2011. december 6., kedd

Epilógus a tegnap estéhez

Emberi életek, kisebb-nagyobb tragédiák előttem. Mindannyian megéltek hasonlóakat. Egyik legfontosabb dolog ilyenkor, hogy meg kell osztanod valakivel történetedet, gondjaidat. Hiszen az a fájdalom, amit átélsz, más megvilágításba helyezi a körülötted lévő világot.

Én abban tudok Neked segíteni, hogy miközben meghallgatlak, felfedezem az összefüggéseket. Azokat a múltbéli tapasztalatokat, amik végigkísérnek életutadon, és meghatározzák jövőbeni döntéseidet. Rávilágítok Neked, s ezzel könnyebbé válik a dolgot elviselni, átgondolod, másképp nézel a körülményekre.

Életünk egy hosszú, véget nem érő tanulási folyamat. Mindaz, amit eddig elértél, Magadnak köszönheted. Egy emberről nem lehet egyértelműen kimondani azt, hogy jó vagy rossz. Minden jó ember mögött jó tapasztalatok vannak, s minden rossz ember mögött rossz tapasztalatok bújnak meg. Mindenki az eddigi tapasztalatainak megfelelő döntéseket hoz.

Ezért nem szabad erősítenünk a rossz tapasztalatot a másikban, de meg kell neki mutatni, miért is cselekszik így. Nem szükséges mindenkivel nagyon jó viszonyban lenni. Lehet, egy másik emberrel a megfelelő, legideálisabb viszony az, ha elmentek egymás mellett, vagy csak épp ráköszöntök egymásra. De tedd ezt is megbocsájtással, szeretettel.

S ha végkép nem tudsz a másik emberrel semmit kezdeni, csak használd a hawaii imát: Sajnálom. Kérlek bocsáss meg. Köszönöm. Szeretlek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése