Mindig meghat...

Mindig meghat az a szeretet és gondoskodás, ami körülvesz. Olyan emberek segítenek, és gondoskodnak rólam, akiknek igazán "nincs sok közük az életemhez". Azért tettem ezt erősen idézőjelbe, mert tudjuk, senki nem véletlenül lép éltünkbe. Általában nem azoktól kapjuk vissza a segítséget, akiknek adunk.

Ezért hát csak azt tudom mondani, mindig önzetlenül, gondolkodás nélkül adj!

Amikor pedig kapsz, ne felejts el hálás lenni érte.

Pörgés

Hihetetlen pörgés van körülöttem. Minden hétvége be van táblázva egész novemberben. Egészséges egyensúlyát érzem a világi és a lelki életnek. Hihetetlen, hogy mennyire megfér egymás mellett a munka, ami igazán a realitás talaján tart, és a spiritualitás, ami mindinkább átszövi az életemet.

Szeretem ezt a pörgést, és azt az igazi egyensúlyt, ami van körülöttem. Biztonságot és nyugalmat érzek. Szívesen átadom Nektek a módját, hogyan tudjátok Ti is elérni!

Hálás köszönetem!

Mire jó a betegség?

Igen, velem ritkán fordul elő, hogy beteg legyek. A megfázások elkerülnek, mert nem hiszek bennük. Vagy ha meg is találnak, gyorsan meggyógyulok.

Nos, most nem sikerült. A betegség mindig figyelmeztetés. Leülteti a lélek a testet, hogy legyen ideje gondolkodni :-)

Egy hétig kénytelen voltam magammal foglalkozni. Ez persze nem is jött rosszul. Rengeteget tudtam olvasni, s mivel épp gyógyítást tanulok, volt időm többet gyakorolni, főleg magamon.

Természetesen a negatív gondolatok elengedésével kezdtem. Napi teendőink részévé kell ennek vállnia. Még a legpozitívabb gondolkodóknak is adódhatnak negatív gondolatai. De ennek is örülni kell, hiszen működik a felismerés, és rávilágít valaminek a hiányára. Ha pedig már tudjuk miben szenvedünk hiányt, akkor tudjuk, mire kell koncentrálni. Vagyis mire nem kell koncentrálni. Az adott dolog hiányára.

Minden betegség figyelmeztetés, ami azt mutatja, hogy éteri-, érzelmi-, mentális testünkben már valami elkezdődött, egy olyan dolog, ami a lelket sérti. Ha pedig nem foglalkozunk vele, manifesztizálódik fizikai testünkben is. Tehát érdemes elgondolkodni, s megkeresni a lelki okot, ami kiválthatta a betegséget.

Inspiráció

Az inspiráció tulajdonképpen tudatalattink üzenete. Erre mindig nagyon figyelni kell. A tudatfelettink az a hely, ahol "az ISTENI-től vesszük az üzenetet". Szokták ez mondani megérzésnek is. Aki nem inspirációból, megérzésből cselekszik, az a múltból vett minták alapján hoz döntéseket. Az emlékeink mintájára hozott döntések pedig sokszor hibásak, mert az EGO által megélt és tárolt tapasztalatokra és érzelmekre alapszik...

Érdekes dolog történt most. "Online, Realtime".

Miközben ezeket a sorokat írtam, kezembe adtak egy ördöglakatot, amit soha nem láttam. Abbahagytam az írást, s elkezdtem próbálkozni a szétszedésével. 10 percig sem sikerült. Majd gondolataimat visszairányítottam előző soraimra, miközben tovább próbálkoztam a szétszedéssel. Eszembe jutott, az EGÓM mennyire sértve lenne, ha nem tudnám szétszedni ;-). Ezen jót mosolyogtam. Próbálkoztam tovább. Tudatosan kerestem a múltbéli mintákat, majd rájöttem, pont ellentétesen cselekszem írásommal. Kimondtam: hagyd a tudatos elmédet, és figyelj az inspirációra. Amint ezt kimondtam, szétesett a lakat :-))))

Most itt van külün-külön két darabban, s nem tudom, hogy szedtem szét!

Hát épp ez a lényeg. Nem kell tudni a módját a dolgoknak, csak figyelni kell az isteni irányításra, és megtenni!!!!!

Mekkora tanítás volt ez!!!!!! :-)))))))))))))))))))))))) Hálásan köszönöm!!!!!!!!!!!!!!!

Gyengeség

 Amikor gyengének látnak az emberek, furcsállnak. Én, aki mindig határozott, erős és vidám vagyok, hogyhogy elgyengülök?

Mindenkinek joga van az egészséghez a vidámsághoz, a boldogsághoz és a gazdagsághoz. Én olyan ember vagyok, aki ragaszkodik ezekhez az érzelmekhez, mert ezek az érzelmek visznek előre. S mivel így gondolkodok és élek, meg is találnak azok az anyagi dolgok, amiket a jobb agyféltekemben gondolatban megteremtek.

Persze nekem is jogom van rosszul éreznem magam, csalódottnak és kiábrándultnak lenni. Azonban ezzel, a jogommal nem élek, mert tudom, hogy az érzelmek megválogatása alakítja életem további útját. A legtöbb ember ragaszkodik a rossz érzelmeihez, a szenvedése emlékeihez. Azt előszeretettel tálalja mások felé, felerősítve, megismételve az állapotot és a hozzá járó vonzást.

A minap egy nagy horderejű munkát végeztem egy megfázással és lázzal küzdve (hangsúlyozom nálam 2-3 nap, ami másnak 10!). Miután mindent szeretek jól elvégezni, koncentrálva a saját dolgomra igyekeztem kizárni a külvilágot. A külvilág azonban úgy gondolta, keresztbe tesz nekem néhány dolgot, hogy tanuljak.

Kiestem a MOST-ból és előjött egy (valószínűleg néhány múltbéli) tapasztalat, ami akkori fizikai állapotomat tekintve könnyen kibillentett egyensúlyomból. 

Utat engedtem a sírásnak, ami tisztít, ezért nem folytottam el. S hogy felfokozott fizikai és érzelmi állapotom miatt senkit ne bántsak meg, inkább megkértem mindenkit, hagyjanak, majd később térjünk vissza azokra a dolgokra, amit meg akarnak beszélni. Ennek eredményeképpen környezetemben rögtön ujjal mutogattak rám. Lám, én is elgyengülök.

Persze, van hozzá nekem is jogom. De nem ragaszkodok hozzá. Két nappal később immáron teljesen egészségesen legyintek az egészre, és nem foglalkozok azzal, mit gondolnak és mondanak körülöttem az emberek. Saját negatív energiaterüket erősítik a rám utaló gondolataik és mondataik, de ez engem nem érint. Védelmem erős és áthatolhatatlan. 

Ők azonban ragaszkodva negatív érzelmeikhez, bírálatukhoz tovább teremtik saját negatív jövőjüket :-(

Imádkozom értük, hogy minél hamarabb szabaduljanak meg  negatív gondolataiktól, mert az őket betegíti meg.

Tisztogatom Őket a HOPONOPONÓ imájával:

Sajnálom!
Kérlek bocsáss meg!
Köszönöm!
Szeretlek!