Jött egy hirtelen S.O.S munka, s megismertem egy amerikai hölgyet. Floridában nőtt fel, s egyetemi évei alatt ösztöndíjjal Moszkvába került.
Doktori munkáját a "Nagy októberi szocialista forradalom"-ról írta. Élt Szibériában is. Most hazánkban kutatja a volt kommunista időszakot, az 56-os forradalmat.
Hihetetlen volt számomra, miért érdekli egy amerikai középkorú hölgyet így a közép-európai történelem? Megszállottként járja az országokat, anyagot gyűjt készülő könyvéhez. Nem ismerem ugyan életkörülményeit, de nagyon szerénynek látszott. Alig tenyérnyi alagsori szobában dolgozott, ahol egy ágy és egy íróasztal fért csak el. Elnyűtt notebookját féltette, mint valami kincset. A háziak csodálkoztak is, hogy hagyta, hogy mellé ülhessek, mert állítólag más hozzá sem nyúlhat. Persze rajta van a dolgozata. Látván az elég romos állapotban lévő gépet megkérdeztem, szokott-e mentést csinálni. Nem volt túl meggyőző a válasza, de remélem tényleg menti munkáját.
Láttam szemében a megszállottságot, a céltudatosságot, s egy kissé az "őrültséget". Ha mindenki ilyen elszántsággal végezné munkáját, lehet kissé többet érne el az emberiség. Furcsa ember lehet. Körülrajongott, hálás volt, hogy segítettem, azt mondta, beleír a könyvébe... Még a végén nyomtatásba kerülök ;-)
Ezt szeretem igazán a munkámba. Azt a sokféle embert, akit megismerek. Percekre részei az életemnek, aztán továbbmennek anélkül, hogy újra találkoznék velük. Mindig, minden ember tanít valamire. De a tanítást csak kellő alázattal lehet megérteni, s egyáltalán észrevenni, hogy van számomra mondanivalója. Persze Ő nem akart nekem semmit átadni, nem akart tanítani, de jelenlétével, viselkedésével, személyiségével több lettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése