Ne izguljatok, semmi depresszió. Éppen csak önsajnálatot gyakorlok ;-)
Immáron sokadik hetében az "öntisztul a hajam" című történetnek olyan napok vannak, amikor nem nagyon akarok tükörbe nézni. Figyelem érzelmeimet, kitűnő időszak arra, hogy tisztába jöjjek velük.
Társadalmunkban kialakult egy kép a mindig csillogó hajjal, tökéletes sminkben, makulátlan bőrrel ágyból kikelő nőről. Nos, én ennek nyomába sem érek jelenleg. Hoppá, ez az önsajnálat. Hiába a sokadik ruha, amibe belebújok, hiába az élénk színű kendő, semmi sem fedi el azt a dolgot, ami a "nő koronája" kellene hogy legyen, mármint a hajamat, illetve az annak nevezett képződményt a fejemen. Túlzsírosodástól szenvedve, miután semmi orvosi és kozmetikai segítség nem vált be, ez az egy megoldás látszódott. Majd a természet és a pozitív gondolkodás megoldja. No meg a stresszmentes életmód! Nagy lendülettel olvasgatom vissza Levendulalány bejegyzéseit, hogy erőt merítsek.
Rendezgetem érzelmeimet, s közben előre is gondolkodom, hiszen a hétvégén 3 napra elvonulok egy személyiségboncolgató miamanó kurzusra. Atya Úr Isten! Így kell ott is megjelennem? Ejnye, de nagy az egóm! ;-)
No akkor visszamegyek a tükörhöz, és elkezdem magamat szépnek látni :-)
A társadalmi elvárások meg határozottan le vannak érdekelve...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése