Tapasztalás

Hogy mi a baj a mai világgal?

Egy furcsa közjáték néhány perccel ezelőtt:
Közösségi portál, ismerősöm belinkel egy cikket, a " legvonzóbb pasi", vagy valami hasonló címmel...
Rákattintok: mert hát miért ne?
El sem olvasom, egy nagy kép fogad, jobbra nyíllal a képet pörgethetem.

Gondolataim: Hát, tulajdonképpen nem rossz... azért az a sok tetkó nem kellene... szép szemek... izmos test... ez csak egy test, ami most ápolt és kigyúrt, de mi lesz 20-30 év múlva? .... milyen a benne lévő Lélek?

Minden gondolat egy kattintás és egy kép...

Közben rájövök, miden kattintás után másik év "legjobbpasiját" látom.
Észre sem vettem, annyira egyformák!

Mai "szépségideálunk" egyenruha. Illúzió. Múlandó.

Mai szépségideálunk a Test és nem a Lélek.

Hát ez a gond!

(Ehhez a bejegyzéshez képet direkt nem teszek. Mert nekem más az ideál.)

Egy összejövetel emlékére

Furcsa az élet.

Szoktuk mondani, kicsi ez a város. Folyton ismerősökbe bukkanunk mindenhol.

Igen, pont azért, mert dolgunk van egymással. Az izgalmas csak az, ha ez a találkozás 20-25 év elteltével történik. Egészen más életkorban, társadalmi pozícióban, gondolkodásmóddal hoz össze a sors újra.

Persze, nem kell mindig mindennek túl nagy jelentőséget tulajdonítani, ezért én is csak hagytam, hogy spontán történjenek a dolgok. Pusztán jól esett látni, mit hoz ki a sors az újratalálkozásból.

S lám-lám, még kaptam is valamit, amit most meg is osztok Veletek :-)
A hanganyagot kaptam, a képanyag egyik mandalámból készült.

Köszönöm az estét!

Gondolkodóban

Nagyon sokat gondolkodtam ennek a blognak a jövőjéről.

Hisz amióta beindítottam az Aranytükör blogot, ezzel szinte nem is törődtem.

Miért is írjam ide ugyanazokat a gondolatokat? 

Vagy írjam ide az oda nem illő, életemet érintő kérdéseket?

Folyamatosan változik körülöttem minden. Mert a világ erről szól. A változásról.

Egyetlen kérdőjeleket idéző téma a fejemben kamasz fiúnk, ám látván a többi szülőt, hasonló korú gyermekkel, hálás vagyok Istennek, hogy nekünk Őt küldte.

Mert alapvetően konszolidált, rendes srác. 

Ja, hogy nálam az már az is furcsa, ha valamire felemeli a hangját? Érzelmek, csalódottság, düh? Persze hogy rendjén van ebben a világban. Próbálom Őt tanítani, hogy tudja kezelni ezeket az érzelmeket.

A másik változás életemben a munkahely.

Évekkel ezelőtt elindultam egy úton, ami mára testet öltött. Azzal foglalkozok, amivel szeretek.

Ám volt egy ragaszkodásom, egy közalkalmazotti állás. Egy hely, amit én fejlesztettem ki, amit én üzemeltettem. Emberek, akik nagyon közel állnak hozzám, diákok, akiknek néha féltem elengedni a kezét.

Ez most az elengedés pillanata.

Egyetlen változatlan dolog az életemben a szerelem, amit a Kedvesem iránt érzek. Igyekszem elég hálás lenni ezért.

 

Hát nagyjából itt járunk... :-)

És hogy fog-e még a blog élni tovább? Talán. Ti szeretnétek?

Hóhelyzet, kontra ünnep

Az egész ország megbénult a hóhelyzet miatt.
Több ezer ember vesztegel már 48 órája az utakon, segítségre várva.

