Rég voltam errefele. Minden a legnagyobb rendben. Pörögnek körülöttem a dolgok, néha még túlságosan is ... :-)
Tapasztalatok az elmúlt hetekből... :
I.
Szembesültem egy ténnyel, ami sajnos valós. Sokak a szeretett személy elvesztésével (halálával) járó érzelmeket nem tudják feldolgozni. A feltolúlt rengeteg érzés, a fájdalom, a félelem, a magány, stb. ha hagyjuk, hosszú idő után ugyan, de átvált lassan a jó élmények felidézésébe, ha hagyjuk. Ugyan a fájdalom és a hiányérzet megmarad, de optimális esetben a jó élmények, érzések maradnak meg.
Sajnos előfordul, hogy mindez átmegy csalódottság, elhagyatottság, bizonytalanság érzésébe, s valaki folyamatosan keresi az alkalmat, hogy bizonyítsa elment szerette iránti ragaszkodását. Ez megjelenhet mások iránti gyűlöletben. Ez nagyon rossz út.
Aki elment, mert el kellett mennie, mindig hagy maga után valamit. Vagyont, adósságot, érzéseket, félbehagyott munkát... De hagy itt szeretetet, boldogságot, amit adott és kapott, gyermekeket, anyagi javakat, emlékeket.
A mi feladatunk, - akik itt maradtunk - hogy emlékét méltóan őrízzük, és néha-néha gondoljunk rá.... szeretettel, békességgel.
II.
Nagyon ritkán jutok oda, hogy TV-t nézzek. Egy alkalommal láttam egy filmet, ami humorosan ugyan, de kíméletlenül megmutatja a valóságot. A sorozat címe: My name is Earl. Nemrégen beszereztem a részeit ennek a filmnek, s jókat mulatunk a családdal a részeken, miközben folyamatosan bólogatva felismerjük a világunkról alkotott görbe tükörben látható "ismerősöket", s néha néha még önmagunkat is.
Lényege, a "Karma törvénye" egyszerűen fogalmazódik meg benne. Tegyél jó dolgokat, s jó dolgok fognak Veled történni, tegyél rossz dolgokat, s rossz dolgok fognak Veled történni.
III.
Úgy érzem, rossz közegben mozgok néha. Azokat az embereket látom elindulni a "megvilágosodás" és "felismerés" útján, akik életében vagy nagy törés, vagy hiány, vagy sérülés történik. Keresem azt a társaságot, akik nem külső kellemetlen behatás után keresik az útjukat, hanem önmaguktól, születésüktől fogva érzékenyek a témára. Úgy érzem, még nem találtam meg...
