Önmagunk szeretete

Bármilyen furcsán is hangzik, legfontosabb alaptétel, hogy szeressük magunkat! Önmagunk szeretete és elfogadása nélkül nem tudunk előre lépni. Sokaknak nagy erőpróba odaállni a tükör elé, és hangosan azt mondani: Szeretem magam! Kezdj hát ezzel! Állj a tükör elé, és mond ki hangosan. Először furcsán hangzik majd, de később természetessé válik. Ha nem tudjuk önmagunkat elfogadni és szeretni, nem küzdünk majd eléggé semmiért, hiszen ezzel a testtel kell azt végezni, s ha az "eszközt" nem szeretjük, amivel a tetteket végrehajtjuk, nem használjuk majd szívesen. Használjuk tehát szeretettel testünket a céljaink elérése érdekében. Adjuk meg neki, ami jár, ha szükséges kényeztessük, mert megérdemeljük. Ha megbékéltünk a legkézenfekvőbb dologgal az életben, amivel szembesülnünk kell, minden könnyebben megy majd.

Fények

Van abban valami, hogy több vallás fordul a Nap, a fény, a tűz felé, amiket Istenként tisztelnek. Magam is olyan vagyok, ha fény van, a kedvem is jobb. Szeretem magamat fénnyel körülvenni. Valahogy megnyugtat, kiutat mutat, felderít. Arról nem is beszélve, hogy mit jelent maga a tűz. A tűz nemcsak a testet melegíti, a lelket is. Tanácsos a lakás több pontján rejtett világítást készíteni. Gyertyát, mécsest gyújtani.

Gondoljunk csak bele az áldozatokba. Ott is a tűz a közvetítő elem, amivel az áldozat tárgyát Istennek ajánlják. Minden kulturának része a tűz. Modern világunkban pedig rengeteg lehetőség van arra, hogy a tűz melege és fénye beköltözzön otthonunkba. Az ősz és a tél pedig különösen alkalmas arra, hogy éljünk a lehetőségekkel. Felmelegít, jókedvre derít ha ülsz a kandallónál, vagy egy gyertya mellett vacsorázol a Családdal, Barátokkal. Lépjünk hát, és vegyük magunkat körbe fénnyel, tűzzel, amikor csak lehet.

Megérkeztek...

... és természetesen szépek.

A legfontosabb

Nekem a család. És ezzel akár be is fejezhetném a bejegyzésemet. Mindig vannak célok, amik teljesülnek. Előbb, utóbb, de elérem, megkapom őket. Néha nem pont úgy, ahogy szeretném, de ez is csak rajtam múlik. Legfontosabb a körülöttem lévők és a saját magam egészsége. Illetve a boldogságunk. Az összes többi csak ez után jön, és csak kiegészíti életünket. Ott vagyok, ahol szeretnek, megértenek, támogatnak, veszik javaslataimat és építő jellegű hozzászólásaimat. Megbeszéljük a lehetőségeket, s közösen döntünk. Nos, ez az én megfelelő életterem. És így jól is érzem magam. Minden szinten haladok előre, nőnek a lehetőségeim adódnak a fejlődéshez szükséges körülmények. Saját magam formálom világom, hisz azért születtünk, hogy megvalósítsuk önmagunkat. Ki így, ki úgy. Jó érzés tervezni céljainkat közösen, dolgozni a megvalósításán, s örülni a célunk felé vezető út minden egyes kövének, amire lépünk. Környezetem jó táptalaj elképzeléseim megvalósításához. Szépség, rend, kényelem, jó társaság otthon is.

Fordítsd át pozitívba!

Tegnap délután épp indultunk olasz órára, szemertkélt az eső. Beszállva az autóba világos nadrágom hozzáért az autó küszöbjéhez, minek folytán sáros lett a nadrágom szára. Az első reakcióm az "útálom!" indulatos kifejezés lett volna, de agyam gyorsan megálljt parancsolt a számnak és már csak egy halk "utálom" hagyta el torkomat. Ugyan a szót már nem tudtam megállítani, de a hangerőt és a dühöt vissza tudtam venni. Majd ugyanezzel a lendülettel rögtön tovább is gondoltam: Nem, nem szabad haragudnom erre az időjárásra, hiszen ennek van itt az ideje. Nem szabad bosszankodnom a sáros nadrágra, hiszen... És itt jön a folytatás, immáron nem gondolatban, hanem valóságban. Mondtam Kedvesemnek: Nem bánom, hogy sáros lett a nadrágom, hiszen ennek az időjárásnak van itt természetes helye és ideje. Van mosógép is ami kimossa, mosószerem és vizem is van hozzá. Hálás vagyok értük, s azért is, hogy ki tudom fizetni a költségeit. És hálás vagyok a sáros foltért azért is, mert ez azt jelenti, hogy saját elhatározásunkból és költségünkből tanulunk egy idegen nyelvet, nem azért mert kötelező,és nem azért, mert valaminek elengedhetetlen feltétele. Hálás vagyok a kis foltért azért is, mert azt jelenti, hogy van autónk, amibe beszállhatunk a hideg, nedves időben. És végül pedig hálás vagyok a mosolyért, amit Kedvesem ajkára csaltam, s hálás vagyok azért, hogy ezt felismertem, és nem dühösen mentem az órára, s nem terheltem mást sem csalódottságommal.

Hát ilyen egyszerű. Minél többször gyakorlod, annál egyértelműbb lesz, s a végén már reflex-szerűen lehet a hirtelen bosszantónak látszó dolgokat rögtön kellemes élménnyé átalakítani.

Ajánlom mindenkinek!

Az igazi boldogság

Az igazi boldogság az, amikor annak ellenére, hogy esik az eső, annak ellenére, hogy fúj a szél, annak ellenére, hogy hideg van, annak ellenére, hogy mindenki panaszkodik, jól érzem magam.

Jó hazajönni, jó beszélgetni a családdal, barátokkal. Jó együtt elfogyasztani a vacsorát, meg tudjuk egymást nevettetni. Sokszor jut eszembe Zelk Zoltán Este jó, este jó című verse. Sokat énekeltem annak idején kisfiamnak. De még ma is dúdolgatom.

ZELK ZOLTÁN (1906-1981)
Este jó, este jó

Este jó, este jó
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.

Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.

A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár:
mégse szomorú.

Lassu tánc, lassu tánc
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.

De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.

Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is mint a füst,
mert könnyű vagyok...

Ki emel, ki emel
ringat engemet?
kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet....

Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.

A Család - örömök forrása

Induljunk ki mindig a meglévő, kézenfekvő dolgokból. Itt van mindjárt a család. Milyen jó is, ha élnek szüleink, ha van férj-feleség, kinek mi, gyermekek. A mindennapi teendők és kötelességek közepette gyakran megfeledkezünk arra gondolni, mit is tudunk adni egymásnak, milyen is jó, hogy vannak Ők nekünk. Igen, tudom van, hogy teherként érezzük. Hiszen már megint ezt-meg azt kell főzni, mikor én beérném egy vajas kenyérrel is. Porszívózni és takarítani kell, mert jönnek az anyósék, és szeretnénk rendben fogadni őket. Persze, hogy vannak velejáró nehézségek. A gond csak az, ha mindig csak ezekre emlékszünk. Ha munka után hazamegyek, örülök, hogy olyan emberek vesznek körül, akik úgy szeretnek, ahogy vagyok. Ha kócos vagyok kócosan, ha szomorú vagyok szomorúan, ha bolondos a kedvem, hát bolondosan. El nem maradhat a forró ölelés, ami tudatja velünk, hogy összetartozunk, vágytunk egymás társaságára. Érdeklődés a nap után, milyen volt, kinek könnyebb, kineknehezebb. Iskolai eredmények, nehézségek, segítség. És szinte észre se vesszük, ha közben oldódik a nap folyamán felgyülemlett feszültségünk. vannak apró pillanatok, amik hosszú távra feltölthetnek, ha figyelsz. Persze ha hagyon elsuhanni anélkül, hogy tudatossá válna, úgy is épülésedre szolgál, de jó elővenni ezeket a pillanatokat akkor az emlékezet fiókjaiból, amikor valami épp nem úgy sikerül, ahogy szeretnéd. Az apró gyerekkezek férfiassá válnak, biztonságot adnak. 12,5 éves fiam már nem nagyon fogja meg az utcán a kezünket. Ám ma valami oknál fogva - nagy volt a tömeg - kereste kezemet, s megfogta. meglepődtem, hiszen apa nagyságú meleg tenyérbe símult törékeny kezem, s jóleső biztoságérzet fogott el még akkor is, ha most tulajdonképpen még nekem kellett adnom a biztosságot a gyermekem számára.

A vacsora közbeni beszélgetésekre pedig nagyon figyelni kell. Sajnos manapság már sokszor a tv adja a vacsora közbeni "szórakozást" pedig fontos lenne ilyenkor minden családnak beszélgetnie. Valahogy evés közben jobban megered az ember nyelve, a gyerekeké pedig pláne. Ha jól figyelünk, ilyenkor előbukkannak a légmélyebben elrejtett gondolatok is, s könnyen felszínre tudjuk őket hozni.

Düh

Sajnos ma elragadott a düh. Az egyik legrosszabb érzelem, rezgés, ami létezik. Ráadásul egy olyan ember miatt, aki meg sem érdemli. Így utólag nem tehetek mást, mint visszanézek, és megállapítom, hogy nem volt érdemes. Meg is fogadtam, hogy többet nem hagyom, hogy így eluralkodjon rajtam egy negatív érzelem. Ilyenkor a test is jelez, tiltakozik. Izzadás, szapora szívverés a jele annak, hogy ez nekem nem jó!!! Az az egy dolog nyugtat, hogy ez a kapcsolat nem fontos nekem. Hiszen ha fontos lenne, tudtam volna uralkodni az érzéseimen. Őszintén megvallva, kicsit még jól is esett, de tudom hogy helytelen volt. Nem tudom megváltoztatni a multat, tehát elfogadom magam a dühömmel együtt. Lényem része volt abban a pillanatban, belsőm kifejeződése, amit vállalnom kell. A jövőben viszont mindent megteszek annak érdekében, hogy elkerüljem az ehhez hasonló eseteket. Szerencsére jött egy barát, aki kedvességével kiszakított a helytelen érzelmi állapotból, s már csak mosolygok rajta. Egy viszont biztos. Sem a szituáció, sem az ember nem éri meg azt a negatív rezgést, amit közvetítettem. Irígylem páromat, amikor bámulatos nyugodtsággal tud bizonyos helyzetekben dönteni, viselkedni. Én nőként sajnos néha beleesek az érzelmek és a düh csapdájába. De ezentúl másként lesz! :-)

Új Barátok, új dimenziók

Ha gyermekkoromban valaki azt mondja, egész életemben tanulni fogok, hát nagyon megharagudtam volna rá. Aztán kiderült, hogy tulajdonképpen életünk egésze során tanulunk. Vagy így, vagy úgy. A tudás pedig mindig környezetünkből ered. Vagy látunk valamit, amit nem értünk, s szeretnénk megérteni, ezért kutatunk a dolgok mögött lévő tények után, vagy ismerősünk, barátunk hívja föl figyelmünket valamire, ami szintén felkelti érdeklődésünket.

Természetesen ezek a dolgok nem véletlenül jönnek velünk szembe! Én mindig hálás vagyok az új barátokért, hiszen azért lépnek az életünkbe, hogy előre vigyenek. Eddig teljesen elfedett dimenziókat nyitnak meg, ami formálja, alakítja életedet, sorsodat.

A napokban lendületes, elragadó barátok találtak ránk. Szeretet, törődés, segítőkészség oda-vissza. Érzelmeinknek és hangulatunknak maximálisan megfelelő környezetre találtunk. Az újban való tapogatózásnak mindig megvan a maga varázsa. Ez most egy ilyen helyzet. Új tudásunk alakítja, formálja az eddig kialakult képet a világról, a lehetőségekről. Érdemes több időt szentelni ennek a dolognak.

Pörgés

Vannak napok, amikor a 24 óra roppant kevés.

Ilyenkor megpróbálok mindig hamarabb kelni.

Szeretem a hajnalt. Minden csöndes. Az agyunk ilyenkor friss és tiszta. Ha pedig este elhatározod a hajnali ébredést, nem fog rosszul esni.

A ma reggel is ilyen volt. A szokásos fél hatnál hamarabb keltem. Ilyenkor igazán egyedül lehetsz. A gondolataiddal, az érzéseiddel (és adott esetben a munkáddal).

A csönd, és a sütőből áradó péksütemény illata jól indította a napomat.

Hát ennyi is elég...