Hasznosság érzése

A hasznosság érzése nagyon jó dolog. Az emberek keresnek, kérik a segítségedet. Ha tudsz segíteni, az mindig olyan jó érzés. Olyan is előfordul, hogy senki nem látja az áltlad befektetett munkát, de Te tudod, hogy amit teszel szükséges, jó és hasznára válik valahol valakinek. Én hasznosnak érzem magam, s ez a jövőmre is jó hatással van.

Nagyon sok idősödő ember a "haszontalanság" érzésével szembesül. Nem jó már semmire, nincs Rá szüksége senkinek. Ilyenkor vesznek magukhoz kiskutyát, kismacskát, hogy legyen kiről gondoskodni.

A hindu kultúrában ez az érzés nem létezik, ha vallásos vagy. Hisz ott, szemben a kereszténységgel, lehet az Urakat szolgálni életkortól, nemtől, bőrszíntől függetlenül. A vallásos személyek Isten különböző megjelenési formáinak murtijait (szobrait) tartják otthonukban, templommá téve ezzel a helyet, ahol élnek, s nap mint nap ételt, italt ajánlanak nekik. Én Gaura-Nitai murtival vagyok itt lefotózva :-)

Különösen szerencsés vagy, ha otthonod templom, s emelett az élet más területein is megtalálod a lehetőséget, hogy hasznossá válhass.

Manapság, amikor családok hullanak szét, és irígység határozza meg az emberek életét, büszke vagyok arra, ami körülöttem van. Büszkeségem hálával vegyes, hisz nem csak rajtam múlott.

Ép testben ép lélek...? Ép lélek ép testben!!!

Szállóigeként használják ezt a kifejezést. Elgondolkodtam rajta. Szerintem pont fordítva van. A lélek "hogyanléte" képződik le testünkön. Ha a lélek harmóniában van, kiegyensúlyozott, akkor testünk élettel teli, immunrendszerünk erős. Ám ha lelki síkon problémákkal kűzdünk, akkor bizony testi tüneteket produkálunk. Ettől függetlenül természetesen foglalkozni kell a testtel, mozogni, sportolni kell. Ám ha betegek vagyunk, érdemes ezoterikus szemmel tekinteni a betegségre. Lelki síkon minek felel meg a probléma? Pl. a torok a kommunikáció szerve. Orr, tüdő, a külvilággal öszeköt. A levegő kapcsán mindenki mindenkivel kapcsolatban van. Tehát a kapcsolatok szerve. A bacik és vírusok bizonyos mennyiségben mindig bennünk vannak. Csak éppen immunrendszerünk "egyensúlyban" tartja őket. Van megfelelő védekező mechanizmus, ami fellép a kórokozókkal szemben. De ha társas kapcsolatainkban problémáink vannak, vagy valakivel nem tudunk valamit megbeszélni, megbántódtunk, csalódottak vagyunk, vagyis a lelkünk nem kiegyensúlyozott, akkor bizony a test immunrendszere gyengül. Ilyenkor pedig védtelenebbek vagyunk a vírusokkal szemben. Azaz jön a megfázás, nátha, torokgyulladás...

A testünk egy figyelmeztető rendszer. Olyan, mint a gép. Ha egy gép elromlik, piros lámpa jelzi a hibát. Mit teszünk? Kiiktatjuk a lámpát, hogy ne villogjon, s ezzel a probléma meg van oldva? Nem! Elkezdjük keresni, melyik alkatrész hibásodott meg. No és mit teszünk, ha fáj a fejünk, vagy a gyomrunk? Beveszünk egy fájdalomcsillapítot, megszakítjuk az ingerület újtát, becsapjuk testünket. Tehát a hibajelzést megszüntetjük, azaz a piros izzót kicsavarjuk, de az igazi okot nem keressük meg.

Ezért javaslom hát, ha tested hibajelzéseket küld, keresd annak okát, és ne csak testi, hanem lelki szinten is.

Csakazértis! :-)

Hát igen, ilyen vagyok én. Akaratos, makacs, s ha valamit meg akarok csinálni, azt meg is csinálom. Természetesen tiszteletben tartva másokat, a körülményeket és a lehetőségeket. Most is ez történt. Nem bírtam és akartam feldolgozni, hogy elvesznek tőlem valamit, illetve megszűnik valami, ami nekem fontos. Ezért hát megoldottam, hogy működjön úgy, ahogy én szeretném.

Az ember életében egyik legnehezebben feldolgozható érzelem valaminek vagy valakinek az elvesztése. Sokszor felmerül bennünk a kérdés, tehettem-e volna még valamit? Ha úgy érzem, a dolgok irányításában nem tudok részt venni, akkor más megoldást kell keresni. Igen, szeretek aktívan részt venni mindenben, ami érdekel. S bizony vagyok annyira egoista, hogy a magam elképzelését akarom látni megvalósulni.



Lehet róla elmélkedni, jó vagy rossz tulajdonság, nekem ilyen a természetem, engem így rángatnak a félistenek :-)

Elvették a játékomat :-(

GOURANGA!

Hirtelen munka

Jött egy hirtelen S.O.S munka, s megismertem egy amerikai hölgyet. Floridában nőtt fel, s egyetemi évei alatt ösztöndíjjal Moszkvába került.

Doktori munkáját a "Nagy októberi szocialista forradalom"-ról írta. Élt Szibériában is. Most hazánkban kutatja a volt kommunista időszakot, az 56-os forradalmat.

Hihetetlen volt számomra, miért érdekli egy amerikai középkorú hölgyet így a közép-európai történelem? Megszállottként járja az országokat, anyagot gyűjt készülő könyvéhez. Nem ismerem ugyan életkörülményeit, de nagyon szerénynek látszott. Alig tenyérnyi alagsori szobában dolgozott, ahol egy ágy és egy íróasztal fért csak el. Elnyűtt notebookját féltette, mint valami kincset. A háziak csodálkoztak is, hogy hagyta, hogy mellé ülhessek, mert állítólag más hozzá sem nyúlhat. Persze rajta van a dolgozata. Látván az elég romos állapotban lévő gépet megkérdeztem, szokott-e mentést csinálni. Nem volt túl meggyőző a válasza, de remélem tényleg menti munkáját.

Láttam szemében a megszállottságot, a céltudatosságot, s egy kissé az "őrültséget". Ha mindenki ilyen elszántsággal végezné munkáját, lehet kissé többet érne el az emberiség. Furcsa ember lehet. Körülrajongott, hálás volt, hogy segítettem, azt mondta, beleír a könyvébe... Még a végén nyomtatásba kerülök ;-)

Ezt szeretem igazán a munkámba. Azt a sokféle embert, akit megismerek. Percekre részei az életemnek, aztán továbbmennek anélkül, hogy újra találkoznék velük. Mindig, minden ember tanít valamire. De a tanítást csak kellő alázattal lehet megérteni, s egyáltalán észrevenni, hogy van számomra mondanivalója. Persze Ő nem akart nekem semmit átadni, nem akart tanítani, de jelenlétével, viselkedésével, személyiségével több lettem.

Önképzés

Megerősítettem ma magamban dolgot, amit már régóta érzek, de most le is írok. Akkor, amikor valakinek valamiről beszélek, tanácsot adok, meghallgatom, segítem a gondolataimmal, akkor tulajdonképpen magamhoz is szólok. Néha sokkal inkább magamhoz, mint máshoz. S ha én számolok be érzéseimről, történéseimről másnak, lehet épp neki szól valamiért az, s neki is dolga van az adott szituációval. Nos ez így megint nagyon körmönfontnak tűnik, de gondoljunk csak bele... Lehet, akivel beszélgetünk, tulajdonképpen egy tükörkép? Más az arc, más a probléma, de a helyzet megoldása valószínűleg ugyanaz!

Kineziológián azt tanultam, az az ember, akivel dolgozunk, az Ő problémája valamilyen szinten a mi életünkben is jelen van. S ezzel a kineziológus a saját életében is oldja a problémát, a streszt.

Milyen jó is egy blog. Magamban nem beszélek, mert még magam előtt is kinevetném magamat :-)

De most tulajdonképpen magammal beszélgetek, s irányítom gondolataimat vágyaim irányába.

Pozitív gondolkodásmód, Vontás törvénye, Szeretet, Hála, Gondoskodás. Ezek fontosak most nekem...

Ismét az angyalok

Szombaton Budapest felé az autópályán karamboloztunk. Belénk jöttek oldalról, kipörgött az autó és forgalommal szemben megálltunk. Nem mentünk gyorsan, mindössze 70-nel, az öv meg is fogott. Vigyáztak Ránk odafent. Semmi bajunk az ijedségen kívül. Persze szegény Szuzuki nincs ilyen jól. A másik autós elismerte vétkességét. Papírokat megírtuk, s az autó saját kerekén hozott haza minket.

Az Urak is velünk voltak, Még csak le sem estek a hátsó ülésről. Pedig pörögtünk rendesen.

Már megint vigyázott Ránk valahol valaki...