Megerősítettem ma magamban dolgot, amit már régóta érzek, de most le is írok. Akkor, amikor valakinek valamiről beszélek, tanácsot adok, meghallgatom, segítem a gondolataimmal, akkor tulajdonképpen magamhoz is szólok. Néha sokkal inkább magamhoz, mint máshoz. S ha én számolok be érzéseimről, történéseimről másnak, lehet épp neki szól valamiért az, s neki is dolga van az adott szituációval. Nos ez így megint nagyon körmönfontnak tűnik, de gondoljunk csak bele... Lehet, akivel beszélgetünk, tulajdonképpen egy tükörkép? Más az arc, más a probléma, de a helyzet megoldása valószínűleg ugyanaz!
Kineziológián azt tanultam, az az ember, akivel dolgozunk, az Ő problémája valamilyen szinten a mi életünkben is jelen van. S ezzel a kineziológus a saját életében is oldja a problémát, a streszt.
Milyen jó is egy blog. Magamban nem beszélek, mert még magam előtt is kinevetném magamat :-)
De most tulajdonképpen magammal beszélgetek, s irányítom gondolataimat vágyaim irányába.
Pozitív gondolkodásmód, Vontás törvénye, Szeretet, Hála, Gondoskodás. Ezek fontosak most nekem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése