Gyengeség

 Amikor gyengének látnak az emberek, furcsállnak. Én, aki mindig határozott, erős és vidám vagyok, hogyhogy elgyengülök?

Mindenkinek joga van az egészséghez a vidámsághoz, a boldogsághoz és a gazdagsághoz. Én olyan ember vagyok, aki ragaszkodik ezekhez az érzelmekhez, mert ezek az érzelmek visznek előre. S mivel így gondolkodok és élek, meg is találnak azok az anyagi dolgok, amiket a jobb agyféltekemben gondolatban megteremtek.

Persze nekem is jogom van rosszul éreznem magam, csalódottnak és kiábrándultnak lenni. Azonban ezzel, a jogommal nem élek, mert tudom, hogy az érzelmek megválogatása alakítja életem további útját. A legtöbb ember ragaszkodik a rossz érzelmeihez, a szenvedése emlékeihez. Azt előszeretettel tálalja mások felé, felerősítve, megismételve az állapotot és a hozzá járó vonzást.

A minap egy nagy horderejű munkát végeztem egy megfázással és lázzal küzdve (hangsúlyozom nálam 2-3 nap, ami másnak 10!). Miután mindent szeretek jól elvégezni, koncentrálva a saját dolgomra igyekeztem kizárni a külvilágot. A külvilág azonban úgy gondolta, keresztbe tesz nekem néhány dolgot, hogy tanuljak.

Kiestem a MOST-ból és előjött egy (valószínűleg néhány múltbéli) tapasztalat, ami akkori fizikai állapotomat tekintve könnyen kibillentett egyensúlyomból. 

Utat engedtem a sírásnak, ami tisztít, ezért nem folytottam el. S hogy felfokozott fizikai és érzelmi állapotom miatt senkit ne bántsak meg, inkább megkértem mindenkit, hagyjanak, majd később térjünk vissza azokra a dolgokra, amit meg akarnak beszélni. Ennek eredményeképpen környezetemben rögtön ujjal mutogattak rám. Lám, én is elgyengülök.

Persze, van hozzá nekem is jogom. De nem ragaszkodok hozzá. Két nappal később immáron teljesen egészségesen legyintek az egészre, és nem foglalkozok azzal, mit gondolnak és mondanak körülöttem az emberek. Saját negatív energiaterüket erősítik a rám utaló gondolataik és mondataik, de ez engem nem érint. Védelmem erős és áthatolhatatlan. 

Ők azonban ragaszkodva negatív érzelmeikhez, bírálatukhoz tovább teremtik saját negatív jövőjüket :-(

Imádkozom értük, hogy minél hamarabb szabaduljanak meg  negatív gondolataiktól, mert az őket betegíti meg.

Tisztogatom Őket a HOPONOPONÓ imájával:

Sajnálom!
Kérlek bocsáss meg!
Köszönöm!
Szeretlek!

Érzés

Éreztél már olyat, hogy folyamatosan csak egy dologra tudsz gondolni? Inspirál, hajt, erőt ad?

Ha ilyet érzel, akkor tudod, hogy jó úton vagy a célod felé. Ha jobban dobog a szíved, amikor célodra gondolsz, ha mosolyra húzódik a szád, ha izgatottság, mégis egy megmagyarázhatatlan biztonság érzése kavarog Benned, akkor tudhatod, hogy irányban vagy.

Ilyenkor köszönd meg az útmutatást, légy hálás a körülötted lévő jelekért!

Hálás köszönetem!!!!!

Szárnyalás

Igen, amikor ráhangolódsz, jönnek a dolgok maguktól. Igen, amikor pozitív vagy, teljesen mindegy, hogy körülötted mit tapasztalnak meg az emberek, hozzád a jó dolgok jönnek el. Erről szól a Vonzás Törvénye. Ez benne van minden vallásban,  hiszen alapköve Univerzumunknak. Mindenki azt olvassa ki a vallásokból, amit akar. Mindenki azt teremti meg magának, amit akar. Mindenki a gondolataival és az érzéseivel irányítja a körülötte álló Világot. Jó ezt megtapasztalni. Hálás vagyok Istennek a velünk történt dolgokért, és azokért is, amik történni fognak. Élek a MOST-ban, örülök a jelennek, tapasztalatot veszek a múltból, és elképzelem a jövőt olyannak, amilyennek szeretném.

Könnyek szöknek a szemembe...

Igen, könnyek szöknek a szemembe, amikor Krasznai V. Magdolna reiki mesterem, természetgyógyász  és nagyszerű ember blogját olvasom. Évek óta részese életemnek, így vagy úgy, attól függetlenül, hogy személyesen csak néhányszor találkoztunk.

Tudom, hogy gondolataim és érzelmeim nagyon fontosak. Ezért most nem is gondolok a konkrét helyzetre, és nem is ecsetelem érzelmeimet, ami miatt könnyes lett a szemem.

A könnyeket ajánlom a hála gyanánt. Ezek a könnyek a hála könnyei, amik a legőszintébbek a világon. Hálás vagyok azért a szeretetért, azért a munkásságért, amit értünk, hangsúlyozom ÉRTÜNK, vagyis TE-érted is tesz nap mint nap. Hálám és szeretetem nem lehet elég ahhoz, hogy megköszönjem Neki azt a tudást és azt a gondoskodást, amit nap mint nap kapunk Tőle. Tudom, hogy az Univerzum hallja köszönetemet, hálámat és jókívánságaimat. A tőlem telhető legnagyobb szeretettel és alázattal ajánlom munkásságát figyelmetekbe. Tudom, hogy ez Neki is egy elvégzendő, megélni való FELADAT. De azt is tudom, hogy ilyen magas rezgésekkel rengeteg támogatás van mellette.

Energiáink összeadódnak. Ahol kevés van, oda jut, ahol sok van, onnan áramlik! A Te és az Én fogalma érvényét veszíti abban a körben, ahol Mi vagyunk! 

Szeretettel, öleléssel és köszönettel, egy olyan tanítvány, akinek nincs olyan nap, hogy köszönetet ne mondjon NEKI, Magdinak. 

Életkor

Az intelligencia nem az elolvasott könyvek számától függ. Az intelligencia az értelmi és az érzelmi intelligencia összessége. Egy felnőtt ember életkorából adódóan, tárgyi tudását tekintve nem feltétlenül intelligensebb, mint egy felnőttkort még el nem ért gyermek. Az, hogy ebben az életünkben milyen lexikális tudásra teszünk szert, csak ennek az életnek az eredménye. Lehet, az a gyermek, aki tárgyi tudással még nem rendelkezik, életútja még nem kiforrott, sokkal magasabban áll a lelki fejlődés útján, mint felnőtt társa. A lelki bankszámla nem nullázódik le életünk végén, ahhoz mindig hozzáadódik a következő élet tapasztalata. El kell fogadjuk, hogy a gyermek sokszor "tapasztaltabb" mint egy felnőtt. El kell fogadnunk gondolatait, szavait, érzéseit még akkor is, ha az "szemtelennek" tűnik egy felnőttel szemben!

Embertársainkról alkotott elképzeléseink

Minden emberről létezik egy elképzelésünk. Ezt akár már az első találkozás során kialakítjuk magunkban. Innentől kezdve ennek megfelelően "ítéljük meg" cselekedeteiket, szavaikat. Ha jól találjuk el a személyiséget, cselekedeteivel és szavaival meg leszünk elégedve. De ha nem, rögtön jön a bíráskodás, fejcsóválás, elégedetlenség. Általában utóbbi szokott bejönni, hiszen első látásra soha nem lehet pontosan megismerni egy embert, de hajlamosak vagyunk arra, hogy 1-2 találkozás után ráhúzzuk sémáinkat.

Ilyenkor persze jönnek a negatív gondolatok, ami az Ő cselekedeteiből, szavaiból származik, illetve a ránk tett hatásuk hozza ki belőlünk ezeket az érzelmeket. (Tegyük hozzá, nekünk többnyire közünk sincs hozzá, nem érinti élethelyzetük, aktuális szituációjuk a mi életünket.) Mivel nap mint nap rengeteg emberrel talákozunk, bombázva vagyunk ezekkel az információkkal, s minden akaratunk ellenére alapértelmezetté válik az elégedetlenség és a csalódottság érzése, amit a másik ember iránt érzünk.

Ettől csak úgy tudunk megszabadulni, ha nem ítélkezünk, nem skatulyázunk. Hagyjuk, hogy embertársunk Önmaga valójában megnyilvánulhasson előttünk, anélkül, hogy elvárásaink lennének feléjük.

Hidd el, könnyebb lesz így!

Érzelmi intelligencia

Annyira különbözőek vagyunk, hogy az már szinte bosszantó:-) 

Akkor bosszantó, amikor meg akarod érteni a másikat, de sehogy sem sikerül. Ott vannak fejedben a saját gondolatok, a saját érzések, és áll Veled szemben a másik Ember saját gondolataival és érzéseivel. Történik valami, amit mind a ketten máshogy reagáltok le. Lehet, hogy Ő boldog lesz tőle, te viszont szomorú. Amíg saját nézőpontodból vizsgálod a dolgokat, egyre csak bizonytalanabbá válsz a helyzet jogosságát illetően, érzelmeid egyre inkább hullámzóak, negatívabbak lesznek. Ez nem megoldás!

A megoldás az, ha félreteszed saját gondolataidat és érzelmeidet és megpróbálod az Ő szemüvegén keresztül nézni a Világot. Nos ez nagyon nehéz. Majdhogynem lehetetlen. Persze egyáltalán nem lehetetlen, de nagyon sokat kell gyakorolnod, hogy sikerüljön. Ez az érzelmi intelligencia egyik formája. Amikor nem hagyod saját rossz érzéseidet eluralkodni Magad fölött egy dologgal kapcsolatban, hanem keresed azt a nézőpontot, ami rávilágít a Másik által átélt érzelmekre, akkor talán megértheted a különbséget, ami Kettőtök között van.

Ha ezt eléred, boldoggá tud majd tenni az is, ha egy esemény nem a Te "elképzelésed" szerint ért véget, hanem úgy, hogy az a Másik személynek legyen jó.