Vannak olyan emberek az életemben, akikből gyakrolatilag soha sem elég. Ilyen a Kedvesem. Valahogy nincs az a szituáció, amiben nélkülözni tudnám, vagy ahonnan nem hiányozna, ha épp nincs ott. Többször is nyilvánvalóvá vált már életemben, hogy minket Isten egymásnak teremtett. Ezer pici szál összefüggése, merő "véletlen" találkozásunk. Persze mi tudjuk, hogy nem véletlen. Regényes gyermekkor, csodás találkozás, tudatos életcélok, azok megvalósítása, tudatos gyermekvállalás. Közös, határozott célok, azokért való kemény munka, felelősség és kötelezettségvállalás. Már olyan régen vagyunk együtt, hogy lélegezni sem tudunk egymás nélkül.
Így születésnapja alkalmából nagyon köszönöm Neki az éveket, amiket együtt tölthettünk, és Édesanyám szavaival élve még 3x ennyit kívánok Neki, magunknak. (Persze nem kevés öncélú érzelem van ebben, hiszen az, ahogyan Őt szeretem, nekem is nagyon jó!!!) És mi nők tudjuk, nem fáradtság az, amikor készülünk, meglepetést agyalunk ki, korán kelünk, hogy még a hajnal leple alatt elkészítsük a dugi finomságot, amit a Kedvesnek szánunk. Olvastam, hogy a Gopik mennyire rajonganak Krisnáért. Amikor mi Nők rajongunk férjünkért, gondoskodunk róluk, ennek az érzésnek a hiányát pótoljuk. Szeretném olyan rajongással, odaadással szeretni Páromat, mint a Gopik az Úr Krisnát. Remélem meg tudom neki adni.
Isten éltessen sokáig, Kedvesem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése