Első hó

Itt van az idei első hó. Tudom, sokan vannak, akinek nem jelent semmit, ám én vállalom, szentimentális alkat vagyok ;-)

Igenis, nekem sokat jelent. Az idei első hóban, miután megfuttatuk a kutyákat, csináltunk egy igazán jó vega slambucot ;-)

Nagyon jól sikerült, ennél rosszabb soha ne legyen!

Sajnos nagyfiúnk épp egy megfázással kűzd (ami nem véletlen) ezért ő a szobából kísérte figyelemmel az ebéd elkészültét. Mi felnőttek, és a kutyák, nagyon élveztük minden mozzanatát a főzésnek! Aztán persze kapott belőle kicsi és nagy, ahogy az illik!

Ennek a bokrunknak a bogyóira járnak a madarak télen. Szívesen látjuk őket. Mikor ezeket a sorokat írom, sűrű pelyhekben hull a hók mindjárt készítek egy képet a teraszajtón keresztül...

És végül kontrasztként kép a cserépkályhánkban lévő tűzről...

Hát nem csodálatos a világ? ;-)

Mikulásra

Egy szép piros zsákba csomagoltam azokat a dolgokat, amik a legfontosabbak számunkra, kérlek fogadjátok szeretettel:

Egészség

Szeretet

Megértés

Türelem

Kitartás

Értő figyelem

Emberség

Tartsátok magatokkal ezt a zsákot mindig, s szükség esetén vegyetek belőle!

Lehetőségek

Minden nap érkeznek életünkbe új és új lehetőségek, van hogy egészen picik, van hogy nagyok. A legtöbbet észre sem vesszük, elmegyünk mellettük. Vannak olyan nagy lehetőségek is, amik ordítanak, hogy figyeljünk rájuk, még sem vesszük észre. Ilyenkor a másik ember, akinek ez nem is fontos, sokszor észreveszi azt, és még szól is: Hé, Ember! Hát nem látod? Előfordul, hogy még ezek után sem látja. Feladatunk, hogy felhívjuk rá az illető figyelmét, de rákényszeríteni nem lehet a választásra.

Másik oldalról megközelítve a lehetőség nekünk is mindig adott. Figyeljünk embertársainkra, mire hívják fel a figyelmünket, lehet mi épp most megyünk el egy jó lehetőség mellett, ami számunkra az adott szituációban láthatatlan. Miért? A fókusz miatt. Máshol van a figyelmünk, talán túl szerelmesek, dühösek, csalódottak vagyunk.

"Figyelek embertársaimra. Elfogadom a mások által nyújtott segítséget. Szívesen segítek embertársaimon."

Ömagunkon is dolgozunk

Kineziológia tanulmányaim során megtanultam: amikor az ember valakit kezel, oldja a stresszét, ugyanakkor önmagán is dolgozik. Rengeteg emberrel találkozom, sokan beszélik el nekem életük helyzeteit. Mindig megpróbálok mögénézni a problémának, mivel javítható a helyzet. Ha valamelyik mozzantában saját életem egy részét vélem felfedezni, akkor a neki nyújtott tanácsok önmagamnak is szólnak.

Sokszor már az is elég, ha az ember kimondja a problémáját, hangosan átadja valakinek a mondanivalóját. Ilyenkor sokszor jelentéktelenné válik. Amíg csak saját magunkban mormolgatjuk, esszük magunkat a helyzet miatt, egyre csak beljebb és beljebb kerülünk a spirálba. Önmagunkat hergeljük, aminek soha nincs jó vége. De ha van egy ember, akinek őszintén elmesélheted, mire kimondod, lehet már meg is lesz rá a válasz. Vagy rájössz, hogy nem is olyan egetrengető a probléma. Persze mindenki szeret panaszkodni, kipakolni a nyűgjeinek zsákját, de érdemes inkább a lehetséges megoldásokat átbeszélni rögtön azután, ahogy megfogalmaztuk a bennünket érő rossz hatásokat.

Mindennapi csodák

A hétköznapok világában sokszor nem éljük át a csodát, pedig minden nap megtörténik. Kisfiunk augusztus végén eltörött keze a gyógyulás vége felé közeledik. A röntgenfelvételen tökéletesen össze van forrva, nyoma nem látszik a csúnya törésnek, ami persze a gondos orvosi beavatkozásnak is köszönhető. De gondoljunk csak bele. Testünk a bevitt tápanyagokból csontsejteket gyárt, és befoltozza a hiányt. Az orvostudomány csak segít mozdulatlanul tartani a törött részt. Teljesen függetlenül attól, mit gondolunk róla, testünk teszi, végzi a kötelességét. Ha valakinek azt mondanánk, aki nem hallott még soha a csont összeforrásáról, hogy majd magától gyárt oda csontot a tested, lehet kinevet. Ha semmit nem tud az orvostudományról és a test ilyen folyamatairól, miért is hinné el?

Mi pedig, akik tudjuk a biológiai hátterét, természetesnek vesszük. Pedig mi ez, ha nem egy kisebbfajta csoda? Honnan tudja a szervezet, mit kell tennie? Honnan tudja, pontosan hova kell "leszállítani" a sejteket? Hova kell beépíteni? Észre kell vennünk a háttérben húzódó intelligens tervezést, és el kell fogadni ezeket a hétköznapi csodákat. Sok hasonló dolog van, aminek nem tudjuk a hátterét, nem tudjuk megmagyarázni, ezért sokan nem is hisznek benne.

A testünk képes magát meggyógyítani, ha megfelelően élünk. Ha fizikailag és lelkileg is megfelelően tápláljuk.

Persze a legfontosabb itt is a megelőzés. Soha nem késő elkezdeni az életmódváltást. Itt nemcsak az evési szokásokra gondolok, hanem a gondolkodásmódról. Válogassuk meg gondolatainkat, cselekedeteinket, s ahhoz igazodik a környezetünk is.

Barátok

"Lelki beállítottságod meghatározza, kik lesznek a barátaid.


Ha pozitív, sikeres ember akarsz lenni, gondosan kell megválogatnod a barátaidat. A pozitív barátok és a példaképek előnyös hatást gyakorolnak rád, míg a negatív barátok megölik a kezdeményezőkészségedet. Ne engedd, hogy a passzív többség duruzsolása önelégültté tegyen, mert ők azok, akik szerint a középszerűség elfogadható megoldás! Összpontosíts a siker lehetőségére, ne pedig a lehetséges kudarcokra! Ha kételkedsz magadban, beszéld meg a dolgot egy pozitívan goldolkozó barátoddal, akinek sajátja, hogy alkotó módon áll hozzá a problémákhoz. Időről időre mindenkinek szüksége van egy kis lelkesítésre. Válassz pozitív, sikerorientált barátokat, akik mindig segítenek, hogy visszanyerd az optimizmusod! Kerüld a negatívan gondolkozókat, akik valahogy mindig találnak módot arra, hogy kilátástalanságukban lehúzzanak maguk mellé. "

Napoleon Hill

Gyönyörű

Nagyon megfogott ma ez a kép, megosztom veletek.