Tegnap délután épp indultunk olasz órára, szemertkélt az eső. Beszállva az autóba világos nadrágom hozzáért az autó küszöbjéhez, minek folytán sáros lett a nadrágom szára. Az első reakcióm az "útálom!" indulatos kifejezés lett volna, de agyam gyorsan megálljt parancsolt a számnak és már csak egy halk "utálom" hagyta el torkomat. Ugyan a szót már nem tudtam megállítani, de a hangerőt és a dühöt vissza tudtam venni. Majd ugyanezzel a lendülettel rögtön tovább is gondoltam: Nem, nem szabad haragudnom erre az időjárásra, hiszen ennek van itt az ideje. Nem szabad bosszankodnom a sáros nadrágra, hiszen... És itt jön a folytatás, immáron nem gondolatban, hanem valóságban. Mondtam Kedvesemnek: Nem bánom, hogy sáros lett a nadrágom, hiszen ennek az időjárásnak van itt természetes helye és ideje. Van mosógép is ami kimossa, mosószerem és vizem is van hozzá. Hálás vagyok értük, s azért is, hogy ki tudom fizetni a költségeit. És hálás vagyok a sáros foltért azért is, mert ez azt jelenti, hogy saját elhatározásunkból és költségünkből tanulunk egy idegen nyelvet, nem azért mert kötelező,és nem azért, mert valaminek elengedhetetlen feltétele. Hálás vagyok a kis foltért azért is, mert azt jelenti, hogy van autónk, amibe beszállhatunk a hideg, nedves időben. És végül pedig hálás vagyok a mosolyért, amit Kedvesem ajkára csaltam, s hálás vagyok azért, hogy ezt felismertem, és nem dühösen mentem az órára, s nem terheltem mást sem csalódottságommal.
Hát ilyen egyszerű. Minél többször gyakorlod, annál egyértelműbb lesz, s a végén már reflex-szerűen lehet a hirtelen bosszantónak látszó dolgokat rögtön kellemes élménnyé átalakítani.
Ajánlom mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése