Történések - érzések

Nagyon sok minden történik körülöttem. Olyannyira felgyorsultak az események, csak kapkodni tudom a fejemet :-)

Így aztán kevesebb idő jut erre a blogomra.

Az álmok megvalósulnak, miközben munka terén a hangsúly áthelyeződik egyik dologról a másikra. 

Jó ebben a rohanásban, hogy otthon békére és biztonságra találok, amikor hazamegyek. Persze igyekszem több időt tölteni a családdal, bár most eléggé kiélezett a helyzet. 

Soha nem éreztem még ennyire tisztának az eneriáimat, és soha nem éreztem még magam ennyire erősnek.

Lassan rezignáltan figyelem, ahogy az emberek körülöttem saját csapdájukba futnak bele. Nagyon sok ilyet látok mostanában, s annyira el vannak foglalva saját maguk által megteremtett gondolatokkal és körülményekkel, hogy ha ordítanék sem hallanák meg szavaimat. Ilyenkor sajnos nincs mit tenni, elengedem...

Viszont van egy másik réteg, akik éheznek az információra, keresik a lehetőséget és a kiutat. Alakulnak a tudatossági szintjüket emelni akaró emberek kis csoportjai, ami hozzájárul az egész Univerzum tudatossági szintjének emelkedéséhez. Jó ezt látni...

Köszönöm...

Az idő

Az idő életünk egyik tényezője, körülménye. Manapság úgy alakulnak a dolgok, hogy sokak számára az egyik legfontosabb dologgá vált a pénz mellett.

Határozottan úgy gondolom, mindenkinek arra van ideje, amire csak akar. Minden egyes kijelentésért, miszerint "nincs rá elég időm" mi magunk vagyunk a felelősek.

Az idő felhasználása egyenes arányban kellene hogy álljon az értékrendünkkel.

Gondold át, mi a legfontosabb dolog az életedben. Az áll értékrended legelején. Mi a következő, a következő... stb.

Majd figyeld meg, mire szentelsz a legtöbb időt. Ebben is állíts fel egy listát.

Ha azt látod, hogy a számodra legfontosabb dologra szánsz a legtöbb időt, akkor elégedett és boldog lehetsz.

Ha viszont azt látod, hogy a család áll a lista élén, és a munkád foglalja le a legtöbb időt, akkor ott bizony valami nem kerek. Vagy a tudatalattid mégis a munkára szavaz fontosság tekintetében, vagy fontos ugyan a család, de inkább mégis valami külső elvárásnak felelsz meg elsősorban és nem Önmagadnak.

Ebből aztán adódik a frusztráció, komolyabb esetben pedig a depresszió.

Ezzel most nem arra sarkallak, hogy kevesebbet foglalkozz a munkáddal. De azt is lehet úgy végezni, hogy érzéseid ezzel a dologgal kapcsolatban a családra fókuszálodnak. Illetve megengeded Magadnak, hogy elegendő legyen a munkaidő a tényleges munka elvégzésére, hogy utána valóban tudj a számodra fontos dolgokkal foglalkozni...

Persze lehet erről még órákat beszélgetni... Lesz is majd ilyen alkalom, amikor ezt vitatjuk majd meg....

Hozzáállás

Furcsa, hogy vannak emberek, akik csak úgy tudnak dolgokat elintézni, hogy közben szinte kizárólag negatív energiával dolgoznak.

Tudjuk, hogy az energiák az Univerzumban egyenrangúak. "Előjel nélküliek". Itt ne matematikára gondoljatok. Az energia tőlünk függetlenül létezik, mi magunk a felhasználás során alakítjuk pozitívvá, vagy negatívvá gondolatainkkal. (pl. atomenergia) Egyfajta egyetemes erő, ami mozgatja az Univerzumot. Akarattal nem kötöm filozófiához, Isten neveihez, mert ez független vallástól, embertől, mindentől. Valaki akár vallásos, akár nem, hihet bármelyik Istenben, (a "nemhit" is hit!) valamiféle erő akkor is mozgatja az általunk észlelt Világot.

Minden ügyet el lehet intézni így is és úgy is. Jó esetben szeretettel, gondoskodással, pozitív elvárásokkal, megbocsájtással, tisztelettel tesszük ezt. Ám ha valakit az irigység, a düh, a harag vezérel, ugyanez az energia az illető Önmaga és mások számára is rossz körülményeket teremt. De leginkább Önmaga számára. Hisz amíg én függetleníteni tudom magam mások gondolataitól, addig Önmagam gondolataitól nem szabadulhatok!

Igen, körülöttem is vannak ilyen emberek. Szeretnék segíteni nekik, hogy másként lássák a helyzetüket, hiszen egyetlen gondolat megváltoztathatja a dolgok folyamatát, irányát, főleg rezgését. S ezzel minden fél megelégedésére jól alakulhatnak a dolgok, már amennyire lehet. Sokszor a végkifejlet nem a "legkedvezőbb" valaki számára, egy ügy lezárása azonban mély nyomokat hagyhat emberekben. Ha az az ügy durván, rossz érzelmekkel záródik, a feldolgozása nehéz feladat, akár egész életében végig kíséri az illetőt.

Ha azonban minden erőfeszítés ellenére embereknek el kell válni, tegyétek azt szeretettel, tisztelettel és alázattal. 

Gondolatok

Napok óta csak gondolkodok... hetek óta csak gondolkodok... hónapok óta csak gondolkodok... évek óta csak gondolkodok...  Lehet, hogy életek óta csak gondolkodok? 

Szóval napok óta csak az jár a fejemben, hogy annyi minden jár a fejemben, nem is tudom, mit írjak le belőle, mit valósítsak meg, mit tegyek, hogy kicsit kiürüljön a fejem...

Tegnap este, éjszaka már az ágyban, paplan alatt hangosan fogalmaztam meg:

"Túl sok a gondolat a fejemben." Kedvesem rákérdezett, mondjam el, mik azok?  Válaszom: Túl sok minden, el sem tudom mondani...

Épp ezért kevés a bejegyzés ebben a blogban mostanában. 

Igen, túl sok minden jár most a fejemben, ami persze jó, mert előre visz. Várom, hogy letisztuljanak a gondolataim, s a rengeteg történés, ami most pozitív irányban folyik körülöttem, a helyére kerüljön. 

Ez az év türelemre tanít, erre már többször rájöttem. Nagy-nagy türelemre...

Gouranga!

Irigység

Irigyek mindig lesznek, amíg emberek élnek a Földön.

Milyen furcsa számomra már csak leírni is ezt a szót. Teljesen idegenül hangzik :-)

Az irigység az egyik legrosszabb negatív érzelem. S mint minden negatív érzelem ez is hiányérzetből ered. 

Aki irigy, annak az fáj, hogy neki nincs valami, ami másnak megadatott (aminek persze oka van, de erre az irigy ember nem jön rá).

Irigynek lenni annyit jelent, mint vágyni a másik ember körülményeire. Ez a vágy azonban nem tiszta, pozitív érzés. Düh társul hozzá, sokszor elkeseredettség, tehetetlenség, ami aztán pont az ellenkezőjét hozza magával. Vagyis még nagyobb hiányt és dühöt.

Az emberi konfliktusok nagy része irigységből ered. 

Meg kell tanulnod, attól, hogy más körülményeit irigyled, Neked csak rosszabb lesz. Viszont örülni más sikereinek jó állapotba hozza a tudatodat. Egy más sikerein való örömből kialakult vágy már pozitív, s hozza magával azokat a körülményeket, ami közelebb hoz vágyad tárgyához, annak a lehetőségéhez.

Mit kell tegyél, ha felfedezed Magadban az irigységet? Tudatosítanod kell, hogy most ez az érzelem uralta el elmédet, majd tudatosan engedd el, és örülj a másik ember sikerének.

Mit tegyél, ha Rád irigyek? Semmit! Mosolyogj és örülj annak, hogy Te rendelkezel azzal a körülménnyel, amire más irigy. S kívánd azt neki szeretettel, találja meg Ő is a saját körülményeit, amitől boldog lesz.

Nekem így, Neked úgy

Megélem azt, ami tényleg az enyém. Minden porcikámmal érzem, minden érzékszervemmel fogom, és élvezem.

Napsütésben autót vezetni? Csodálatos.
Napsütésben sétálni? Csodálatos.
Kapni egy telefonhívást egy rég nem hallott embertől? Csodálatos.
Beszívni a friss hajnali levegőt? Csodálatos.
Hallani a madarak csicsergését? Csodálatos.

Én így élem meg. És más hogy éli meg?
"Szemembe süt ez a vacak nap."
"Gyalog kell mennem."
"Mit zaklat már, mikor olyan régen nem keresett?"
"Miért nem aludhattam tovább?"
"Mért zajolnak ezek a madarak ilyen korán?"

A Te döntésed, hogy éled meg!

Figyelem

Igen, figyelek a belső hangra. Várom a lépésket, amiket meg kell tennem.