Kérem a segítséget. Felülről, is de egészen közelről is. Erőt vett rajtam a tavaszi fáradtság, pedig még tavasz sincs. Letaglóznak a mindennapok szürke feladatai. Háztartás, munka... Tinédzserekkel vagyok körülvéve. Hol letargikusak, felnőttek számára egészen nevetségesnek tűnő dolgok miatt, hol pedig madarat lehet velük fogatni 1-1 apróság miatt. Sokszor érzem úgy, még én is ilyen kis tini vagyok...
Néha azt érzem, fogom a szekér elé befogott lovakat, de nem arra akarnak menni, amerre én. Ilyenkor elgondolkodom: túl szorosan tartom a zablát, vagy pont fordítva? Irányítsam őket határozottan? Vagy nem jó az ellátás, emiatt frusztráltak? Vagy egyáltalán létezik arrafelé út, amerre menni akarok? És ki ül még a szekeremen? Ugye nem egyedül ülök rajta?
A következő pillanatban már tudom, egészen magabiztos vagyok abban, hogy az út jó, s a partnerek is megvannak hozzá. Csak az a néhány perc nehéz...
Kellene nekem is egy ilyen szekérhajtó :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése