2011. szeptember 19., hétfő

Érzés


Éreztél már olyat, hogy folyamatosan csak egy dologra tudsz gondolni? Inspirál, hajt, erőt ad?
Ha ilyet érzel, akkor tudod, hogy jó úton vagy a célod felé. Ha jobban dobog a szíved, amikor célodra gondolsz, ha mosolyra húzódik a szád, ha izgatottság, mégis egy megmagyarázhatatlan biztonság érzése kavarog Benned, akkor tudhatod, hogy irányban vagy.

Ilyenkor köszönd meg az útmutatást, légy hálás a körülötted lévő jelekért!

Hálás köszönetem!!!!!



2011. szeptember 18., vasárnap

Szárnyalás

Igen, amikor ráhangolódsz, jönnek a dolgok maguktól. Igen, amikor pozitív vagy, teljesen mindegy, hogy körülötted mit tapasztalnak meg az emberek, hozzád a jó dolgok jönnek el. Erről szól a Vonzás Törvénye. Ez benne van minden vallásban,  hiszen alapköve Univerzumunknak. Mindenki azt olvassa ki a vallásokból, amit akar. Mindenki azt teremti meg magának, amit akar. Mindenki a gondolataival és az érzéseivel irányítja a körülötte álló Világot. Jó ezt megtapasztalni. Hálás vagyok Istennek a velünk történt dolgokért, és azokért is, amik történni fognak. Élek a MOST-ban, örülök a jelennek, tapasztalatot veszek a múltból, és elképzelem a jövőt olyannak, amilyennek szeretném.


2011. szeptember 5., hétfő

Könnyek szöknek a szemembe...


Igen, könnyek szöknek a szemembe, amikor Krasznai V. Magdolna reiki mesterem, természetgyógyász  és nagyszerű ember blogját olvasom. Évek óta részese életemnek, így vagy úgy, attól függetlenül, hogy személyesen csak néhányszor találkoztunk.

Tudom, hogy gondolataim és érzelmeim nagyon fontosak. Ezért most nem is gondolok a konkrét helyzetre, és nem is ecsetelem érzelmeimet, ami miatt könnyes lett a szemem.

A könnyeket ajánlom a hála gyanánt. Ezek a könnyek a hála könnyei, amik a legőszintébbek a világon. Hálás vagyok azért a szeretetért, azért a munkásságért, amit értünk, hangsúlyozom ÉRTÜNK, vagyis TE-érted is tesz nap mint nap. Hálám és szeretetem nem lehet elég ahhoz, hogy megköszönjem Neki azt a tudást és azt a gondoskodást, amit nap mint nap kapunk Tőle. Tudom, hogy az Univerzum hallja köszönetemet, hálámat és jókívánságaimat. A tőlem telhető legnagyobb szeretettel és alázattal ajánlom munkásságát figyelmetekbe. Tudom, hogy ez Neki is egy elvégzendő, megélni való FELADAT. De azt is tudom, hogy ilyen magas rezgésekkel rengeteg támogatás van mellette.

Energiáink összeadódnak. Ahol kevés van, oda jut, ahol sok van, onnan áramlik! A Te és az Én fogalma érvényét veszíti abban a körben, ahol Mi vagyunk! 

Szeretettel, öleléssel és köszönettel, egy olyan tanítvány, akinek nincs olyan nap, hogy köszönetet ne mondjon NEKI, Magdinak. 


2011. augusztus 26., péntek

Életkor

Az intelligencia nem az elolvasott könyvek számától függ. Az intelligencia az értelmi és az érzelmi intelligencia összessége. Egy felnőtt ember életkorából adódóan, tárgyi tudását tekintve nem feltétlenül intelligensebb, mint egy felnőttkort még el nem ért gyermek. Az, hogy ebben az életünkben milyen lexikális tudásra teszünk szert, csak ennek az életnek az eredménye. Lehet, az a gyermek, aki tárgyi tudással még nem rendelkezik, életútja még nem kiforrott, sokkal magasabban áll a lelki fejlődés útján, mint felnőtt társa. A lelki bankszámla nem nullázódik le életünk végén, ahhoz mindig hozzáadódik a következő élet tapasztalata. El kell fogadjuk, hogy a gyermek sokszor "tapasztaltabb" mint egy felnőtt. El kell fogadnunk gondolatait, szavait, érzéseit még akkor is, ha az "szemtelennek" tűnik egy felnőttel szemben!

2011. augusztus 25., csütörtök

Embertársainkról alkotott elképzeléseink

Minden emberről létezik egy elképzelésünk. Ezt akár már az első találkozás során kialakítjuk magunkban. Innentől kezdve ennek megfelelően "ítéljük meg" cselekedeteiket, szavaikat. Ha jól találjuk el a személyiséget, cselekedeteivel és szavaival meg leszünk elégedve. De ha nem, rögtön jön a bíráskodás, fejcsóválás, elégedetlenség. Általában utóbbi szokott bejönni, hiszen első látásra soha nem lehet pontosan megismerni egy embert, de hajlamosak vagyunk arra, hogy 1-2 találkozás után ráhúzzuk sémáinkat.
Ilyenkor persze jönnek a negatív gondolatok, ami az Ő cselekedeteiből, szavaiból származik, illetve a ránk tett hatásuk hozza ki belőlünk ezeket az érzelmeket. (Tegyük hozzá, nekünk többnyire közünk sincs hozzá, nem érinti élethelyzetük, aktuális szituációjuk a mi életünket.) Mivel nap mint nap rengeteg emberrel talákozunk, bombázva vagyunk ezekkel az információkkal, s minden akaratunk ellenére alapértelmezetté válik az elégedetlenség és a csalódottság érzése, amit a másik ember iránt érzünk.
Ettől csak úgy tudunk megszabadulni, ha nem ítélkezünk, nem skatulyázunk. Hagyjuk, hogy embertársunk Önmaga valójában megnyilvánulhasson előttünk, anélkül, hogy elvárásaink lennének feléjük.

Hidd el, könnyebb lesz így!

2011. augusztus 4., csütörtök

Érzelmi intelligencia



Annyira különbözőek vagyunk, hogy az már szinte bosszantó:-) 
Akkor bosszantó, amikor meg akarod érteni a másikat, de sehogy sem sikerül. Ott vannak fejedben a saját gondolatok, a saját érzések, és áll Veled szemben a másik Ember saját gondolataival és érzéseivel. Történik valami, amit mind a ketten máshogy reagáltok le. Lehet, hogy Ő boldog lesz tőle, te viszont szomorú. Amíg saját nézőpontodból vizsgálod a dolgokat, egyre csak bizonytalanabbá válsz a helyzet jogosságát illetően, érzelmeid egyre inkább hullámzóak, negatívabbak lesznek. Ez nem megoldás!

A megoldás az, ha félreteszed saját gondolataidat és érzelmeidet és megpróbálod az Ő szemüvegén keresztül nézni a Világot. Nos ez nagyon nehéz. Majdhogynem lehetetlen. Persze egyáltalán nem lehetetlen, de nagyon sokat kell gyakorolnod, hogy sikerüljön. Ez az érzelmi intelligencia egyik formája. Amikor nem hagyod saját rossz érzéseidet eluralkodni Magad fölött egy dologgal kapcsolatban, hanem keresed azt a nézőpontot, ami rávilágít a Másik által átélt érzelmekre, akkor talán megértheted a különbséget, ami Kettőtök között van.

Ha ezt eléred, boldoggá tud majd tenni az is, ha egy esemény nem a Te "elképzelésed" szerint ért véget, hanem úgy, hogy az a Másik személynek legyen jó.

2011. július 29., péntek

Időjárás


Igen, mindenki panaszkodik mostanában.

Nos, igen belátom, az idei nyár nem a legmelegebb, a napsütéses órák száma is kevesebb, a csapadék viszont több mint máskor.

Mi ezzel a baj? Nos ezzel semmi. Ez a természet rendje. Minden változik, semmi sem állandó, így az időjárás sem. Még akkor is rendben van ez így, ha mi emberek teszünk az időjárás változásáról. (globális felmelegedés?) Most nem is erről szeretnék értekezni, nem értek ugyanis hozzá. Nem vagyok sem meteoroloógus, sem Földtudós.

Inkább saját magunk gondolatai, érzései alapján közelítem meg a dolgot.
Komoly elvárásaink vannak a nyáral szemben. Süssön a Nap, legyen meleg. Ha már átéltük néhány jó meleg nyarat, úgy gondoljuk, ez az alapértelmezés, ez nekünk jár! Megsértődünk, ha nem ezt kapjuk. Pedig ez egy körülmény a sok között, amivel együtt kell élnünk. Nem tudjuk megváltoztatni. Viszont ha elvárásainkhoz ragaszkodunk annak ellenére, hogy nem tudunk érte semmit tenni, folyamatosan csak negatív hangulatban találjuk magunkat. Lehet az időjáráson dühöngeni, és lehet elfogadni, alkalmazkodni hozzá. Én magam inkább az utóbbit választom.

Földünk folyamatosan változik. Ezzel együtt időjárásunk is. Komolyan beleszólni nem tudunk. Hosszútávon még a mezőgazdaságnak is alkalmazkodnia kell, a termelt növények összetételét illetően!

Így én elégedett vagyok az idei nyárral is :-)
Örülök ha süt és Nap, és jó idő van, s elfoglalom magam hasznosan, ha esik az eső.