Rögtön Karácsony másnapja után elutaztunk Erdélybe. Alig 12 órája értünk haza. Könyvet lehetne írni arról a hétről, amit ott töltöttünk. A székely családok vendégszeretete, csodálatos. Varázslatosan egyszerű emberekkel lehettünk, akiket még nem fertőzött meg világunk anyagi hite. Tényleg csak címszavakban, 1-2 fotóval mutatnám be a lényeges "állomásokat". Szálláshelyünk Csíkkarcfalva volt, onnan 50-60 kilométeres körzetben kirándulgattunk Barátaink ismerőseihez.
Ez a kép a szállás bejáratából készült. Igen, szó szerint a ház előtt folyik az Olt folyó. Az ajtóból kilépve egyből erre a kis hídra kell lépni.
Együtt szilvesztereztünk magyarok-székelyek-románok. Nem is értem a politikát. Ha a gazdasági élet irányítói is így leülnének egymás mellé egy asztalhoz, s ily szeretettel és megértéssel lennének egymás felé, nem volna ez a sok szörnyűség a világban. Kellemes szilveszter éjszakát töltöttünk el, s kétszer is volt újév köszöntés. Egyszer román és egyszer magyar idő szerint.
Évről-évre visszatérő vendégek vagyunk egy székely családnál, ahol most is meleg szeretettel és forró, éppen a kemencében megsült és kivett kenyérrel vártak minket. Leírhatatlan ezeknek az embereknek az egyszerűsége, vendégszeretete és őszintesége.
Később egy Ferences rendi szerzetessel, Ferencz Ervin Atyával ismerkedtünk meg, aki 90 éves kora ellenére sky-pol a rendtársaival, perli az államot a kolostorhoz tartozó földterletekért, s bár 3x volt halálraítélve, meghurcolták, nem törte meg az élet. Vidámsága irígylésreméltó, rugalmassága bámulatos. Szellemi és testi frissessége egyaránt csodálatra méltó.
Leírhatatlan élményeink örök emlékként maradnak szívünkben erről a csodás hétről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése