2011. március 27., vasárnap

Ember és számítógép

Szakmai ártalom, hogy néha összehasonlítom a számítógépet és az embert. Sokszor találok hasonlóságot, dehát miért is ne találnék, mikor a számítógépet is emberi elme készítette.

A minap a következő megfelelést találtam (elnézést, ha nem mindenki érti, kell hozzá némi informatikai ismeret is, de nem túl sok).

Vannak emberek, akik 100 százalékon pörögnek. Minden energiájukat felhasználva dolgoznak bizonyos ügyeken, kisebb-nagyobb hatékonysággal. Mi látszik kívülről? Kattognak az agykerekek, s az a tennivaló, amivel mi fordulunk felé, már nem fér bele, vagy ha "elvállalja", nem jut rá "rendszeridő". Ilyenkor ha a számítógépen kérünk egy feladatkezelőt, látjuk, hogy 100 %-os a CPU kihasználtság, rengeteg program fut, ezeknek pedig 1 része nem is válaszol. A szakemberek ilyenkor megnézik, mi az a program, ami a legtöbbet használ a processzorból, s megnézik, hogy ez hasznos program-e. Ha nem, kitörlik, leállítják, vagy ha az egy nem kívánatos program, pl. vírus, akkor kiírtják. Frissítéseket futtatnak, vagy ha kell, legrosszabb esetben újratelepítik az egész rendszerprogramot.
Hogy van ez nálunk, embereknél? Van, hogy egy rakás olyan dolgot végeznek az emberek, aminek semmi haszna, de a "rendszert" leterheli, belassítja. Van egy fő funkció, ami felette áll minden más tevékenységnek, s ez befolyásolja a többi épp érkező feladat halogatását, tologatását.

Most tehát arra kérlek, nézz bele az éppen "futó folyamataidba", mi az, ami a Te processzorodat a maximumra hajtja. Ha az egy nemkívánatos dolog, dobd a fenébe! Ha megoldandó, de nem élvez prioritást a többihez képest, sorold hátrébb!

Ne feledd, még a pihenő időben, alvás közben is azon dolgozik az agy, amit napközben nagyobb kapacitással próbál megoldani.
Nagyon fontos hát, hogy a megfelelő "programnak" a megfelelő helyet és időt megtaláljuk, s ne haszontalan dolgokkal terheljük le elménket. Ha pedig "elavult a programunk", vegyük észre, hogy fejlődni kell, s frissítsük elménket! Keressük utunkat, s válasszuk azt, ami számunkra a legjobb, ahol a legjobban ki tudjuk használni rendelkezésre álló kapacitásainkat.


2011. március 18., péntek

Feltöltődve

Van, hogy annyi minden történik, és forog a fejemben, hogy hozzá se tudok kezdeni leírni.
Most is így érzek. Az elmúlt hét történései és tanulságai lassan letisztulnak bennem. Jó, ha megerősítést kapunk arról, hogy amit csinálunk jó.

Kedves ismerősöm aura fotókat készít. Együtt töltöttünk egy délutánt és kipróbáltunk néhány dolgot. Érkezésünkkor, (utazástól elgémberedve) készítettünk rögtön aura fotót, mely mutatta a pillanatnyi állapotot. Várhatóan stresszes, fáradt voltam, kiegyensúlyozatlan csakrákkal. Majd elvégeztem egy "meridián zuhany" gyakorlatot, amit kineziológián tanultam, illetve mantráztam néhány percet. A Maha Mantrát választottam:

Hare Krisna
Hare Krisna
Krisna Krisna
Hare Hare
Hare Rama
Hare Rama
Rama Rama
Hare Hare

Az eredmény önmagáért beszél!!!

Kattints a képre, hogy nagyobb legyen.

Az első felvételen látszik a csakrák összevisszasága, van amelyik apró, van amelyik nagyon nagy, elmosódott szélekkel. A másodikon pedig a szép korong alakúak, közel egyformák. Az aura széle is határozottabb, gömbölyűbb.

Számomra ezek a "kísérletek" nagyon fontosak voltak, mert megerősítettek eddigi hitemben.



Ezer hála és köszönet Bozsó Zsuzsának. Mindenkinek csak ajánlani tudom!

2011. március 8., kedd

A Nő

A Nő férfi nélkül nem lenne...
A Nő férfi nélkül nem lenne kinek szép.
A Nő férfi nélkül nem lenne kinek csinos.
A Nő férfi nélkül nem lenne kinek pajkos.
A Nő férfi nélkül nem lenne kinek szexis.
A Nő férfi nélkül nem lenne kinek hisztis.
A Nő férfi nélkül nem lenne kinek csivitelős.
A Nő férfi nélkül nem lenne kinek pityergős.
A Nő férfi nélkül nem lenne...

Tanítás

Mire tanít a gyermekem? Türelemre. Egyre jobb vagyok benne, de még mindig nem vagyok eléggé türelmes.

2011. március 5., szombat

Kezünk gyümölcse

Azt hiszem, írtam már arról, hogy szeretek sütni-főzni. Jó látni, hogy az alapanyagokból némi ügyességgel és sok-sok szeretettel csodák kerülnek ki a kezem alól. Persze kell hozzá tapasztalat, néhány jó recept, és megfelelő eszközök. De mindez kevés, ha nem adom hozzá ÖNMAGAMAT. S mivel én skizofrén vagyok, egy testben nemcsak én, de Isten révén az egész univerzum bennem van, ezért van segítségem bőven :-)

Hiszem, hogy gondolataink rezgések, s hatással vannak a készülő érzelre is. Ezért mindig figyelek arra, hogy az étel készítésekor mit érzek. Ha csalódott, feszült vagyok, inkább nem főzök. Ha mégis "muszáj" előbb ráhangolódok, gondolataimat rendbe szedem.

A jó étel először akkor okoz örömet, mikor készítem. Kikapcsol, megnyugtat a tevékenység. Másodszor pedig akkor okoz örömet, amikor Szeretteim arcán látom az elégedettséget.

A mi ételünk prasadam, felajánlott étel. Hálával és köszönettel tartozunk azért, amiért kaptuk az alapanyagot és a képességet az elkészítéséhez, és elfogyaszthatjuk. Benne van a világ összes bölcsessége, szeretete, gyógyítja a testet és a lelket is.

Miközben ezeket a sorokat írom, vaniliás kalács illata lengi be a házat. Nemsoká élvezhetjük a finom falatokat...

2011. március 2., szerda

Persze, hogy nincs véletlen

Történt már Veled olyan, hogy valaki segítséget kért Tőled, majd gőgből, egóból tréfásan elutasítottad?
Hát velem ez történt most. Néhány perccel később aztán kiderült, nekem is szükségem van annak az embernek a segítségére, és pont jól is jön, hogy szívességre kért.
Első felindulásból mint már említettem viccesen elutasítottam, de rögtön ott motoszkált a fejemben a gondolat, biztosan a magam számára is fontos, hogy segítsek rajta. Aztán gyorsan be is igazolódott, ezért hálásan gyorsan igent mondtam kérésére.

Milyen furcsa is a Világ. Mész az utadon, célodnak megfelelően, és úgy néz ki, valami közbejön, mellékvágányra térít. Kissé csalódottá válsz, mert nem kényelmes Neked ez a dolog. Aztán kiderül, hogy az utadba állt nehézség tulajdonképpen isteni segítség!