Nem értem azokat az embereket, akik panaszkodnak az Őket körülvevő világ miatt. Mindenki olyannak látja a saját környezetét, amilyennek látni akarja. A rezgésszint, amit kibocsájtunk, kitárja előttünk a hasonló rezgések spektrumát, s eltakarja azt, amit az adott szint alatt vagy felett nem akarunk látni. Ha valaminek a hiányára koncentrálsz, még többet kapsz a hiányból. De ha örülsz valami meglétének, akkor a "sikerült, megcsináltam, megvan" élménye talál meg majd. Aztán vannak dolgok, amiket görcsösen el akarunk érni. Próbálkozunk napokig, hónapokig, évekig, de valami miatt nem sikerül. Aztán ha elengedjük a problémát, nem koncentrálunk rá, egyszer csak világossá válik és vagy magától megoldódik, vagy eszedbe jut a megoldás "isteni csoda" módjára. Igen, ez az "isteni csoda" jelző nem véletlen. Hiszen a tudatfeletti súgja a megoldást, a bennünk lakozó felsőlélek. Velem is előfordul az ilyesmi nap mint nap. Ma is sikerült egy elég komoly dolgot megoldani amire sokkal több erőfeszítést tettem hasztalanul, mint ami ténylegesen kellett hozzá. De hát van, hogy csak utólag látja az ember tisztán a történteket. Mindenesetre ilyenkor a legjobb állapot az öröm, és a hála, amiért elvégeztünk egy feladatot.
Ezért hát jól figyelj, hogy milyen környezetre panaszkodsz. S ha nem kell Neked a média és a hírek alkotta pánikhangulat, hát ne bújd naponta többször a portál oldalakat, helyette fordítsd az idődet és az energiádat hasznosabb dolgokra. Magadra. Spirituális tevékenységekre. Barátaidra. Családodra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése