Filmünk

Ez a Világ Rólad szól. Te vagy a Főszereplője, te írod a forgatókönyvet és Te is rendezed. Milyen filmet készítesz? Csak Rajtad múlik. Mindenki a saját gondolataiból veszi a körülményeket, az eszközöket, a helyszínt, a díszletet, a szereplőket. Van aki tudományos filmet ír, van aki természetfilmet, van aki tragédiát, van aki vígjátékot, van aki thrillert. Életünk forgatókönyve a mi kezünkben van. Bármikor kiírhatsz belőle olyasmit, amit nem szeretnél benne látni, s beleírhatsz olyan dolgot a helyébe, amit odavalónak érzel.

Hála és intelligencia

A hétvégén Egerben voltunk és a egri bhaktákkal egy fesztivál keretében ünnepeltük együtt az Úr Nityananda megjelenésének évfordulóját. Számomra mindig nagyon kedves ez az ünnep, amikor a közeli városokból összegyűlnek az emberek, és magukkal hozzák a murtikat is. Most is voltak szép számmal. A fotó sajnos elég rossz, telefonnal készült, de a lényeget visszaadja.

Szó volt a háláról, melyet új megvilágításban hallhattam ez alkalommal, és így szól:

Ahhoz, hogy valaki hálát érezhessen, intelligencia kell.

Milyen igaz is! Az ostoba emberek nem tudnak hálát érezni semmi iránt. Úgy gondolják, amijük van az jár nekik, illetve ha nincs meg valamilyük, sértődöttek, amiért hiányérzetük van.

Hálás vagyok érte, hogy ilyen nagyszerű emberekkel tölthettem ezt a délutánt.

Hálás vagyok, hogy képes vagyok érezni a hála érzését :-)

10 milliószoros nap

A neten keringő mindenféle információ után én a Krasznai V. Magdolna féle számításnak megfelelően a tegnapi napot vettem 10 milliószorosnak. Nem is hiába. Mégis a legfontosabb, hogy magunkban mit érzünk. Lehet egy teljesen átlagos nap is ha gondolataiddal "szentté" teszed, azzá válik. Ha a nap minden órájában szenteltsz néhány percet céljaidnak, szeretteidnek, egészségednek, vágyaidnak, máris sokat tettél a jövőd érdekében. Szoktuk mondani, hogy az élet olyan rövid, elrohan. Mégis ennek ellenére annyi minden belefér. Van, aki határozottan egy célnak, útnak szenteli az életét, arról le nem térve éli napjait. Én úgy érzem, rengeteg minden belefér. Bőven ér minket információ. Azt az időt éljük, amikor nem kell semmiért messzire menni. Ezt ki kell tudni használni, és persze tudni kell szelektálni.

Örülök, hogy itt lehetek.

Ízek, imák, szerelmek

A minap láttuk ezt a filmet. Már a címe megfogott. Éreztem, közel fog hozzám állni. És valóban. A történet főszereplője egy nő, aki élvezni akarja az életet, megtalálni önmagát és a szerelmét. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a szerelmet már megtaláltam, s vele önmagamat is. Főzni és enni pedig egyszereűen imádok. Van benne egy olyan megjegyzés a szerelemről, ami végre szemlélteti Kedvesem iránti érzéseimet: Ha valakit nagyon szeretsz, feloldódsz benne.
Nagyon tetszett a film, s bár az egyes kulturák bemutatása erősen kontrasztos volt, a lényeget átadta. Olyan vagyok mint Julia Roberts abban a filmben...

Ez az életem: Ízek, imák, szerelmek :-)

Nézőpont

Amikor tanácsot adsz, kívülről látod azt az embert, akivel beszélsz. De minden tanács, amit adsz, Önmagadnak is szól. Ha Magad kérdésére vársz választ, próbáld meg Önmagadat is kívülről nézni. Más szemszögéből mindig egészen máshogy festenek a dolgok. Vagy kérd egy olyan ember tanácsát, akiben bízol, és tudod, ő őszinte Hozzád. Nézd az Ő szemével a világodat és Magadat.

Az, amikor valaki feltárja magát Neked, megtiszteltetés. Amikor olyan dolgokat mondanak el Neked, amit másnak nem, az kivételes bizalom. A segítség sokszor nem is szavakkal jön, hanem 1-1 pillantással, mozdulattal. A másik embernek nem azt kell éreznie, hogy "neveled", hanem azt, hogy szereteteddel "terelgeted".

Valóságunkat hitünk formálja

Ha azt mondod "Meg tudom csinálni", vagy ha azt, "Nem tudom megcsinálni",  igazad van!

Gondolataink az okok, és körülményeink az okozatok. Ha meg akarjuk változtatni életük valamelyik körülményét, a gondolatunkat kell megváltoztatnunk, amely a körülményünket okozta.

Egy új szerelem kezdete...

Nagyon sokáig csak néztük egymást... Általában a piacon futottunk össze, de volt, hogy a tévében is láttam... Nagyon dícsérték. Fürkésző kíváncsisággal tekintettem rá, de nem mertem megérinteni. Volt benne valami titokzatos. Nehezen megközelíthetőnek éreztem... Többször előfordult, hogy már-már megérintettem, de aztán mégis elmaradt.

Teltek múltak a napok, a hónapok, az évek...

Aztán hétvégén a Kedvesemnek jutott eszébe, próbáljuk ki!

Így vettük meg életünk első avokádóját, és első találkozásra szerelem lett a vége ;-)

Ugye milyen furcsa? Tudod, érzed, hogy közöd van hozzá, hogy érdemes nekivágni, de mégis valami visszatart. Sok ilyen dolog van az életben. De higyjük el, megérzéseink mindig jó útmutatók. Higyjünk megérzéseinkben, merjük vállalni azt, ami nem hétköznapi, vagy mások számára nem megszokott. Merjünk belefogni az újba. Minden új ötlet előbb lehet szokatlannak tűnik, s később alappillérévé válhat lehet életünknek.