2011. január 6., csütörtök

Új év, új kezdet, Angyalokkal :-)


Kedves ismerősöm hívott egy játékra, melynek lényege, hogy néhány napig Angyalok érkeznek házunkba, megfelelően kell őket fogadni, vendégül látni, majd a vendégség végén barátokhoz küldeni Őket.

Természetesen örömmel fogadtam a felajánlást, s magam is részese lehettem ennek a csodának.

Aki nem ismeri, dióhéjban annyit, hogy fogadnunk kell őket fehér gyertyával, almával, fehér virággal, három kívánságot kell papírra vetni, majd 5 nap elteltével tovább kell őket küldeni másokhoz.

Mi is történik ilyenkor? Megfogalmazzuk céljainkat, papírra vetjük, s ezzel energiát adunk neki. Az 5 nap alatt kicsit más rezgésszintre kerülünk, s ezzel vonzzuk magunkhoz azokat a dolgokat, amik segítenek céljaink elérésében.

Ez egy nagyon aranyos dolog, hiszen így egyre több kívánság teljesítő Angyal van a földön, egyre több ember figyel oda néhány napig álmaira, vágyaira, céljaira, s kicsit a rezgésszint is magasabb lesz.

Mi az üzenet? Az üzenet az, hogy tulajdonképpen mindig vannak körülöttünk ilyen Angyalok, ki így hiszi, ki úgy, de az üzenet igazi tanulsága az, hogy tudatosan meg kell teremtenünk azokat a rezgéseket, gondolatokat, amik közelünkbe hozzák a céljaink megvalósításához szükséges körülményeket. Van, akinek ehhez az kell, hogy Angyalkákat tudjon maga körül, van aki csak egyszerűen ráhangolódik. Ha minden napunk ilyen pozitiv rezgésekkel és ráhangolódással telik, gyorsabban valósulnak meg álmaink.

2010. december 26., vasárnap

Kiskarácsony Nagykarácsony


Karácsony, finomságok, ajándékok, jókedv, meglepetések, örömök.
És nem utolsó sorban pihenés!
Végre több időnk van magunkra és egymásra, mint máskor.
Gyermekünk két fénylő gömbbel hadonászik a televízió előtt, vicces...
Többek között ezt adta az idei Karácsony :-D
Én pedig jegesmedve lettem Noncsival együtt. Eljártuk a jegesmedvelányok téli táncát is!


2010. december 17., péntek

Miért félsz, ha boldog vagy?

Egy kedves régi ismerősöm ráébresztett egy nagy igazságra ma. Saját szavait idézem: "Nem győztem félni, hogy valami baj lesz, mert túl boldog vagyok, s most bejött :-(" Sajnos meghalt a Édesapja. Nem mondom, hogy ezt Ő vonzotta magához, hiszen tudjuk, ez sokkal összetettebb. Inkább a rossz érzést fájlalom, ami ehhez az elégedettséghez társul.
Amikor leírta nekem e szavakat, rögtön a következővel válaszoltam: " A boldogságtól nem félni kell, hanem örülni lenni, és legfőképp H Á L Á S N A K lenni. Ezt jól jegyezd meg."




Szó szerint idéztem a Skype-on történt írásunkat.


Gondoljatok csak bele! Egy úgymond tökéletes élehelyezet, ami szép családot, elégedettséget eredményez, negatív rezgéssel, a félelemmel aposztrofáljuk???


Ha már egyszer boldog vagyok, mert jól érzem magam a bőrömben, hát nem inkább pozitív energiákat, érzelmeket kellene sugároznunk? Hálát, elégedettséget, köszönetet. Ez mind pozitív rezgés! No és a félelem? Az egyik legrosszabb érzelem, ami létezik, főleg ha épp elégedett vagy.


Ismerjük tehát fel boldogságunkat, annak okait, s éljük meg pozitívan!


Köszönöm, hogy felszínre hoztad ezt a témát bennem Krisztina, nagyon aktuális lehet minden téren!


Közeleg a Karácsony, a szeretet ünnepe. Örüljünk hát boldogságunknak!


S ha már itt járunk: Hálás vagyok legújabb "barátomért" is, akit nem hiába sodort mellém az élet :-)
Számomra a legfontosabb érzelem most: KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM!!!




2010. december 12., vasárnap

Első hó

Itt van az idei első hó. Tudom, sokan vannak, akinek nem jelent semmit, ám én vállalom, szentimentális alkat vagyok ;-)

Igenis, nekem sokat jelent. Az idei első hóban, miután megfuttatuk a kutyákat, csináltunk egy igazán jó vega slambucot ;-)

Nagyon jól sikerült, ennél rosszabb soha ne legyen!

Sajnos nagyfiúnk épp egy megfázással kűzd (ami nem véletlen) ezért ő a szobából kísérte figyelemmel az ebéd elkészültét. Mi felnőttek, és a kutyák, nagyon élveztük minden mozzanatát a főzésnek! Aztán persze kapott belőle kicsi és nagy, ahogy az illik!













Ennek a bokrunknak a bogyóira járnak a madarak télen. Szívesen látjuk őket. Mikor ezeket a sorokat írom, sűrű pelyhekben hull a hók mindjárt készítek egy képet a teraszajtón keresztül...




És végül kontrasztként kép a cserépkályhánkban lévő tűzről...

Hát nem csodálatos a világ? ;-)










2010. december 6., hétfő

Mikulásra


Egy szép piros zsákba csomagoltam azokat a dolgokat, amik a legfontosabbak számunkra, kérlek fogadjátok szeretettel:


Egészség
Szeretet
Megértés
Türelem
Kitartás
Értő figyelem
Emberség


Tartsátok magatokkal ezt a zsákot mindig, s szükség esetén vegyetek belőle!


2010. november 30., kedd

Lehetőségek


Minden nap érkeznek életünkbe új és új lehetőségek, van hogy egészen picik, van hogy nagyok. A legtöbbet észre sem vesszük, elmegyünk mellettük. Vannak olyan nagy lehetőségek is, amik ordítanak, hogy figyeljünk rájuk, még sem vesszük észre. Ilyenkor a másik ember, akinek ez nem is fontos, sokszor észreveszi azt, és még szól is: Hé, Ember! Hát nem látod? Előfordul, hogy még ezek után sem látja. Feladatunk, hogy felhívjuk rá az illető figyelmét, de rákényszeríteni nem lehet a választásra.


Másik oldalról megközelítve a lehetőség nekünk is mindig adott. Figyeljünk embertársainkra, mire hívják fel a figyelmünket, lehet mi épp most megyünk el egy jó lehetőség mellett, ami számunkra az adott szituációban láthatatlan. Miért? A fókusz miatt. Máshol van a figyelmünk, talán túl szerelmesek, dühösek, csalódottak vagyunk.

"Figyelek embertársaimra. Elfogadom a mások által nyújtott segítséget. Szívesen segítek embertársaimon."


2010. november 26., péntek

Ömagunkon is dolgozunk


Kineziológia tanulmányaim során megtanultam: amikor az ember valakit kezel, oldja a stresszét, ugyanakkor önmagán is dolgozik. Rengeteg emberrel találkozom, sokan beszélik el nekem életük helyzeteit. Mindig megpróbálok mögénézni a problémának, mivel javítható a helyzet. Ha valamelyik mozzantában saját életem egy részét vélem felfedezni, akkor a neki nyújtott tanácsok önmagamnak is szólnak.


Sokszor már az is elég, ha az ember kimondja a problémáját, hangosan átadja valakinek a mondanivalóját. Ilyenkor sokszor jelentéktelenné válik. Amíg csak saját magunkban mormolgatjuk, esszük magunkat a helyzet miatt, egyre csak beljebb és beljebb kerülünk a spirálba. Önmagunkat hergeljük, aminek soha nincs jó vége. De ha van egy ember, akinek őszintén elmesélheted, mire kimondod, lehet már meg is lesz rá a válasz. Vagy rájössz, hogy nem is olyan egetrengető a probléma. Persze mindenki szeret panaszkodni, kipakolni a nyűgjeinek zsákját, de érdemes inkább a lehetséges megoldásokat átbeszélni rögtön azután, ahogy megfogalmaztuk a bennünket érő rossz hatásokat.