Rezgések

Minden rezgés. Minden energia. Egyik kedves Barátnőm kimérte lakásunkat energetikai szempontból (Köszönet neki érte). Megnéztük azokat a helyeket, ahol alszunk, sok időt töltünk, milyen rezgéssel rendelkeznek. Természetesen a mi házunkat sem kerüli ki minden földsugárzás. Szerencsére léteznek azok az eszközök, amik segítségével ezeket a káros hatásokat semlegesíteni tudjuk.

"Érdekes módon" az oltár a legpozitívabb rezgésű hely a házban. És persze ahová tesszük, viszi magával a pozitív energiákat ;-)

Szintén messzemenően pozitív az összes kép, tárgy, ami kapcsolatban van az univerzum rendezőjével, a Teremtővel.

Számítógépem közvetlen környezetében persze negatív energiák vannak. Évek óta az asztalomat védő üveglap alatt Krisnát, Radharanit, Balaramot, Srila Prabhupada-t, mandalákat ábrázoló képek vannak. Ezek felett pedig erőteljes pozitív áramlás található. Mintegy függöny, úgy védenek a káros sugárzástól, az elektroszmogtól! Köszönet és hála érte :-)

Megosztom Veletek az egyik legpozitívabb képet

Hírek helyett :-)

Hírek olvasása helyett szörfözgettem a neten, és ez a kép nagyon megtetszett. Most ez a háttérképem :-)

A Téged körülvevő világ

Nem értem azokat az embereket, akik panaszkodnak az Őket körülvevő világ miatt. Mindenki olyannak látja a saját környezetét, amilyennek látni akarja. A rezgésszint, amit kibocsájtunk, kitárja előttünk a hasonló rezgések spektrumát, s eltakarja azt, amit az adott szint alatt vagy felett nem akarunk látni. Ha valaminek a hiányára koncentrálsz, még többet kapsz a hiányból. De ha örülsz valami meglétének, akkor a "sikerült, megcsináltam, megvan" élménye talál meg majd. Aztán vannak dolgok, amiket görcsösen el akarunk érni. Próbálkozunk napokig, hónapokig, évekig, de valami miatt nem sikerül. Aztán ha elengedjük a problémát, nem koncentrálunk rá, egyszer csak világossá válik és vagy magától megoldódik, vagy eszedbe jut a megoldás "isteni csoda" módjára. Igen, ez az "isteni csoda" jelző nem véletlen. Hiszen a tudatfeletti súgja a megoldást, a bennünk lakozó felsőlélek. Velem is előfordul az ilyesmi nap mint nap. Ma is sikerült egy elég komoly dolgot megoldani amire sokkal több erőfeszítést tettem hasztalanul, mint ami ténylegesen kellett hozzá. De hát van, hogy csak utólag látja az ember tisztán a történteket. Mindenesetre ilyenkor a legjobb állapot az öröm, és a hála, amiért elvégeztünk egy feladatot.

Ezért hát jól figyelj, hogy milyen környezetre panaszkodsz. S ha nem kell Neked a média és a hírek alkotta pánikhangulat, hát ne bújd naponta többször a portál oldalakat, helyette fordítsd az idődet és az energiádat hasznosabb dolgokra. Magadra. Spirituális tevékenységekre. Barátaidra. Családodra.

Hol élnél szívesen?

Feltesszük néha a kérdést, hol élnénk szívesen? Mi az a hely, ahol leginkább szeretnénk eltölteni mindennapjainkat? Ha egy szüledinél élsz, albérletet szeretnél. Ha albérletben élsz, saját lakást szeretnél. Ha panellakásban élsz, kertesházban szeretnél. Ha kicsi a kerted, nagyobbat szeretnél. Ha mindened megvan az alföldön, tenger mellett vagy hegyekben szeretnél. Mi is ez? Elégedetlenség! Ez persze nem baj, hiszen mindig az visz előre, ha jelenlegi helyzeteddel elégedetlen vagy. Legyen az anyagi, vagy lelki téren. Én is mindkét téren természetesen elégedetlen vagyok ;-)

Várakozás

A várakozás nagyon jó dolog. Tele van pozitív érzésekkel. Reménnyel, örömteli elvárásokkal, és a boldogság érzésével, amit a türelmes várakozás végén kapunk. Legyen az egy életre való pár keresése, egy gyermek vállalása, egy nyaralás, vagy találkozás Istennel. Az, akinek vannak céljai, vannak elvásárai, folyamatosan a várakozás állapotában lehet. Az pedig egyenlő a reménnyel. Aztán ha megvalósul az egyik, villámgyorsan állítsunk elő egy másikat, hogy legyen min dolgozni. Sőt mindig legyen a tarsolyunkban néhány biankó várakozás ;-)

Én is mindig várakozok - vágyakozok valamire. A várakozás biztos eljövetel. A vágyakozás pedig erős hit és remény valaminek az eljövetelére. Mindig van olyan dolog, amire "csak" várakozunk, hiszen biztosak vagyunk benne, hogy bekövetkezik majd. Nekem is vannak ilyenek... Csak türelem kérdése :-)

Van, akiből soha sem elég

Vannak olyan emberek az életemben, akikből gyakrolatilag soha sem elég. Ilyen a Kedvesem. Valahogy nincs az a szituáció, amiben nélkülözni tudnám, vagy ahonnan nem hiányozna, ha épp nincs ott. Többször is nyilvánvalóvá vált már életemben, hogy minket Isten egymásnak teremtett. Ezer pici szál összefüggése, merő "véletlen" találkozásunk. Persze mi tudjuk, hogy nem véletlen. Regényes gyermekkor, csodás találkozás, tudatos életcélok, azok megvalósítása, tudatos gyermekvállalás. Közös, határozott célok, azokért való kemény munka, felelősség és kötelezettségvállalás. Már olyan régen vagyunk együtt, hogy lélegezni sem tudunk egymás nélkül.

Így születésnapja alkalmából nagyon köszönöm Neki az éveket, amiket együtt tölthettünk, és Édesanyám szavaival élve még 3x ennyit kívánok Neki, magunknak. (Persze nem kevés öncélú érzelem van ebben, hiszen az, ahogyan Őt szeretem, nekem is nagyon jó!!!) És mi nők tudjuk, nem fáradtság az, amikor készülünk, meglepetést agyalunk ki, korán kelünk, hogy még a hajnal leple alatt elkészítsük a dugi finomságot, amit a Kedvesnek szánunk. Olvastam, hogy a Gopik mennyire rajonganak Krisnáért. Amikor mi Nők rajongunk férjünkért, gondoskodunk róluk, ennek az érzésnek a hiányát pótoljuk. Szeretném olyan rajongással, odaadással szeretni Páromat, mint a Gopik az Úr Krisnát. Remélem meg tudom neki adni.

Isten éltessen sokáig, Kedvesem!

Az élet tanít

Mire tanít az élet? Tehetjük fel magunknak a kérdést. Mindent, ami velünk történik, így vagy úgy, de mi magunk vonzzuk be saját életünkbe. Legyen ez akár egy véletlen baleset, egy rosszul tett lépés, vagy a lottó ötös. Nos nekem az előzőekben volt részem. A második még kicsit várat magára :-)

Néhány nap kényszerpihenőben részesültem egy rossz lépés miatt. Ezt pedig mindig komolyan kell venni. Az üzenet: lassíts, pihenj egy kicsit, legyél a családoddal! És valóban. Rengeteg gondoskodást, figyelmet kaptam. Köszönet érte Kedvesemnek! Örök hála neki, és az égieknek, hogy Őt küldték nekem.

Az ember sokszor elhiszi magáról, hogy csak úgy tud munkájának végére érni, ha rohan és megszakítja magát. Pedig csak el kellene magunkról hinni az ellenkezőjét. Igen, itt van a sok feladat, és pont elég időm van rá. Végére érek a listámnak úgy is, ha nyugodtan, egyiket a másik után veszem elő, csinálom meg. Ezzel párhuzamosan pedig azt a gondolatot kell magunkévá tenni, hogy nemcsak úgy tudjuk előteremteni a megélhetéshez szükséges anyagiakat, ha széthajtjuk magunkat. Pont elegendő pénzt teremtesz akkor is, ha csak a napi 6-8 órát dolgozod le. Ha pedig már azzal is azonosulni tudsz, hogy napi 4 órai kényelmes munkával el tudod tartani a családodat, akkor olyan munkád, ügyfeleid lesznek, amivel valóban elegendő lesz a 4 óra munka. Mindenki magának teremti meg a munka fajtáját, lehetőségét és hatékonyságát is, a saját gondolataival.

No jól elkalandoztam...

A lényeg most tehát egy kis pihenő :-)