Nagyon sokáig csak néztük egymást... Általában a piacon futottunk össze, de volt, hogy a tévében is láttam... Nagyon dícsérték. Fürkésző kíváncsisággal tekintettem rá, de nem mertem megérinteni. Volt benne valami titokzatos. Nehezen megközelíthetőnek éreztem... Többször előfordult, hogy már-már megérintettem, de aztán mégis elmaradt. Teltek múltak a napok, a hónapok, az évek...
Aztán hétvégén a Kedvesemnek jutott eszébe, próbáljuk ki!
Így vettük meg életünk első avokádóját, és első találkozásra szerelem lett a vége ;-)
Ugye milyen furcsa? Tudod, érzed, hogy közöd van hozzá, hogy érdemes nekivágni, de mégis valami visszatart. Sok ilyen dolog van az életben. De higyjük el, megérzéseink mindig jó útmutatók. Higyjünk megérzéseinkben, merjük vállalni azt, ami nem hétköznapi, vagy mások számára nem megszokott. Merjünk belefogni az újba. Minden új ötlet előbb lehet szokatlannak tűnik, s később alappillérévé válhat lehet életünknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése