Kineziológia tanulmányaim során megtanultam: amikor az ember valakit kezel, oldja a stresszét, ugyanakkor önmagán is dolgozik. Rengeteg emberrel találkozom, sokan beszélik el nekem életük helyzeteit. Mindig megpróbálok mögénézni a problémának, mivel javítható a helyzet. Ha valamelyik mozzantában saját életem egy részét vélem felfedezni, akkor a neki nyújtott tanácsok önmagamnak is szólnak.
Sokszor már az is elég, ha az ember kimondja a problémáját, hangosan átadja valakinek a mondanivalóját. Ilyenkor sokszor jelentéktelenné válik. Amíg csak saját magunkban mormolgatjuk, esszük magunkat a helyzet miatt, egyre csak beljebb és beljebb kerülünk a spirálba. Önmagunkat hergeljük, aminek soha nincs jó vége. De ha van egy ember, akinek őszintén elmesélheted, mire kimondod, lehet már meg is lesz rá a válasz. Vagy rájössz, hogy nem is olyan egetrengető a probléma. Persze mindenki szeret panaszkodni, kipakolni a nyűgjeinek zsákját, de érdemes inkább a lehetséges megoldásokat átbeszélni rögtön azután, ahogy megfogalmaztuk a bennünket érő rossz hatásokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése