Magdi vagyok!

Bőségben élő, összeszedett, tudatos, szép Nő vagyok.

Szeretnek és elfogadnak.

Követem a bennem lévő Isteni Hangot.

Hiszek Magamban.

Fényemmel utat mutatok!

Thank you, Menis! :-)

Gyors reakció

Nem sokkal előző bejegyzésem után kaptam egy sms-t. (Látszik, hogy olvassátok a bejegyzéseimet, hálás köszönet érte!!!) Ne dobjunk ki semmi "feleslegessé vált" holmit, mert pont ez ügyben indul egy kezdeményezés... Várom... Jelezni fogok Nektek erről, mihelyst tudok valamit.

Felesleges dolgaink

Nap mint nap használom a fürdőszobatükör mögötti polcot. Nagyon tele van. Mindenféle sminkes, dezodoros dolgokkal. Ha egy valamit ki akarok venni, rendszerint felborítok másik két dolgot, mert nem férek hozzá rendesen. Persze ez kicsit bosszantó. Hirtelen szétnéztem, mi is van ott, és annak hány százalékát használom. Rájöttem, hogy alig van 5-6 dolog, ami napi szinten megfordul a kezemben, a többi csak foglalja a helyet. Persze biztosan kell majd valamikor, de ha onnan elteszem, nem zavar majd a folyamatos felborulások.

Hát ilyen ez az anyagi világ. Állandóan felhalmozunk dolgokat, olyanokat is, amiket soha nem is fogunk használni. Néha ki kell szemetelni. De legjobb, ha nem vesszük magunkat körül ilyen "haszontalan holmikkal", főleg azért sem, mert kidobott pénz.

Gondolataink és emlékeink ugyan ilyenek. Ott vannak körülöttünk, állandóan csak tologatjuk őket össze-vissza. Hagyjuk, hogy porcicák gyűljenek fel köztük, amit aztán nehéz takarítani.

Ott vannak ugyan a fejedben a jó gondolatok, de amikor hozzájuk nyúlnál, elővennéd őket, 1-2 csontváz felborul :-)

Azt hiszem kidobálok néhány dolgot ebből a szekrényből.... A ritkán használtakat pedig elteszem egy dobozba, hogy legyen helye a minden napos használatú dolgaimnak.

Különleges alkalom

Siker siker hátán, élmény élmény után ér mostanában. Hálás köszönetem érte!

Megosztom most veletek legutóbbi különleges élményemet. Évek óta jelen vagyunk a debreceni Govinda Központ manta meditációin. Legutóbbi alkalommal én vezethettem a mantra meditációt! Igazán felemelő élmény volt. Mikor megérkeztem, kicsi volt a csapat, ezért bátran ültem le a harmónium elé gyakorolni. Aztán megérkezett Zolika aki a csapat hihetetlen dobosa. Bámulatosan játszik a mrdanga-n általános iskolás kora ellenére. Megkértem, próbáljunk együtt játszani, nem tudtam mennyire fog zavarni a dob. Aztán érkeztek még, és BarB elővett egy karatalt. Alakult a zenekar. 4-5 ember énekelte vissza a Maha Mantrát, én pedig egyre jobban éreztem magam a dologban. Lelkesedésemet csak a központot vezető házaspár megérkezése torpantotta meg néhány pillanatra, amikor is izgalmat kezdtem érezni játék közben. De Ők támogatásukról biztosítottak, sőt tanácsokkal segítettek.

Volt pillanat, mikor annyira elérzékenyültem, hogy nem tudtam énekelni. S persze belebakiztam néhányszor a billentyűk nyomogatásába is. Tipikusan a "megszűnik körülöttem a Világ" érzésem volt.

Biztosan lesz még erre alkalmam...

A történet

Folyamatosan olvashatjátok indiai utazásunkat a http://indiaiutazas.blogspot.com/ oldalon.
Egy szóban, mondatban leírhatatlan! Csodálatos 16 nap volt!