A Facebook-ról  másoltam ide ezt a kis köszönetet:

Aus Austria mit Liebe!

A szabadságharc 165. évfordulóján osztrák hókotrók, vöröskeresztesek és katasztrófa-elhárítók oszlopban lépték át a magyar határt, hogy letakarítsák a magyar utakat és kiszabadítsák a hó fogságába rekedt honfitársainkat. 

A belügyminiszter miután végigaludta az éjszakát, úgy gondolta, hogy SMS-ekkel segíthet a legtöbbet a bajbakerülteknek. 

Az osztrákok sokkal effektívebben reagáltak, mint a magyar rezsim! Köszönet érte! Vielen Dank!

Nemzeti "ünnep"

Nem szeretnék senki nemzeti érzületű embert megbántani, de eszembe jutott néhány gondolat.

Itt van ez a "búsmagyar" nép. Nemzeti "ünnepeink" mind gyásznapok. Ezek nem ünnepek, hanem megemlékezések. Mit ünnepeljünk a márciusi ifjak bebörtönzésén? Mit ünnepeljünk az aradi vértanúk lemészárlásán? 

Az egész történelem tanítás folyamán arra tanítják a magyar diákokat, hogy haragudjanak a másik népre. Ezért vagy azért, de gyűlöletet alakítanak ki fiatal korban. Nem a nemzetek együttélésének lehetőségét adja vissza a tankönyv, hanem a haragot a kiontott életek miatt.

Nem vagyok egy Amerika-mániás. De! Ott mit ünnepelnek? A Függetlenség napját! Valóban ünnepli hangulatuk van, szívesen vesznek részt rajta. Mi miért nem ünnepeljük azt a napot, amikor a törökök vagy az oroszok elhagyták az országot? 

Valahogy úgy érzem, nem akarják, hogy kollektíven ünnepeljünk. Inkább az a cél, hogy kollektíven búsuljunk, gyászoljunk. 

Én már gyerekként pont ezért nem szerettem ezeket az ünnepeket. 

Nemzeti sorsról még nem hallottak ezek az emberek? Mi magunk is hódítottunk annak idején, lemészároltunk embereket, elűztük a hazájukból, megszállás alatt tartottuk őket. Mi magunk is megszállók voltunk. Akkor miért nem képzelhető el, hogy minket is megszálljanak? 

És itt természetesen nem azok ellen vagyok, akik csatákban elhunyt szeretteiket, rokonaikat hiába várták vissza. Félre ne értsetek (én is veszítettem el nagypapát az első világháború következményeként, akit nem is ismerhettem). De ez amolyan "nemzeti karma". 

2012 összegzés

Örömmel konstatálom, eredményes évet zárunk.
Dolog volt is rendesen, alig győztük. Lám, ez a blogom is alig-alig kapott bejegyzést.

Nos hát nézzük:

Régi vágyunk teljesült, amikor idén márciusban eljutottunk Indiába. Már 2011. augusztusától ez a dolog szőtte át mindennapjainkat. Az oltások, a készülődés... Történetét olvashatjátok: http://indiaiutazas.blogspot.com

Felejthetetlen, egy életre szóló élmény volt, ám itt nincs vége a történetnek. Hisz megfogadtuk, visszamegyünk.

Ugyanebben az időpontban (!) realizálódott egy másik régi terv, Kedvesem egy régi vágya egy ingatlan formájában, amiből aztán önzetlenül fizikai formát öltött az Aranytükör. Soha nem is gondoltam rá, hogy ez egy anyagilag megfogható dolog lesz, aztán jött egy gondolat, és hip-hop összejátszottak a dolgok. Itt nézhetitek: http://aranytukor.blogspot.com

Szintén ezen a tavaszon vették fel fiúnkat városunk egyik legjobb gimnáziumába, ahol nagyon jól érzi magát. Jó látni Őt is kiteljesedni.

Szeptembertől besűrűsödtek a dolgok. Gyakorlatilag reggeltől estig dolgozunk, de tudjuk meglesz az eredménye.

Aztán az év végére még a debreceni Govinda étterem (http://www.harekrisna.hu) is bővítésre került, ahol nagyon sok szolgálatra van lehetőség. Mekkora örömmel is segítünk ott!

Igyekszünk a legjobban  teljesíteni a kötelességünket, és sorban valósulnak meg céljaink. Még az év vége is gyarapodást hozott!

Biztosan vannak még dolgok, amiket kihagytam. Ezek voltak a legfontosabb vonulatok.

Nagyon hálás vagyok mindezért. Köszönöm-köszönöm-köszönöm!!!

Kapcsolat - párkapcsolat - szerelem

Azt látom magam körül, hogy kapcsolatok válnak működésképtelenné, emberek válnak el számomra értelmetlenül, üzleti partnerek kapnak össze teljesen feleslegesen, és még sorolhatnám.

Minden azért történik, mert az Emberek nincsenek tisztában Önmagukkal.

Felgyorsult civilizált életünkben elvész az EMBER maga, elvész az emberben lévő LÉLEK, és csak beállnak a sorba a "vásárlók" közé. És mit vásárolnak? Úgy gondolják, hogy szeretetet, egészséget, boldogságot.

Eközben belül pedig szeretethiányosak és maguk sem tudnak szeretni, egészségtelenek és boldogtalanok.

Ha abból a tényből indulunk ki, hogy mindenkiben van egy Lélek, aki örök, minden tudás birtokában van és boldog, akkor nagy baj nem lehet.

Ha tovább megyünk és megértjük, hogy emberként mindenki szeretne megfelelni a társadalmi és a környezeti elvárásoknak, akkor kezdődik a probléma.

Mert a Lélek igényei és a mai közösségi elvárások messze ellentétes irányban mozognak.

A kettő közötti óriási szakadékból erednek frusztráló negatív gondolatok, a félelem, a düh, az agresszió és a többi, a Lélektől távol álló érzelmek.

Amikor két ember találkozik, a Lélek természetéből adódik az igény, hogy szeressék egymást. Mint barátot, mint kollégát, mint szülőt, mint gyereket, mint társat. Ez természetes folyamat. Természetes igény. Amíg a kapcsolatot ez a természetes igény irányítja, minden rendben működik.

A gond akkor kezdődik, amikor a társadalom fejlődése, és a közösség által formálódott egó képbe lép.

A Lélek hiába szeretné továbbra is ugyanazt a szeretetteljes kapcsolatot fenntartani, az egó elkezd ellene harcolni, és hangosan kiabál az elmében.

A két Lélek szereti egymást továbbra is, hiszen nem véletlenül kötötték össze valamilyen módon az életüket, de az egó harcol. Egyik egó kűzd a másik ellen, hogy érvényesüljön az akarata. Eközben egy emberen belül is folyik a harc a Lélek és az egó között. A harc sajnos egyirányú. Mert a Lélek csak szeretni, elfogadni és megbocsájtani képes. Értetlenül áll a dolog előtt. Az egó pedig minden egyes nyert csata után csak hízik, egészen addig, amíg az ember végül "lelketlenné" válik, s már csak az anyagi világban való törterő előrejutás kap szerepet. 

Nagy felelősségünk van abban, hogy idáig ne jussunk el. De ha már eljutott valaki idáig, akkor is fel kell tudni  ismerni az igazi lényünket, és az igazi hovatartozásunkat. Ezt megtalálván visszajutunk eredeti viselkedésünkhöz is.

Meggyőződésem, hogy így minden kapcsolat helyrehozható. Feltéve, hogy mind a két fél akarja. Ha csak az egyiknek is túl hangos az egó az elméjében, azaz elméjét az egó irányítja, s nem hajlandó változtatni, sajnos a másik ember számára is rossz helyzet alakul ki.