Érzelmeink hatalmas erővel rendelkeznek. Akkor is, ha nem a saját érzelmeinket éljük meg. Édesanyám szokta mesélni a különböző délutáni show-műsorok történeteit, ahol általában emberek szerencsétlen sorsába kaphatunk betekintést. Fiatalabb embertársaim is sokszor beleesnek abba a hibába, ha hallanak valamit, "együttérzően" létrehozzák a témával kapcsolatos saját érzelmi ketrecüket. Igen, mert ez egy ketrec. S miután a történetnek számukra nincs kivezető, jó megoldása, marad fejükben, lelkünkben, érzelmeink között a "sajnálkozás, kilátástalanság, megoldhatatlanság". Ezzel nem azt mondom, hogy nem kell empátiát tanusítanunk embertársainkkal szemben. De nagyon fontos, hogy csak a saját érzelmeinket éljük meg igazán!!!
Negatív érzelmeink arra figyelmeztetnek, hogy az adott területen valamilyen hiányban szenvedünk. Fogalmazzuk meg a hiányt, s koncentráljunk annak pótlására. Érezzük a hiányzó elem meglétét, tudjuk magunkénak a megoldást, lássuk a kiutat.
És még egy fontos kérdés: Te hányszor éled meg saját show-műsorodat??? Kellemetlen történeteink állandó ismételgetése, barátaink szánakozásának kívánása. Hát akarod újra és újra átélni a szívszorító, könnyeztető, fájó történeteket? Mert ilyenkor ezt tesszük. Azt hisszük, jó nekünk a életünk problémazsákját kiborítva fürkészni hallgatónk arcán az érzelmeket. Úgy gondoljuk, megszabadulunk tőlük, pedig pont fordítva, energiát adunk ismét ennek a negatív érzésnek. Hiszen már kifejezés is van rá! Feltépni a régi sebeket... Mi történik ilyenkor? Ismét vérzik a test, védőköpenye megszakad, szabad az út az idegen behatolók felé. Hát lelkünkkel is ez történik ilyenkor. Ismét sebezhetővé válik, pedig az a seb már beheggedt!
Pozitív érzelmeink teljes megélése a legfontosabb! Ez mindig elégedettséget közvetít, s ez vonzza magával más területen is az elégedettség eléréséhez szükséges körülményeket. Hányszor intézzük el a gyerek által hozott jó jegyet egy röpke mosollyal, egy "Ügyes vagy, Fiam!" kifejezéssel. Idézzük csak fel, mennyi energiát fektetünk abba, ha rossz jegyet hoz! Legalább annyi energiát fektessünk jó érzelmeinkbe, mint amennyit a rosszba! Amikor legközelebb valakinek panaszkodni akarsz, vagy csak együttérzését akarod kivívni, állj meg egy pillanatra,
s végy elő egy számodra kellemes történetet. Mondd el azt! Éld újra azt!Tanuljunk tehát negatív érzelmeinkből, keressük meg a hiányt, amit pótolni kell, pozitív érzelmeinket pedig éljük meg szenvedéllyel, lelkesedéssel, akár hangosan is :-)
Maradjunk saját érzelmeink körében, dolgozzunk azokal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése