Nem kívánok versenyezni. S ez nem amolyan tagadás féle, nem elutasítás. A társadalom megtanított Benneteket versengeni, mindenben csak akkor lehetsz sikeres, ha másokat legyőzöl. Pedig ez nem igaz! Nemcsak úgy nyerhetsz, ha másokat Magad mögé utasítasz.
Életem során "jönnek a gondolatok", mit is és hogyan kellene csinálni. Nem olvasom sehol őket, nem másolom már létező, működni látszó helyekről, csak sugallatok formájában léteznek a fejemben. Tipikus pl. volt erre A Titok című film. Végignéztem, és bólogattam, igen születésemtől kezdve ilyen módon élek... Már akkor jógáztam, amikor még nem is tudtam mit jelent a fogalom, s már akkor mantráztam, amikor még nem is tudtam, hogy Isten létezik. Aztán elmondom ötleteimet a körülöttem lévő embereknek, akik rávilágítanak, hogy ezek már igen régen létező dolgok, és próbálják elvenni a kedvemet, mondván: Ezt olyan sokan csinálják már, nem éri meg vele foglalkozni. Túl későn kezdek hozzá... Kicsi erre a piac itt... stb. Abba bele se gondolnak, hogy ezt én nem "gazdasági" megfontolásból teszem. Igen, sok papírral rendelkező jóga oktató, mesteri fokozatú természet gyógyász (nem is tudom a megnevezéseket) létezik, de én nem szeretnék beállni, majd a rangsor valamelyik lépcsőjén létezni, s ezzel a piacból egy szeletet szakítani magamnak.
Tipikus a helyzet mandaláimmal és a meditációimmal is. Higgyétek el, senkit nem másolok. Sem módszereket, sem gondolatokat. Csak megcsinálom. Később lehet hogy fogsz találni hasonlóságot, de az a hasonló gondolkodásmódból, rezgésekből adódik majd. Aztán jönnek a "műértők", akik megmagyarázzák nekem, mit is jelentenek a képeim. Majd leállnak velem vitázni, hogy az amit rajzoltam, vászonra álmodtam, maga a gyökércsakra. Erre én mondom, hogy a napfonat csakrára meditáltam, amikor a kép készült, de ő csak ragaszkodik az elképzeléséhez, és próbálja bemagyarázni nekem az indokait, miért is gyökécsakra az. Mosolyogva megköszöntem a beszélgetést, és továbbálltam...
A körülöttem lévő emberek (néhány kivételével) állandóan változnak. Hiszen az élet egy folyamatos változás. Az élet állandósága a változás :-) Milyen anakronisztikusan hangzik is ez.
Nem célom az embereket magam mellé láncolni. Hisz tudjuk, csak azonos rezgésű emberek maradnak meg egymás mellett hosszútávon. Szeretek segíteni az embereknek megmutatni saját Magukat, egészséges gondolkodásmódot tanítani, fizikai és lelki egészség feltételeit biztosító tevékenységeket és gondolatokat táplálni bennük. De miért kellene nekem ehhez bármiféle diploma? Mindenkinek a saját élete bizonyíték arra, hogy mi az, amit "jól megtanult". Hisz jelenlegi tudásunk, gondolkodásmódunk karmánk következménye. Úgy gondolom, csak azt prédikálhatjuk, amit magunkkal tudunk reklámozni.
Nincsenek tehát bekeretezett, pecséttel és aláírással fémjelzett oklevelek a falon. Az életem a bizonyíték, hogy működöképes az életmód, amit tanítok.
Hálásan köszönöm Mindenkinek, aki ebben támogat!
