Miért félsz, ha boldog vagy?

Egy kedves régi ismerősöm ráébresztett egy nagy igazságra ma. Saját szavait idézem: "Nem győztem félni, hogy valami baj lesz, mert túl boldog vagyok, s most bejött :-(" Sajnos meghalt a Édesapja. Nem mondom, hogy ezt Ő vonzotta magához, hiszen tudjuk, ez sokkal összetettebb. Inkább a rossz érzést fájlalom, ami ehhez az elégedettséghez társul.

Amikor leírta nekem e szavakat, rögtön a következővel válaszoltam: " A boldogságtól nem félni kell, hanem örülni lenni, és legfőképp H Á L Á S N A K lenni. Ezt jól jegyezd meg."

Szó szerint idéztem a Skype-on történt írásunkat.

Gondoljatok csak bele! Egy úgymond tökéletes élehelyezet, ami szép családot, elégedettséget eredményez, negatív rezgéssel, a félelemmel aposztrofáljuk???

Ha már egyszer boldog vagyok, mert jól érzem magam a bőrömben, hát nem inkább pozitív energiákat, érzelmeket kellene sugároznunk? Hálát, elégedettséget, köszönetet. Ez mind pozitív rezgés! No és a félelem? Az egyik legrosszabb érzelem, ami létezik, főleg ha épp elégedett vagy.

Ismerjük tehát fel boldogságunkat, annak okait, s éljük meg pozitívan!

Köszönöm, hogy felszínre hoztad ezt a témát bennem Krisztina, nagyon aktuális lehet minden téren!

Közeleg a Karácsony, a szeretet ünnepe. Örüljünk hát boldogságunknak!

S ha már itt járunk: Hálás vagyok legújabb "barátomért" is, akit nem hiába sodort mellém az élet :-)

Számomra a legfontosabb érzelem most: KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM!!!