Azt hiszem, írtam már arról, hogy szeretek sütni-főzni. Jó látni, hogy az alapanyagokból némi ügyességgel és sok-sok szeretettel csodák kerülnek ki a kezem alól. Persze kell hozzá tapasztalat, néhány jó recept, és megfelelő eszközök. De mindez kevés, ha nem adom hozzá ÖNMAGAMAT. S mivel én skizofrén vagyok, egy testben nemcsak én, de Isten révén az egész univerzum bennem van, ezért van segítségem bőven :-)
Hiszem, hogy gondolataink rezgések, s hatással vannak a készülő érzelre is. Ezért mindig figyelek arra, hogy az étel készítésekor mit érzek. Ha csalódott, feszült vagyok, inkább nem főzök. Ha mégis "muszáj" előbb ráhangolódok, gondolataimat rendbe szedem.
A jó étel először akkor okoz örömet, mikor készítem. Kikapcsol, megnyugtat a tevékenység. Másodszor pedig akkor okoz örömet, amikor Szeretteim arcán látom az elégedettséget.
A mi ételünk prasadam, felajánlott étel. Hálával és köszönettel tartozunk azért, amiért kaptuk az alapanyagot és a képességet az elkészítéséhez, és elfogyaszthatjuk. Benne van a világ összes bölcsessége, szeretete, gyógyítja a testet és a lelket is.
Miközben ezeket a sorokat írom, vaniliás kalács illata lengi be a házat. Nemsoká élvezhetjük a finom falatokat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése