A hétköznapok világában sokszor nem éljük át a csodát, pedig minden nap megtörténik. Kisfiunk augusztus végén eltörött keze a gyógyulás vége felé közeledik. A röntgenfelvételen tökéletesen össze van forrva, nyoma nem látszik a csúnya törésnek, ami persze a gondos orvosi beavatkozásnak is köszönhető. De gondoljunk csak bele. Testünk a bevitt tápanyagokból csontsejteket gyárt, és befoltozza a hiányt. Az orvostudomány csak segít mozdulatlanul tartani a törött részt. Teljesen függetlenül attól, mit gondolunk róla, testünk teszi, végzi a kötelességét. Ha valakinek azt mondanánk, aki nem hallott még soha a csont összeforrásáról, hogy majd magától gyárt oda csontot a tested, lehet kinevet. Ha semmit nem tud az orvostudományról és a test ilyen folyamatairól, miért is hinné el?Mi pedig, akik tudjuk a biológiai hátterét, természetesnek vesszük. Pedig mi ez, ha nem egy kisebbfajta csoda? Honnan tudja a szervezet, mit kell tennie? Honnan tudja, pontosan hova kell "leszállítani" a sejteket? Hova kell beépíteni? Észre kell vennünk a háttérben húzódó intelligens tervezést, és el kell fogadni ezeket a hétköznapi csodákat. Sok hasonló dolog van, aminek nem tudjuk a hátterét, nem tudjuk megmagyarázni, ezért sokan nem is hisznek benne.
A testünk képes magát meggyógyítani, ha megfelelően élünk. Ha fizikailag és lelkileg is megfelelően tápláljuk.
Persze a legfontosabb itt is a megelőzés. Soha nem késő elkezdeni az életmódváltást. Itt nemcsak az evési szokásokra gondolok, hanem a gondolkodásmódról. Válogassuk meg gondolatainkat, cselekedeteinket, s ahhoz igazodik a környezetünk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése