hát igen, ilyen vagyok én. Akaratos, makacs, s ha valamit meg akarok csinálni, azt meg is csinálom. Természetesen tiszteletben tartva másokat, a körülményeket és a lehetőségeket. Most is ez történt. Nem bírtam és akartam feldolgozni, hogy elvesznek tőlem valamit, illetve megszűnik valami, ami nekem fontos. Ezért hát megoldottam, hogy működjön úgy, ahogy én szeretném.



Az ember életében egyik legnehezebben feldolgozható érzelem valaminek vagy valakinek az elvesztése. Sokszor felmerül bennünk a kérdés, tehettem-e volna még valamit? Ha úgy érzem, a dolgok irányításában nem tudok részt venni, akkor más megoldást kell keresni. Igen, szeretek aktívan részt venni mindenben, ami érdekel. S bizony vagyok annyira egoista, hogy a magam elképzelését akarom látni megvalósulni.



Lehet róla elmélkedni, jó vagy rossz tulajdonság, nekem ilyen a természetem, engem így rángatnak a félistenek :-)




Elvették a játékomat :-(

GOURANGA!

2010. február 2., kedd

Hirtelen munka


Jött egy hirtelen S.O.S munka, s megismertem egy amerikai hölgyet. Floridában nőtt fel, s egyetemi évei alatt ösztöndíjjal Moszkvába került.

Doktori munkáját a "Nagy októberi szocialista forradalom"-ról írta. Élt Szibériában is. Most hazánkban kutatja a volt kommunista időszakot, az 56-os forradalmat.

Hihetetlen volt számomra, miért érdekli egy amerikai középkorú hölgyet így a közép-európai történelem? Megszállottként járja az országokat, anyagot gyűjt készülő könyvéhez. Nem ismerem ugyan életkörülményeit, de nagyon szerénynek látszott. Alig tenyérnyi alagsori szobában dolgozott, ahol egy ágy és egy íróasztal fért csak el. Elnyűtt notebookját féltette, mint valami kincset. A háziak csodálkoztak is, hogy hagyta, hogy mellé ülhessek, mert állítólag más hozzá sem nyúlhat. Persze rajta van a dolgozata. Látván az elég romos állapotban lévő gépet megkérdeztem, szokott-e mentést csinálni. Nem volt túl meggyőző a válasza, de remélem tényleg menti munkáját.


Láttam szemében a megszállottságot, a céltudatosságot, s egy kissé az "őrültséget". Ha mindenki ilyen elszántsággal végezné munkáját, lehet kissé többet érne el az emberiség. Furcsa ember lehet. Körülrajongott, hálás volt, hogy segítettem, azt mondta, beleír a könyvébe... Még a végén nyomtatásba kerülök ;-)


Ezt szeretem igazán a munkámba. Azt a sokféle embert, akit megismerek. Percekre részei az életemnek, aztán továbbmennek anélkül, hogy újra találkoznék velük. Mindig, minden ember tanít valamire. De a tanítást csak kellő alázattal lehet megérteni, s egyáltalán észrevenni, hogy van számomra mondanivalója. Persze Ő nem akart nekem semmit átadni, nem akart tanítani, de jelenlétével, viselkedésével, személyiségével több lettem.



2010. február 1., hétfő

Önképzés

Megerősítettem ma magamban dolgot, amit már régóta érzek, de most le is írok. Akkor, amikor valakinek valamiről beszélek, tanácsot adok, meghallgatom, segítem a gondolataimmal, akkor tulajdonképpen magamhoz is szólok. Néha sokkal inkább magamhoz, mint máshoz. S ha én számolok be érzéseimről, történéseimről másnak, lehet épp neki szól valamiért az, s neki is dolga van az adott szituációval. Nos ez így megint nagyon körmönfontnak tűnik, de gondoljunk csak bele... Lehet, akivel beszélgetünk, tulajdonképpen egy tükörkép? Más az arc, más a probléma, de a helyzet megoldása valószínűleg ugyanaz!




Kineziológián azt tanultam, az az ember, akivel dolgozunk, az Ő problémája valamilyen szinten a mi életünkben is jelen van. S ezzel a kineziológus a saját életében is oldja a problémát, a streszt.




Milyen jó is egy blog. Magamban nem beszélek, mert még magam előtt is kinevetném magamat :-)

De most tulajdonképpen magammal beszélgetek, s irányítom gondolataimat vágyaim irányába.

Pozitív gondolkodásmód, Vontás törvénye, Szeretet, Hála, Gondoskodás. Ezek fontosak most nekem...

Ismét az angyalok


Szombaton Budapest felé az autópályán karamboloztunk. Belénk jöttek oldalról, kipörgött az autó és forgalommal szemben megálltunk. Nem mentünk gyorsan, mindössze 70-nel, az öv meg is fogott. Vigyáztak Ránk odafent. Semmi bajunk az ijedségen kívül. Persze szegény Szuzuki nincs ilyen jól. A másik autós elismerte vétkességét. Papírokat megírtuk, s az autó saját kerekén hozott haza minket.

Az Urak is velünk voltak, Még csak le sem estek a hátsó ülésről. Pedig pörögtünk rendesen.


Már megint vigyázott Ránk valahol valaki...