Életkor

Az intelligencia nem az elolvasott könyvek számától függ. Az intelligencia az értelmi és az érzelmi intelligencia összessége. Egy felnőtt ember életkorából adódóan, tárgyi tudását tekintve nem feltétlenül intelligensebb, mint egy felnőttkort még el nem ért gyermek. Az, hogy ebben az életünkben milyen lexikális tudásra teszünk szert, csak ennek az életnek az eredménye. Lehet, az a gyermek, aki tárgyi tudással még nem rendelkezik, életútja még nem kiforrott, sokkal magasabban áll a lelki fejlődés útján, mint felnőtt társa. A lelki bankszámla nem nullázódik le életünk végén, ahhoz mindig hozzáadódik a következő élet tapasztalata. El kell fogadjuk, hogy a gyermek sokszor "tapasztaltabb" mint egy felnőtt. El kell fogadnunk gondolatait, szavait, érzéseit még akkor is, ha az "szemtelennek" tűnik egy felnőttel szemben!

Embertársainkról alkotott elképzeléseink

Minden emberről létezik egy elképzelésünk. Ezt akár már az első találkozás során kialakítjuk magunkban. Innentől kezdve ennek megfelelően "ítéljük meg" cselekedeteiket, szavaikat. Ha jól találjuk el a személyiséget, cselekedeteivel és szavaival meg leszünk elégedve. De ha nem, rögtön jön a bíráskodás, fejcsóválás, elégedetlenség. Általában utóbbi szokott bejönni, hiszen első látásra soha nem lehet pontosan megismerni egy embert, de hajlamosak vagyunk arra, hogy 1-2 találkozás után ráhúzzuk sémáinkat.

Ilyenkor persze jönnek a negatív gondolatok, ami az Ő cselekedeteiből, szavaiból származik, illetve a ránk tett hatásuk hozza ki belőlünk ezeket az érzelmeket. (Tegyük hozzá, nekünk többnyire közünk sincs hozzá, nem érinti élethelyzetük, aktuális szituációjuk a mi életünket.) Mivel nap mint nap rengeteg emberrel talákozunk, bombázva vagyunk ezekkel az információkkal, s minden akaratunk ellenére alapértelmezetté válik az elégedetlenség és a csalódottság érzése, amit a másik ember iránt érzünk.

Ettől csak úgy tudunk megszabadulni, ha nem ítélkezünk, nem skatulyázunk. Hagyjuk, hogy embertársunk Önmaga valójában megnyilvánulhasson előttünk, anélkül, hogy elvárásaink lennének feléjük.

Hidd el, könnyebb lesz így!

Érzelmi intelligencia

Annyira különbözőek vagyunk, hogy az már szinte bosszantó:-) 

Akkor bosszantó, amikor meg akarod érteni a másikat, de sehogy sem sikerül. Ott vannak fejedben a saját gondolatok, a saját érzések, és áll Veled szemben a másik Ember saját gondolataival és érzéseivel. Történik valami, amit mind a ketten máshogy reagáltok le. Lehet, hogy Ő boldog lesz tőle, te viszont szomorú. Amíg saját nézőpontodból vizsgálod a dolgokat, egyre csak bizonytalanabbá válsz a helyzet jogosságát illetően, érzelmeid egyre inkább hullámzóak, negatívabbak lesznek. Ez nem megoldás!

A megoldás az, ha félreteszed saját gondolataidat és érzelmeidet és megpróbálod az Ő szemüvegén keresztül nézni a Világot. Nos ez nagyon nehéz. Majdhogynem lehetetlen. Persze egyáltalán nem lehetetlen, de nagyon sokat kell gyakorolnod, hogy sikerüljön. Ez az érzelmi intelligencia egyik formája. Amikor nem hagyod saját rossz érzéseidet eluralkodni Magad fölött egy dologgal kapcsolatban, hanem keresed azt a nézőpontot, ami rávilágít a Másik által átélt érzelmekre, akkor talán megértheted a különbséget, ami Kettőtök között van.

Ha ezt eléred, boldoggá tud majd tenni az is, ha egy esemény nem a Te "elképzelésed" szerint ért véget, hanem úgy, hogy az a Másik személynek legyen jó.