Egy összejövetel emlékére

Furcsa az élet.

Szoktuk mondani, kicsi ez a város. Folyton ismerősökbe bukkanunk mindenhol.

Igen, pont azért, mert dolgunk van egymással. Az izgalmas csak az, ha ez a találkozás 20-25 év elteltével történik. Egészen más életkorban, társadalmi pozícióban, gondolkodásmóddal hoz össze a sors újra.

Persze, nem kell mindig mindennek túl nagy jelentőséget tulajdonítani, ezért én is csak hagytam, hogy spontán történjenek a dolgok. Pusztán jól esett látni, mit hoz ki a sors az újratalálkozásból.

S lám-lám, még kaptam is valamit, amit most meg is osztok Veletek :-)
A hanganyagot kaptam, a képanyag egyik mandalámból készült.

Köszönöm az estét!

Gondolkodóban

Nagyon sokat gondolkodtam ennek a blognak a jövőjéről.

Hisz amióta beindítottam az Aranytükör blogot, ezzel szinte nem is törődtem.

Miért is írjam ide ugyanazokat a gondolatokat? 

Vagy írjam ide az oda nem illő, életemet érintő kérdéseket?

Folyamatosan változik körülöttem minden. Mert a világ erről szól. A változásról.

Egyetlen kérdőjeleket idéző téma a fejemben kamasz fiúnk, ám látván a többi szülőt, hasonló korú gyermekkel, hálás vagyok Istennek, hogy nekünk Őt küldte.

Mert alapvetően konszolidált, rendes srác. 

Ja, hogy nálam az már az is furcsa, ha valamire felemeli a hangját? Érzelmek, csalódottság, düh? Persze hogy rendjén van ebben a világban. Próbálom Őt tanítani, hogy tudja kezelni ezeket az érzelmeket.

A másik változás életemben a munkahely.

Évekkel ezelőtt elindultam egy úton, ami mára testet öltött. Azzal foglalkozok, amivel szeretek.

Ám volt egy ragaszkodásom, egy közalkalmazotti állás. Egy hely, amit én fejlesztettem ki, amit én üzemeltettem. Emberek, akik nagyon közel állnak hozzám, diákok, akiknek néha féltem elengedni a kezét.

Ez most az elengedés pillanata.

Egyetlen változatlan dolog az életemben a szerelem, amit a Kedvesem iránt érzek. Igyekszem elég hálás lenni ezért.

 

Hát nagyjából itt járunk... :-)

És hogy fog-e még a blog élni tovább? Talán. Ti szeretnétek?