Örömmel tölt el látnom, hogy mindenki az erőfeszítéseinek megfelelő helyzetbe kerül. Még ha nehézségek árán is. Ezek a nehézségek pedig tanítanak. Legtöbbször arra, hogy mi magunk hoztuk létre őket gondolatainkkal. Talán azért, mert néha az emberek úgy érzik, hogy az erőfeszítés nélkül megszerzett dolgokat nem érdemlik meg. Jobban érzik magukat, ha megszenvednek érte. Pedig ráhangolódva a dologra, dühtől és haragtól mentesen, örömmel, lelkesedéssel végezve, sokkal hamarabb érjük el.
És persze ne feledjük el, hogy vannak olyanok, akik erőfeszítéseikkel rossz helyzetbe "teszik" magukat. De hát ők erre tettek erőfeszítést, tehát ezt kapják.
Ezért hát mindig mondom, nem mindegy, milyen irányba tesszük erőfeszítéseinket. Mindig csak előre. Előző helyzetedhez képest előre mind anyagi, mind lelki irányba. Visszanézni nem érdemes, ha csak a kellemetlenséget látod. Ha visszanézve pedig jókat látsz, akkor se mélázz rajta sokáig, hiszen vár a jelen, amivel a jövőt építed. Jelenünkben épp a jövő alapjait tesszük le, ezért végezzük hát erőfeszítéseinket úgy, hogy érdemes legyen a jövőben 1-1 pillanatra a mostani jelenre visszatekinteni.
Ne feledd, minden pillanat, amit hasztalanul, rosszul élsz meg, kidobott idő! Hozd hát magad mindig a jelenben a legjobb, legpozitívabb helyzetbe. Ezt az egyetemes igazgságot tanítom mindenkinek, bármit is akar elérni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése