Minden emberről létezik egy elképzelésünk. Ezt akár már az első találkozás során kialakítjuk magunkban. Innentől kezdve ennek megfelelően "ítéljük meg" cselekedeteiket, szavaikat. Ha jól találjuk el a személyiséget, cselekedeteivel és szavaival meg leszünk elégedve. De ha nem, rögtön jön a bíráskodás, fejcsóválás, elégedetlenség. Általában utóbbi szokott bejönni, hiszen első látásra soha nem lehet pontosan megismerni egy embert, de hajlamosak vagyunk arra, hogy 1-2 találkozás után ráhúzzuk sémáinkat.
Ilyenkor persze jönnek a negatív gondolatok, ami az Ő cselekedeteiből, szavaiból származik, illetve a ránk tett hatásuk hozza ki belőlünk ezeket az érzelmeket. (Tegyük hozzá, nekünk többnyire közünk sincs hozzá, nem érinti élethelyzetük, aktuális szituációjuk a mi életünket.) Mivel nap mint nap rengeteg emberrel talákozunk, bombázva vagyunk ezekkel az információkkal, s minden akaratunk ellenére alapértelmezetté válik az elégedetlenség és a csalódottság érzése, amit a másik ember iránt érzünk.
Ettől csak úgy tudunk megszabadulni, ha nem ítélkezünk, nem skatulyázunk. Hagyjuk, hogy embertársunk Önmaga valójában megnyilvánulhasson előttünk, anélkül, hogy elvárásaink lennének feléjük.
Hidd el, könnyebb lesz így!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése