2009. december 10., csütörtök

Angyalok


Lehet, hogy Te is angyal vagy. Valakinek a védő angyala. Hisz Te magad is utat mutatsz másoknak, még akkor is, ha nem tudatosan teszed. Viselkedéseddel, életeddel példát állítasz a többi ember elé. Útmutatónak lenni nagyon szép dolog. Mindenki életében eljön az az idő, amikor Neki utat mutatnak, és amikor Ő maga az útmutató. Iránymutatóid mindig ott állnak az útad szélén, csak meg kell látnod Őket. Nekem is mindig mutatják az utat... :-)


Lépjünk hát rá!

2009. december 2., szerda

Érzés... enyém - tied



Érzelmeink hatalmas erővel rendelkeznek. Akkor is, ha nem a saját érzelmeinket éljük meg. Édesanyám szokta mesélni a különböző délutáni show-műsorok történeteit, ahol általában emberek szerencsétlen sorsába kaphatunk betekintést. Fiatalabb embertársaim is sokszor beleesnek abba a hibába, ha hallanak valamit, "együttérzően" létrehozzák a témával kapcsolatos saját érzelmi ketrecüket. Igen, mert ez egy ketrec. S miután a történetnek számukra nincs kivezető, jó megoldása, marad fejükben, lelkünkben, érzelmeink között a "sajnálkozás, kilátástalanság, megoldhatatlanság". Ezzel nem azt mondom, hogy nem kell empátiát tanusítanunk embertársainkkal szemben. De nagyon fontos, hogy csak a saját érzelmeinket éljük meg igazán!!!


Negatív érzelmeink arra figyelmeztetnek, hogy az adott területen valamilyen hiányban szenvedünk. Fogalmazzuk meg a hiányt, s koncentráljunk annak pótlására. Érezzük a hiányzó elem meglétét, tudjuk magunkénak a megoldást, lássuk a kiutat.
És még egy fontos kérdés: Te hányszor éled meg saját show-műsorodat??? Kellemetlen történeteink állandó ismételgetése, barátaink szánakozásának kívánása. Hát akarod újra és újra átélni a szívszorító, könnyeztető, fájó történeteket? Mert ilyenkor ezt tesszük. Azt hisszük, jó nekünk a életünk problémazsákját kiborítva fürkészni hallgatónk arcán az érzelmeket. Úgy gondoljuk, megszabadulunk tőlük, pedig pont fordítva, energiát adunk ismét ennek a negatív érzésnek. Hiszen már kifejezés is van rá! Feltépni a régi sebeket... Mi történik ilyenkor? Ismét vérzik a test, védőköpenye megszakad, szabad az út az idegen behatolók felé. Hát lelkünkkel is ez történik ilyenkor. Ismét sebezhetővé válik, pedig az a seb már beheggedt!


Pozitív érzelmeink teljes megélése a legfontosabb! Ez mindig elégedettséget közvetít, s ez vonzza magával más területen is az elégedettség eléréséhez szükséges körülményeket. Hányszor intézzük el a gyerek által hozott jó jegyet egy röpke mosollyal, egy "Ügyes vagy, Fiam!" kifejezéssel. Idézzük csak fel, mennyi energiát fektetünk abba, ha rossz jegyet hoz! Legalább annyi energiát fektessünk jó érzelmeinkbe, mint amennyit a rosszba! Amikor legközelebb valakinek panaszkodni akarsz, vagy csak együttérzését akarod kivívni, állj meg egy pillanatra,
s végy elő egy számodra kellemes történetet. Mondd el azt! Éld újra azt!


Tanuljunk tehát negatív érzelmeinkből, keressük meg a hiányt, amit pótolni kell, pozitív érzelmeinket pedig éljük meg szenvedéllyel, lelkesedéssel, akár hangosan is :-)


Maradjunk saját érzelmeink körében, dolgozzunk azokal!


2009. november 29., vasárnap

Advent



Szeretem a Karácsonyt. Szeretem a karácsonyi előkészületeket. Nálam ez az Advent-tel kezdődik. Nem vagyok ugyan igazi keresztény, a kereszténység több eleme nem felel meg az én világnézetemnek, de szokásai nagyon szépek. Meglátásom szerint Jézus egy nagyon tiszta ember volt, aki hírdette az embereknek a megfelelő életvitelt, szeretetet, jóságot. A Karácsony a kedvencem. Az első adventi gyertya meggyújtásával kezdetét veszi a várakozás, Krisztus születését várja a keresztény ember. Sajnos ezt ma már van aki nem is tudja, csak rohangál megvenni a szeretetet kilószámra, karácsonyi ajándék formájában.
Nos nálunk ez nem így működik. Nem a vásárlás a lényeg.

Ma elkezdődött a Karácsonyhoz kötődő számtalan tevékenységünk egyike. Elsőként elkészítettük az adventi koszorút, ami 4 gyertyája a karácsonyi előtti 4 hetet jelképezi. Soha nem veszem készen. Mindig magunknak gyártjuk. Most a appalink felújításának jegyében fekete-fehér lett a hangsúlyos, kiegészítve néhány leddel. A fotón még nincs meggyújtva a gyertya, ezt majd a meghitt vacsora közben tesszük meg.

A másik nagyon kedves tevékenység a karácsonyi sütemények készítése. Már ilyenkor meg lehet sütni a mézest, ami illatával belengi az egész házat, s idézi a Karácsony hangulatát. Cukrász ugyan nem vagyok, de igyekeztünk Fiammal a lehető legügyesebben elkészíteni a fotón látható szépségeket. Komoly segítségem volt Ő a konyhában. Meggyúrta, kiszaggatta a tésztákat, én pedig csak pakolgattam a sütőbe... Hát ilyen lett! És persze nagyon finom!!! :-D






2009. november 28., szombat

Ecet

Hát mit mondjak, a hétvége egyik mumusa a takarítás, és azon belül is a fürdőszoba :-D
Hölgy társaim, kérlek támogassatok igenlésetekkel ;-)

Nos a minap egy idősebb hölggyel beszéltem, aki felhívta figyelmemet az ecetre. Régóta mindenféle fertőtlenítővel próbáltam a fürdőszoba minden zegét-zugát takarítani. Erre jött Ő, és javasolta, fogjak egy szivacsot, tegyek rá egyszerű mosogatószert, akár a legolcsóbbat is - zsíroldónak - majd dörgöljem át a kádat, s utána pedig ecettel simítsam át.

Hát mit ne mondjak meglepődtem! Eddig a Flóraszeptet ötnöttem a kádba deciliter számra, hagytam hatni, majd köhögések közepette súroltam vele át, hogy lejöjjön a zsíros szappan a felületről.

Most minden erőlködés nélkül sima mosogatószerrel áttöröltem, majd utána az ecet, és mindenhol fehérség, csillogás!!! Még a perem alatt is ;-)

Tehát kedves Hölgytársaim! Fenébe a drága szerekkel, amik akár 600 fújással is bírnak, és szennyezik a környezetet, jöjjön a természetes ecet, ami környezetkímélő, olcsó, és még a makacs vízkövet is leszedi!!!!!!

Hogy mennyire meg vagyunk vezetve a média által! :-(

2009. november 22., vasárnap

Barátok - és akik csak azzá akartak válni

Tinikorúak tették nekem fel a kérdést: Hogyan lehet még az ember 20 év után is szerelmes, és hogyan lehet a bohó fiatal éveket belecsenni a 30-as 40-es ... 80-as évekbe?

Magam is elcsodálkoztam a válaszon, ami spontán jött ki belőlem, és sok mindent megvilágított.

Az első gondolatom az volt, hogy tudjuk, ki az, akit az Isten is nekünk teremtett párnak, a napnál is világosabban látszik. Ezzel az emberrel nem kérdés a szerelem megmaradása akár évtizedek után is. Erről rengeteget tudnék beszélni, de az egy másik téma.

A másik, ami nagyon fontos, hogy azok az igazi Barátok, akik hangulattól, pénzügyi helyzettől függetlenül, bogarainkkal együtt szeretnek minket évtizedek után is. Egészen közel kerültem egy társasághoz évekkel ezelőtt, akik lehetséges igazi barátnak tűntek nekem. Ma már tudom, hogy csak bizonyos dolgokhoz kellettem, de ettől függetlenül a közös tevékenységek, a tudás, amit kaptam tőlük, összeköt. Mégsem igazi barátok, mert nem kellek nekik úgy ahogy vagyok, csak feltételekkel. És érdekből. Persze van mit köszönnöm nekik, amiért szintén hálás is vagyok, de egyben csalódott is.

Ezzel szemben vannak olyanok, akik tinikorom óta ismernek minden hülyeségemmel együtt. Elnézik az összes szélsőséges "marhaságomat", s támaszt nyújtanak olyankor, amikor más nem.

És hogy jön ehhez a fiatalság megartása? Hát nagyon egyszerűen: Ők azok, akikkel vissza tudok emlékezni azokra a dolgokra, amik örömmel töltenek el, s Ők azok, akikkel nap mint nap átélem a teljességet, a boldogságot.

A szerelem ezzel együtt a legfontosabb dolog, ami teljessé teszi az életemet. És hálával tartozom azért, hogy van egy férfi, aki mellett NŐNEK és fontosnak érezhetem magamat!!!

2009. november 16., hétfő

Matematika


Manapság túl sokat kérünk a gyerekektől. Kisfiúnk 6 osztályos gimnáziumba felvételizik. Ezért elég keményen elővettük a matematikát és a magyar nyelvtant - és irodalmat, hogy kellően felkészítsük a megmérettetésre. Nem sokat tanultunk vele eddig, mert jó fejű gyerek, megoldja a felkészülést önállóan is. Legalábbis annyira, hogy az egy 4-5 érdemjegyre elegendő legyen. Gondoltuk, most támogassuk meg egy kicsit plusz gyakorlással. Természetesen a tananyaghoz képest nehezebb feladatokkal, szakköri példákkal dolgozunk. Számomra meglepő, milyen bonyolultnak tűnő feladatok egészen egyszerűen megoldhatóak egy kis logika bevetésével. Elég régen tanultam már matekot ahhoz, hogy ezek rutinszerűen menjenek, hiába a két diploma :-)
Tehát mostanság nemcsak a gyerek agya dolgozik, de a szülőké is frissül. Nem mondom, hogy egyszerűen le lehet ültetni a csemetét a plusz tanulásra, de némi rábeszélésre enged. (Sajnos 1-1 konfliktus is megesik ezért, de muszáj...)
Egyszóval a hétvége felét bizony tanulással töltöttük. Vasárnap este már pizsamásan odajött hozzánk, és megköszönte!!! hogy tanultunk vele, hogy fontosnak tartjuk a felkészítését.
No ez volt, ami kicsit megdöbbentett. Egyben arra is ráébresztett, milyen fontos, hogy tegyünk valamit közösen. Még ha munka is az. Látszik, hogy érzi a dolog súlyát, s jól esik neki az együttlét, még akkor is, ha az nem a legszórakoztatóbb. Magam számára pedig az volt a tanulság - mindamellett, hogy a gyerekkel többet kell foglalkozni - , hogy nem elég kijárni az iskolákat, mert a nem használt tudás bizony elvész. Igen, kimondhatom hogy jól esett a plusz munka még akkor is, ha ezért más dolgokat nem tudtam elvégezni. Még a végén értelmet nyer a közmondás: Jó pap is holtig tanul :-)