Elvették a játékomat :-(

GOURANGA!

Hirtelen munka

Jött egy hirtelen S.O.S munka, s megismertem egy amerikai hölgyet. Floridában nőtt fel, s egyetemi évei alatt ösztöndíjjal Moszkvába került.

Doktori munkáját a "Nagy októberi szocialista forradalom"-ról írta. Élt Szibériában is. Most hazánkban kutatja a volt kommunista időszakot, az 56-os forradalmat.

Hihetetlen volt számomra, miért érdekli egy amerikai középkorú hölgyet így a közép-európai történelem? Megszállottként járja az országokat, anyagot gyűjt készülő könyvéhez. Nem ismerem ugyan életkörülményeit, de nagyon szerénynek látszott. Alig tenyérnyi alagsori szobában dolgozott, ahol egy ágy és egy íróasztal fért csak el. Elnyűtt notebookját féltette, mint valami kincset. A háziak csodálkoztak is, hogy hagyta, hogy mellé ülhessek, mert állítólag más hozzá sem nyúlhat. Persze rajta van a dolgozata. Látván az elég romos állapotban lévő gépet megkérdeztem, szokott-e mentést csinálni. Nem volt túl meggyőző a válasza, de remélem tényleg menti munkáját.

Láttam szemében a megszállottságot, a céltudatosságot, s egy kissé az "őrültséget". Ha mindenki ilyen elszántsággal végezné munkáját, lehet kissé többet érne el az emberiség. Furcsa ember lehet. Körülrajongott, hálás volt, hogy segítettem, azt mondta, beleír a könyvébe... Még a végén nyomtatásba kerülök ;-)

Ezt szeretem igazán a munkámba. Azt a sokféle embert, akit megismerek. Percekre részei az életemnek, aztán továbbmennek anélkül, hogy újra találkoznék velük. Mindig, minden ember tanít valamire. De a tanítást csak kellő alázattal lehet megérteni, s egyáltalán észrevenni, hogy van számomra mondanivalója. Persze Ő nem akart nekem semmit átadni, nem akart tanítani, de jelenlétével, viselkedésével, személyiségével több lettem.

Önképzés

Megerősítettem ma magamban dolgot, amit már régóta érzek, de most le is írok. Akkor, amikor valakinek valamiről beszélek, tanácsot adok, meghallgatom, segítem a gondolataimmal, akkor tulajdonképpen magamhoz is szólok. Néha sokkal inkább magamhoz, mint máshoz. S ha én számolok be érzéseimről, történéseimről másnak, lehet épp neki szól valamiért az, s neki is dolga van az adott szituációval. Nos ez így megint nagyon körmönfontnak tűnik, de gondoljunk csak bele... Lehet, akivel beszélgetünk, tulajdonképpen egy tükörkép? Más az arc, más a probléma, de a helyzet megoldása valószínűleg ugyanaz!

Kineziológián azt tanultam, az az ember, akivel dolgozunk, az Ő problémája valamilyen szinten a mi életünkben is jelen van. S ezzel a kineziológus a saját életében is oldja a problémát, a streszt.

Milyen jó is egy blog. Magamban nem beszélek, mert még magam előtt is kinevetném magamat :-)

De most tulajdonképpen magammal beszélgetek, s irányítom gondolataimat vágyaim irányába.

Pozitív gondolkodásmód, Vontás törvénye, Szeretet, Hála, Gondoskodás. Ezek fontosak most nekem...

Ismét az angyalok

Szombaton Budapest felé az autópályán karamboloztunk. Belénk jöttek oldalról, kipörgött az autó és forgalommal szemben megálltunk. Nem mentünk gyorsan, mindössze 70-nel, az öv meg is fogott. Vigyáztak Ránk odafent. Semmi bajunk az ijedségen kívül. Persze szegény Szuzuki nincs ilyen jól. A másik autós elismerte vétkességét. Papírokat megírtuk, s az autó saját kerekén hozott haza minket.

Az Urak is velünk voltak, Még csak le sem estek a hátsó ülésről. Pedig pörögtünk rendesen.

Már megint vigyázott Ránk valahol valaki...

Hiszti

Nagyon sok olyan dolog van, ami adott esetben borzasztóan nagy, és nehéz dolgonak számít, pedig csak mi magunk tesszük naggyá és nehézzé. Nos, most én egy ilyen "rossz tulajdonságtól" szereték megszabadulni. Szeretnék megismerni mindenkit olyannak, amilyen, s továbbra is szeretni olyannak, amilyen. Nem felnagyítani az apró dolgokat, s azon tovább rágódni.

Hisz gondoljunk csak bele a vonzás törvényébe. Aminek energiát adunk, azt vonzzuk magunkhoz. Nos hát én a jó dolgoknak akarok energiát adni, minél többet...

Szekérhajtó

Kérem a segítséget. Felülről, is de egészen közelről is. Erőt vett rajtam a tavaszi fáradtság, pedig még tavasz sincs. Letaglóznak a mindennapok szürke feladatai. Háztartás, munka... Tinédzserekkel vagyok körülvéve. Hol letargikusak, felnőttek számára egészen nevetségesnek tűnő dolgok miatt, hol pedig madarat lehet velük fogatni 1-1 apróság miatt. Sokszor érzem úgy, még én is ilyen kis tini vagyok...

Néha azt érzem, fogom a szekér elé befogott lovakat, de nem arra akarnak menni, amerre én. Ilyenkor elgondolkodom: túl szorosan tartom a zablát, vagy pont fordítva? Irányítsam őket határozottan? Vagy nem jó az ellátás, emiatt frusztráltak? Vagy egyáltalán létezik arrafelé út, amerre menni akarok? És ki ül még a szekeremen? Ugye nem egyedül ülök rajta?

A következő pillanatban már tudom, egészen magabiztos vagyok abban, hogy az út jó, s a partnerek is megvannak hozzá. Csak az a néhány perc nehéz...

Kellene nekem is egy ilyen szekérhajtó :-)

Felelősség

Nap mint nap emberekkel foglalkozok. Életfilozófiámat, értékrendemet, elképzelésemet és hitrendszeremet a világról átadom nekik. Hallgatnak rám, figyelik szavaimat, s tetteikben, szavaikban viszahallom önmagmat...

Ez óriási felelősség! De hiszem, tudom, hogy amit átadok, jó forrásból jön. S örömmel látom fiatalok cselekedeteiben, szemében azt a tüzet, ami a jó irányba visz! Ez nagyon fontos. Használjunk mindent a jó cél érdekében!

És szeretettel köszöntöm új olvasómat :-)