Szállóigeként használják ezt a kifejezést. Elgondolkodtam rajta. Szerintem pont fordítva van. A lélek "hogyanléte" képződik le testünkön. Ha a lélek harmóniában van, kiegyensúlyozott, akkor testünk élettel teli, immunrendszerünk erős. Ám ha lelki síkon problémákkal kűzdünk, akkor bizony testi tüneteket produkálunk. Ettől függetlenül természetesen foglalkozni kell a testtel, mozogni, sportolni kell. Ám ha betegek vagyunk, érdemes ezoterikus szemmel tekinteni a betegségre. Lelki síkon minek felel meg a probléma? Pl. a torok a kommunikáció szerve. Orr, tüdő, a külvilággal öszeköt. A levegő kapcsán mindenki mindenkivel kapcsolatban van. Tehát a kapcsolatok szerve. A bacik és vírusok bizonyos mennyiségben mindig bennünk vannak. Csak éppen immunrendszerünk "egyensúlyban" tartja őket. Van megfelelő védekező mechanizmus, ami fellép a kórokozókkal szemben. De ha társas kapcsolatainkban problémáink vannak, vagy valakivel nem tudunk valamit megbeszélni, megbántódtunk, csalódottak vagyunk, vagyis a lelkünk nem kiegyensúlyozott, akkor bizony a test immunrendszere gyengül. Ilyenkor pedig védtelenebbek vagyunk a vírusokkal szemben. Azaz jön a megfázás, nátha, torokgyulladás...
A testünk egy figyelmeztető rendszer. Olyan, mint a gép. Ha egy gép elromlik, piros lámpa jelzi a hibát. Mit teszünk? Kiiktatjuk a lámpát, hogy ne villogjon, s ezzel a probléma meg van oldva? Nem! Elkezdjük keresni, melyik alkatrész hibásodott meg. No és mit teszünk, ha fáj a fejünk, vagy a gyomrunk? Beveszünk egy fájdalomcsillapítot, megszakítjuk az ingerület újtát, becsapjuk testünket. Tehát a hibajelzést megszüntetjük, azaz a piros izzót kicsavarjuk, de az igazi okot nem keressük meg.
Ezért javaslom hát, ha tested hibajelzéseket küld, keresd annak okát, és ne csak testi, hanem lelki szinten is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése