Manapság túl sokat kérünk a gyerekektől. Kisfiúnk 6 osztályos gimnáziumba felvételizik. Ezért elég keményen elővettük a matematikát és a magyar nyelvtant - és irodalmat, hogy kellően felkészítsük a megmérettetésre. Nem sokat tanultunk vele eddig, mert jó fejű gyerek, megoldja a felkészülést önállóan is. Legalábbis annyira, hogy az egy 4-5 érdemjegyre elegendő legyen. Gondoltuk, most támogassuk meg egy kicsit plusz gyakorlással. Természetesen a tananyaghoz képest nehezebb feladatokkal, szakköri példákkal dolgozunk. Számomra meglepő, milyen bonyolultnak tűnő feladatok egészen egyszerűen megoldhatóak egy kis logika bevetésével. Elég régen tanultam már matekot ahhoz, hogy ezek rutinszerűen menjenek, hiába a két diploma :-)
Tehát mostanság nemcsak a gyerek agya dolgozik, de a szülőké is frissül. Nem mondom, hogy egyszerűen le lehet ültetni a csemetét a plusz tanulásra, de némi rábeszélésre enged. (Sajnos 1-1 konfliktus is megesik ezért, de muszáj...)
Egyszóval a hétvége felét bizony tanulással töltöttük. Vasárnap este már pizsamásan odajött hozzánk, és megköszönte!!! hogy tanultunk vele, hogy fontosnak tartjuk a felkészítését.
No ez volt, ami kicsit megdöbbentett. Egyben arra is ráébresztett, milyen fontos, hogy tegyünk valamit közösen. Még ha munka is az. Látszik, hogy érzi a dolog súlyát, s jól esik neki az együttlét, még akkor is, ha az nem a legszórakoztatóbb. Magam számára pedig az volt a tanulság - mindamellett, hogy a gyerekkel többet kell foglalkozni - , hogy nem elég kijárni az iskolákat, mert a nem használt tudás bizony elvész. Igen, kimondhatom hogy jól esett a plusz munka még akkor is, ha ezért más dolgokat nem tudtam elvégezni. Még a végén értelmet nyer a közmondás: Jó pap is holtig tanul :-)
Tehát mostanság nemcsak a gyerek agya dolgozik, de a szülőké is frissül. Nem mondom, hogy egyszerűen le lehet ültetni a csemetét a plusz tanulásra, de némi rábeszélésre enged. (Sajnos 1-1 konfliktus is megesik ezért, de muszáj...)
Egyszóval a hétvége felét bizony tanulással töltöttük. Vasárnap este már pizsamásan odajött hozzánk, és megköszönte!!! hogy tanultunk vele, hogy fontosnak tartjuk a felkészítését.
No ez volt, ami kicsit megdöbbentett. Egyben arra is ráébresztett, milyen fontos, hogy tegyünk valamit közösen. Még ha munka is az. Látszik, hogy érzi a dolog súlyát, s jól esik neki az együttlét, még akkor is, ha az nem a legszórakoztatóbb. Magam számára pedig az volt a tanulság - mindamellett, hogy a gyerekkel többet kell foglalkozni - , hogy nem elég kijárni az iskolákat, mert a nem használt tudás bizony elvész. Igen, kimondhatom hogy jól esett a plusz munka még akkor is, ha ezért más dolgokat nem tudtam elvégezni. Még a végén értelmet nyer a közmondás: Jó pap is holtig tanul :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése