Induljunk ki mindig a meglévő, kézenfekvő dolgokból. Itt van mindjárt a család. Milyen jó is, ha élnek szüleink, ha van férj-feleség, kinek mi, gyermekek. A mindennapi teendők és kötelességek közepette gyakran megfeledkezünk arra gondolni, mit is tudunk adni egymásnak, milyen is jó, hogy vannak Ők nekünk. Igen, tudom van, hogy teherként érezzük. Hiszen már megint ezt-meg azt kell főzni, mikor én beérném egy vajas kenyérrel is. Porszívózni és takarítani kell, mert jönnek az anyósék, és szeretnénk rendben fogadni őket. Persze, hogy vannak velejáró nehézségek. A gond csak az, ha mindig csak ezekre emlékszünk. Ha munka után hazamegyek, örülök, hogy olyan emberek vesznek körül, akik úgy szeretnek, ahogy vagyok. Ha kócos vagyok kócosan, ha szomorú vagyok szomorúan, ha bolondos a kedvem, hát bolondosan. El nem maradhat a forró ölelés, ami tudatja velünk, hogy összetartozunk, vágytunk egymás társaságára. Érdeklődés a nap után, milyen volt, kinek könnyebb, kineknehezebb. Iskolai eredmények, nehézségek, segítség. És szinte észre se vesszük, ha közben oldódik a nap folyamán felgyülemlett feszültségünk. vannak apró pillanatok, amik hosszú távra feltölthetnek, ha figyelsz. Persze ha hagyon elsuhanni anélkül, hogy tudatossá válna, úgy is épülésedre szolgál, de jó elővenni ezeket a pillanatokat akkor az emlékezet fiókjaiból, amikor valami épp nem úgy sikerül, ahogy szeretnéd. Az apró gyerekkezek férfiassá válnak, biztonságot adnak. 12,5 éves fiam már nem nagyon fogja meg az utcán a kezünket. Ám ma valami oknál fogva - nagy volt a tömeg - kereste kezemet, s megfogta. meglepődtem, hiszen apa nagyságú meleg tenyérbe símult törékeny kezem, s jóleső biztoságérzet fogott el még akkor is, ha most tulajdonképpen még nekem kellett adnom a biztosságot a gyermekem számára.
A vacsora közbeni beszélgetésekre pedig nagyon figyelni kell. Sajnos manapság már sokszor a tv adja a vacsora közbeni "szórakozást" pedig fontos lenne ilyenkor minden családnak beszélgetnie. Valahogy evés közben jobban megered az ember nyelve, a gyerekeké pedig pláne. Ha jól figyelünk, ilyenkor előbukkannak a légmélyebben elrejtett gondolatok is, s könnyen felszínre tudjuk őket hozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése