Hozzáállás

Furcsa, hogy vannak emberek, akik csak úgy tudnak dolgokat elintézni, hogy közben szinte kizárólag negatív energiával dolgoznak.

Tudjuk, hogy az energiák az Univerzumban egyenrangúak. "Előjel nélküliek". Itt ne matematikára gondoljatok. Az energia tőlünk függetlenül létezik, mi magunk a felhasználás során alakítjuk pozitívvá, vagy negatívvá gondolatainkkal. (pl. atomenergia) Egyfajta egyetemes erő, ami mozgatja az Univerzumot. Akarattal nem kötöm filozófiához, Isten neveihez, mert ez független vallástól, embertől, mindentől. Valaki akár vallásos, akár nem, hihet bármelyik Istenben, (a "nemhit" is hit!) valamiféle erő akkor is mozgatja az általunk észlelt Világot.

Minden ügyet el lehet intézni így is és úgy is. Jó esetben szeretettel, gondoskodással, pozitív elvárásokkal, megbocsájtással, tisztelettel tesszük ezt. Ám ha valakit az irigység, a düh, a harag vezérel, ugyanez az energia az illető Önmaga és mások számára is rossz körülményeket teremt. De leginkább Önmaga számára. Hisz amíg én függetleníteni tudom magam mások gondolataitól, addig Önmagam gondolataitól nem szabadulhatok!

Igen, körülöttem is vannak ilyen emberek. Szeretnék segíteni nekik, hogy másként lássák a helyzetüket, hiszen egyetlen gondolat megváltoztathatja a dolgok folyamatát, irányát, főleg rezgését. S ezzel minden fél megelégedésére jól alakulhatnak a dolgok, már amennyire lehet. Sokszor a végkifejlet nem a "legkedvezőbb" valaki számára, egy ügy lezárása azonban mély nyomokat hagyhat emberekben. Ha az az ügy durván, rossz érzelmekkel záródik, a feldolgozása nehéz feladat, akár egész életében végig kíséri az illetőt.

Ha azonban minden erőfeszítés ellenére embereknek el kell válni, tegyétek azt szeretettel, tisztelettel és alázattal. 

Gondolatok

Napok óta csak gondolkodok... hetek óta csak gondolkodok... hónapok óta csak gondolkodok... évek óta csak gondolkodok...  Lehet, hogy életek óta csak gondolkodok? 

Szóval napok óta csak az jár a fejemben, hogy annyi minden jár a fejemben, nem is tudom, mit írjak le belőle, mit valósítsak meg, mit tegyek, hogy kicsit kiürüljön a fejem...

Tegnap este, éjszaka már az ágyban, paplan alatt hangosan fogalmaztam meg:

"Túl sok a gondolat a fejemben." Kedvesem rákérdezett, mondjam el, mik azok?  Válaszom: Túl sok minden, el sem tudom mondani...

Épp ezért kevés a bejegyzés ebben a blogban mostanában. 

Igen, túl sok minden jár most a fejemben, ami persze jó, mert előre visz. Várom, hogy letisztuljanak a gondolataim, s a rengeteg történés, ami most pozitív irányban folyik körülöttem, a helyére kerüljön. 

Ez az év türelemre tanít, erre már többször rájöttem. Nagy-nagy türelemre...

Gouranga!

Irigység

Irigyek mindig lesznek, amíg emberek élnek a Földön.

Milyen furcsa számomra már csak leírni is ezt a szót. Teljesen idegenül hangzik :-)

Az irigység az egyik legrosszabb negatív érzelem. S mint minden negatív érzelem ez is hiányérzetből ered. 

Aki irigy, annak az fáj, hogy neki nincs valami, ami másnak megadatott (aminek persze oka van, de erre az irigy ember nem jön rá).

Irigynek lenni annyit jelent, mint vágyni a másik ember körülményeire. Ez a vágy azonban nem tiszta, pozitív érzés. Düh társul hozzá, sokszor elkeseredettség, tehetetlenség, ami aztán pont az ellenkezőjét hozza magával. Vagyis még nagyobb hiányt és dühöt.

Az emberi konfliktusok nagy része irigységből ered. 

Meg kell tanulnod, attól, hogy más körülményeit irigyled, Neked csak rosszabb lesz. Viszont örülni más sikereinek jó állapotba hozza a tudatodat. Egy más sikerein való örömből kialakult vágy már pozitív, s hozza magával azokat a körülményeket, ami közelebb hoz vágyad tárgyához, annak a lehetőségéhez.

Mit kell tegyél, ha felfedezed Magadban az irigységet? Tudatosítanod kell, hogy most ez az érzelem uralta el elmédet, majd tudatosan engedd el, és örülj a másik ember sikerének.

Mit tegyél, ha Rád irigyek? Semmit! Mosolyogj és örülj annak, hogy Te rendelkezel azzal a körülménnyel, amire más irigy. S kívánd azt neki szeretettel, találja meg Ő is a saját körülményeit, amitől boldog lesz.

Nekem így, Neked úgy

Megélem azt, ami tényleg az enyém. Minden porcikámmal érzem, minden érzékszervemmel fogom, és élvezem.

Napsütésben autót vezetni? Csodálatos.
Napsütésben sétálni? Csodálatos.
Kapni egy telefonhívást egy rég nem hallott embertől? Csodálatos.
Beszívni a friss hajnali levegőt? Csodálatos.
Hallani a madarak csicsergését? Csodálatos.

Én így élem meg. És más hogy éli meg?
"Szemembe süt ez a vacak nap."
"Gyalog kell mennem."
"Mit zaklat már, mikor olyan régen nem keresett?"
"Miért nem aludhattam tovább?"
"Mért zajolnak ezek a madarak ilyen korán?"

A Te döntésed, hogy éled meg!

Figyelem

Igen, figyelek a belső hangra. Várom a lépésket, amiket meg kell tennem.

Jelek

Mindig várjuk, hogy történjen valami, ami vágyaink megvalósulásának irányába visz. Jönnek is velünk szemben az úton a lehetőségek, de mi sokszor elmegyünk mellette. Ilyen az ember. Büszkeségből, félelemből vagy egyszerűen a dolog egyértelműségének, egyszerűségének oka folytán nem veszi észre.

A napokban én is egy bizonyos irányba nézegettem, ahol lehetőségét látnám életem további fejlődésének. S miután hangsúlyt és energiát fordítottam rá, fel is bukkant egy lehetőség, ami továbbvihet az általam elképzelt ösvényen.

Természetesen első reakciómban elmosolyodtam a dolgon. Ugyan már! Aztán belegondolam az emberek gyarlóságába, az észre nem vett és kihagyott lehetőségek ezreibe, amit nap mint nap elutasítunk. Így aztán úgy döntöttem, mit veszíthetek? Megnézem magamnak a felkínált lehetőséget. Igaz, hogy még néhány kisebbfajta csodának történnie kell ahhoz, hogy időben beleférjen, valahogy módot kell találnom a kötelességem teljesítéséhez, mert ugye két helyen egy időben még én sem lehetek.

Kíváncsian várom ;-)

Elfekvőben...

Találtam még néhány megírt, de meg nem osztott, piszkozatban elmentett bejegyzésemet... szép lassan megosztogatom ezeket is. Biztosan oka van annak, hogy nem akkor osztottam meg, amikor megírtam.