Düh

Sajnos ma elragadott a düh. Az egyik legrosszabb érzelem, rezgés, ami létezik. Ráadásul egy olyan ember miatt, aki meg sem érdemli. Így utólag nem tehetek mást, mint visszanézek, és megállapítom, hogy nem volt érdemes. Meg is fogadtam, hogy többet nem hagyom, hogy így eluralkodjon rajtam egy negatív érzelem. Ilyenkor a test is jelez, tiltakozik. Izzadás, szapora szívverés a jele annak, hogy ez nekem nem jó!!! Az az egy dolog nyugtat, hogy ez a kapcsolat nem fontos nekem. Hiszen ha fontos lenne, tudtam volna uralkodni az érzéseimen. Őszintén megvallva, kicsit még jól is esett, de tudom hogy helytelen volt. Nem tudom megváltoztatni a multat, tehát elfogadom magam a dühömmel együtt. Lényem része volt abban a pillanatban, belsőm kifejeződése, amit vállalnom kell. A jövőben viszont mindent megteszek annak érdekében, hogy elkerüljem az ehhez hasonló eseteket. Szerencsére jött egy barát, aki kedvességével kiszakított a helytelen érzelmi állapotból, s már csak mosolygok rajta. Egy viszont biztos. Sem a szituáció, sem az ember nem éri meg azt a negatív rezgést, amit közvetítettem. Irígylem páromat, amikor bámulatos nyugodtsággal tud bizonyos helyzetekben dönteni, viselkedni. Én nőként sajnos néha beleesek az érzelmek és a düh csapdájába. De ezentúl másként lesz! :-)